2014 január 3-án a
Királykőt vettük célpontul, pontosabban a Calinet-sziklavölgyön való kimászást
és az Ablakos-sziklavölgyön való beereszkedést. Négyen indultunk tehát a Plaiul
Foii-tól a fejlámpák fényénél (849 m / 6,40 h). A völgyben még hűvös volt, de
ahogyan haladtunk felfele, egyre jobban emelkedett a hőmérséklet is. A hónak
nyoma sem volt, mintha egy kellemes őszi kiránduláson vettünk volna részt.
Persze nálunk volt a teljes téli felszerelés, mivel nem kockáztathattunk a
sziklavölgyekben. Gyors iramban haladtunk a Sárga Fal felé, én a
műanyagbakancsokkal a lábamon alig tudtam a lépést tartani a fiúkkal. A Sárga
Fal alatti kőfolyáson másztunk ki, majd egy ugrató után ismét kényelmesebb, de
meredek terepre kerültünk. Hamarosan a Reménység-menedékhely mellett
pihenhettünk és falatoztunk (1680 m / 8,20 – 8,45 h). Beöltöztünk a sziklamászó
felszerelésbe és indultunk is tovább.
A Közép-övet
követtük a Vaslétrán keresztül a Calinet-völgyig. A völgyben volt némi hó, de
egyáltalán nem szükségeltetett a
hágóvasak és a jégcsákányok használata. A szöktetők tiszta szárazak voltak,
csupasz kézzel simán lehetett mászni az enyhe időjárásnak köszönhetően. A
legnagyobb szöktető, amely 30 m magas azt Szeró és Zsombi kötéllel kimászták a
direkt útvonalon. Mi ketten Lacival jobbról kerültük szabadmászásban, de jóval
kényelmesebb fogásokkal. A kisebb szöktetők nem okoztak különösebb akadályt, a
haladási időnkből sem veszítettünk semmit. A főgerincre kiérve kényeztettük
magunkat a Nap sugaraival, falatoztunk, pihentünk (2130 m / 11,30 – 12,30 h).
A pihenő után
röviden folytattuk utunkat észak felé a gerincen, majd ismét egy sziklavölgyet
vettünk célba lefele. Egy meredek ereszkedő következett, majd egy harántozás.
Ezek után értük el az Ablakos-sziklavölgy felső részét. Itt az ereszkedésünk a
kőfolyáson inkább a guruláshoz hasonlított. Mintha csapágygolyók lettek volna
felszerelve a bakancsaink talpára. Aztán hamarosan elértük az „ablakot”, amelyen
átbújtunk. Erről kapta a völgy a nevét. Öt szöktető következett lefele
irányban. Az első három nem tűnt nehéznek, szabadon ereszkedtünk. Majd az
utolsó két ugratón a kötél segítségét is igénybe vettük, ha már nálunk volt.
Így gondok nélkül elértük ismét a Közép-övet és a közelben található Reménység
menedékhelyet. Elpakoltuk a felszereléseket, pihentünk és falatoztunk (1680 m /
14,30 - 15,15 h). Innen már egy gyors
ereszkedő után hamarosan visszatértünk a Plaiul Foii-hoz ahol autónk várt (849
m / 16,30 h).
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése