Június 22-én, vasárnap kora reggel indultunk a Szombat-völgy erdőkitermelő
útjának végétől (900 m / 5,40 h). A régi utat újabban meghosszabbították, most
ismét erdőkitermelés folyik picit fennebb. Siralmas állapotban néz ki az egész
völgy, tönkretettek mindent amit lehetett. Hogy helyrehozódik-e? Kétlem. Majd a
természet megoldja, igaz idővel.
Végre megszabadultunk az erdőkitermeléstől, ráálltunk a piros háromszög
jelzésre és indultunk a zubogó patak mellett. Jó iramban haladtunk, friss
erőben. Kilencen voltunk összesen.
Hamarosan elértük az elágazást, amely egyik ága a Dragus erdészházhoz
vezet, piros ponttal jelezve. Ezt az utat követtük az elkövetkezőkben. Eleinte kényelmes
ösvényen haladtunk, majd hirtelen egy nagyon erős emelkedő következett. Igaz a
szerpentinek enyhítettek a menetelésben, de akkor is emberpróbáló volt. A durva
emelkedőnek azért megvolt a jó oldala is, hiszen hamar kiértünk az erdészházhoz
(1620 m / 7,20 – 8,10 h).
A házikó jó állapotban van, kényelmesen, civilizált
körülmények között lehet aludni benne, természetesen saját felszereléssel. Most
is találtunk ott embereket, ők inkább havasszépe-szedők voltak. Sajnos e
gyönyörű virágot zsákszámra szedik egyesek, úgy látszik ez is szabad
nálunkfelé.
Pihenés, evés után folytattuk utunkat immár a Dragus-gerincen. Eleinte egy
nagy acsalapú-mezőt vágtunk át, majd egy kis fenyveserdő után kiértünk az alpin
övezetbe. A havasszépék világába érkeztünk, egész hegyoldalak pirosak voltak e
csodálatos növénytől. Ennyit sosem láttam itt a Fogarasban. Közben elhagytuk a
piros ponttal jelzett turistaútat, innen jelzeteln gerincen folyattuk. Az időjárás
egyre jobb lett, sőt a Nap is kisütött, gyors felhőátvonulások követték
egymást. Tartottuk a gyorsabb tempót, ennek köszönhetően hamar elértük a
sziklásabb gerincélt.
Itt radikálisan megváltozott a terep, hiszen az eddigi gyephavast éles
gerinc és sziklák váltották fel. És ez azt jelentette, hogy kezdődik az utunk
érdekesebb része. A Paraul Larg-csúcsától (2333 m) enyhén ereszkedve kezdődött
kalandunk. Szinte a matematikai gerincet követtük mindenhol. A sziklák elég
nyirkosak voltak, fokozott figyelemet követeltek. Egy-két kényesebb szakaszon
egymásnak segítettünk és meg is érkeztünk a Racorele-nyeregbe (2298 m / 11,00
h).
Innen többnyire emelkedő következett a Galasescu Mare irányába. Persze azelőtt
még két kisebb csúcsot másztunk ki mielőtt „nekiálljunk” az úticélunk kimászásához.
Először egy szöktető-formát hagytunk magunk mögött, majd egy éles gerincet
harántoztunk. Utána egy meredek köves oldalt másztunk ki, végül egy kis kémény
választott el a Galasescu gerincétől. Még következett egy rövid és kényelmes
útszakasz a Galasescu Mare-csúcsra (2470 m / 12,15 h). Csúcsfotó következett,
aztán csodálhattuk a tájat. Persze az erős szél nem hagyott sokat időzni
bennünket, de úgysem volt ez szándékunkban.
A csúcstól elértük a Fogaras főgerincének a jelzését, a piros sávot. Egy ereszkedő
után ismét emelkedő következett a Galasescu Mic oldalában, aztán végül innen
leereszkedtünk a Kisablakba, ahol egy újszerű menedékhely található. Itt
álltunk meg pihenni és falatozni, hiszen az időjárás is velünk volt (2190 m /
13,10 – 14,00 h).
A menedékhely kivülről jónak néz ki, leszámítva azt a néhány
szemeteszacskót amely kint hevert az épület mellett. Bent aztán csak a vaságyak
maradtak meg, egyébb minden tönkre van téve. A priccseken hiányoznak a
szivacsok, szét voltak szaggatva, aztán ne is beszéljünk a napelemes
világításról és a mobiltelefontöltőről. Azok sincsenek már. De találtunk bent
szemetet és bűzt. Úgy látszik ez kell a román turistának.
Kint fogyasztottuk el a friss levegőn ételünket, majd indultunk lefele a
Kisablakból a Szombat-völgy irányába. Sárga háromszög jelzést követtünk lefele.
Egy kemény hónyelv nehezítette ereszkedésünket, de szerencsére alig néhány
méter után kiszállhattunk róla. A meredek
szakaszt viszonylag hamar magunk mögött hagytuk, aztán egyre több pihenőt
beiktatunk, hiszen időnk volt bőven. Ismét csodálhattuk a rengeteg virágot, a
hatalmas hegyeket és morajló vízeséseket.
Leértünk a Szombat-völgyi menedékházhoz, ahol szemügyre vehettük az egyre
romló állapotú épületet.(1410 m / 15,45 h). Be sem mentünk, inkább kint a padon
ültünk le és pihentünk. Sajna, hogy évek óta semmit sem renoválnak ezen a
turistaházon, egyszer a fejükre fog duvadni. Ilyenkor eszembe jutnak az osztrák
menedékházak és azok állapotai és elszomorkodok az itteniek láttán.
A háztól aztán hamarosan visszatértünk autóinkhoz és jólesett a hideg vízű
hegyipatakban a lábáztatás, mosdás (900 m / 16,30 h).
Köszönettel tartozom mindenkinek, akik részt vettek a túrán, nagyon jó
társaság verődött össze. Az elkövetkezőkben is találkozzunk!
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése