Az elmúlt hétvége vasárnapján csodálatos időben volt részünk egész nap a
Bucsecs-hegységben. Öten indultunk az Alpin menedékháztól (5,50 h / 900 m) a
számunkra jólismert úton a Kostila menedékhely felé. Nem tartottunk gyors
tempót, de igyekeztünk folyamatosan haladni felfele. Már a Nap sugaraival
kényeztetthettük magunkat, amikor megérkeztünk a házikóhoz (1690 m / 7,30 – 8,15
h). Kényelmesen elfogyasztottuk reggelinket, majd beöltöztünk a
felszereléseinkbe és indulhattunk tovább.
A Kostila-völgyet balra elhagyva kimásztunk belőle és átmentünk egy erdős
gerincen a Galbenele-völgybe. Itt a völgy alja egyre jobban telik fel
mindenféle törmelékkel, amely fentről potyog. Igyekeztünk is hamar kimászni
ebből a zónából. Az erózióhoz hozzájárult néhány zerge is, akik fentről
előszeretettel potyogtatták ránk a kavicsokat, amely puskagolyóként haladtak el
mellettünk.
Megkezdtük az ugratók kimászását. Szerencsére az elmúlt napok esőzésének
nyomai nem látszottak, vagyis a sziklák teljes mértékben szárazok voltak. Ennek
nagyon örültünk. A völgy felénél levő nagy ugratót jobbról jónak láttuk
kikerülni és ezzel máris a Coamei-kémény aljában találtuk magunkat. Innen az
ugratók egyre egyszerűbben kimászhatóak lettek, egyik sem jelentett problémát
számunkra.
Kiértünk a nyeregbe, ahonnan áttraverzáltunk a Scorusilor-völgybe (2200 m /
11,00 h). A völgyben még a hófoltok maradványai megvannak, ezekből folyik
lefele a víz, így egyelőre nem lehetett a völgy alját követni. De nem
keseredtünk el, hiszen az oldalban kényelmesen ki lehetett sétálni egészen a
Kostila-övig. Ezen végigmentünk a
Fehér-völgy gerincéig, amelyen szándékoztunk lemenni. Útközben brassói ismerős
turistacsoporttal találkoztunk. A Ferhér-völgy gerincén a Gelepeanu-kémény
alatt lepihentünk és ebédeltünk (2350 m / 12,00 – 13,00 h). Meg is adtuk módját
a pihenésnek, hiszen csodálatos napos időben volt részünk, a kövér fűben
kényelmesen el lehetett helyezkedni.
A pihenő után indultunk lefele a gerincen. Egy kisebb szöktetőnél elővettük
a kötelet és kipróbálhatták a reversinoval való ereszkedést, aki ezt még nem
tette. Ezzel hamarosan a Légpárkánynál találtuk magunkat. Ennek a traverzálása
sem jelentett gondot, szép fotókat készítettünk egymásról a fal oldalában. Innen
egy erősebb ereszkedő következett a Policandru-völgy felső felében, de mivel
láncok segítenek, itt sem adódtak problémák. A Koritár Csongor féle emlékmű
utáni szöktető elhagyása jelentette a sziklautunk végét. Lebontottuk magunkról
a felszereléseket és meredek erdei ösvényen gázoltunk lefele. Az erdei ösvény
meredeksége egyre enyhült ahogyan egyre jobban közeledtünk Bustenihez.
Szerencsésen és jókedvűen érkeztünk vissza az autóhoz (900 m / 16,30 h) és
elemezzük a következő sziklatúrát, amely szintén a Bucsecsben lesz. Köszönet a
lelkes túrázóknak akik megtiszteltek jelenlétükkel.
Fotók: