Bucsecs: Galbenele-völgy, júl 20

Az elmúlt hétvége vasárnapján csodálatos időben volt részünk egész nap a Bucsecs-hegységben. Öten indultunk az Alpin menedékháztól (5,50 h / 900 m) a számunkra jólismert úton a Kostila menedékhely felé. Nem tartottunk gyors tempót, de igyekeztünk folyamatosan haladni felfele. Már a Nap sugaraival kényeztetthettük magunkat, amikor megérkeztünk a házikóhoz (1690 m / 7,30 – 8,15 h). Kényelmesen elfogyasztottuk reggelinket, majd beöltöztünk a felszereléseinkbe és indulhattunk tovább.

A Kostila-völgyet balra elhagyva kimásztunk belőle és átmentünk egy erdős gerincen a Galbenele-völgybe. Itt a völgy alja egyre jobban telik fel mindenféle törmelékkel, amely fentről potyog. Igyekeztünk is hamar kimászni ebből a zónából. Az erózióhoz hozzájárult néhány zerge is, akik fentről előszeretettel potyogtatták ránk a kavicsokat, amely puskagolyóként haladtak el mellettünk.

Megkezdtük az ugratók kimászását. Szerencsére az elmúlt napok esőzésének nyomai nem látszottak, vagyis a sziklák teljes mértékben szárazok voltak. Ennek nagyon örültünk. A völgy felénél levő nagy ugratót jobbról jónak láttuk kikerülni és ezzel máris a Coamei-kémény aljában találtuk magunkat. Innen az ugratók egyre egyszerűbben kimászhatóak lettek, egyik sem jelentett problémát számunkra.

Kiértünk a nyeregbe, ahonnan áttraverzáltunk a Scorusilor-völgybe (2200 m / 11,00 h). A völgyben még a hófoltok maradványai megvannak, ezekből folyik lefele a víz, így egyelőre nem lehetett a völgy alját követni. De nem keseredtünk el, hiszen az oldalban kényelmesen ki lehetett sétálni egészen a Kostila-övig. Ezen végigmentünk  a Fehér-völgy gerincéig, amelyen szándékoztunk lemenni. Útközben brassói ismerős turistacsoporttal találkoztunk. A Ferhér-völgy gerincén a Gelepeanu-kémény alatt lepihentünk és ebédeltünk (2350 m / 12,00 – 13,00 h). Meg is adtuk módját a pihenésnek, hiszen csodálatos napos időben volt részünk, a kövér fűben kényelmesen el lehetett helyezkedni.

A pihenő után indultunk lefele a gerincen. Egy kisebb szöktetőnél elővettük a kötelet és kipróbálhatták a reversinoval való ereszkedést, aki ezt még nem tette. Ezzel hamarosan a Légpárkánynál találtuk magunkat. Ennek a traverzálása sem jelentett gondot, szép fotókat készítettünk egymásról a fal oldalában. Innen egy erősebb ereszkedő következett a Policandru-völgy felső felében, de mivel láncok segítenek, itt sem adódtak problémák. A Koritár Csongor féle emlékmű utáni szöktető elhagyása jelentette a sziklautunk végét. Lebontottuk magunkról a felszereléseket és meredek erdei ösvényen gázoltunk lefele. Az erdei ösvény meredeksége egyre enyhült ahogyan egyre jobban közeledtünk Bustenihez. Szerencsésen és jókedvűen érkeztünk vissza az autóhoz (900 m / 16,30 h) és elemezzük a következő sziklatúrát, amely szintén a Bucsecsben lesz. Köszönet a lelkes túrázóknak akik megtiszteltek jelenlétükkel.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.821987807826243.1073741864.100000450948657&type=1&l=0f06779b19