2015. január 19., hétfő

Muszala, jan 17



Különösebb tervezgetések, szervezkedések nélkül született meg e kirándulás. Eredetileg január 10-én akartunk menni, de a rossz idő miatt 17-ére csúsztattuk.  Ezt egyáltalán nem bántuk meg, hiszen az elmúlt szombaton csodálatos időjárásban volt részünk. A kirándulás története dióhéjban: 1400 km autózás menet-jövet, 1000 m szint felfele felvonóval, 600 m szint fel és 1600 m szint le-, illetve 22 km táv gyalogosan, 1 óra sörözés a boroveci kocsmában – mindez 34 óra alatt alvás nélkül.

Na most lássuk hogyan is történt. Január 16-án este 22 órakor indultuk Sepsiszentgyörgyről öten egy autóval. A résztvevők: Puskás Melinda, Illyés Adél, Rózsa Attila, Barna Lehel és én. Bukarest-Giurgiu irányába mentünk szintén végig sűrű ködben, ami lényegesen megnehezítette a vezetést. Azonban átmenve Bulgáriába hamarosan kitisztult az idő és problémák nélkül mehettünk tovább. A rengeteg sebbeségkorlátozást figyelmen kívül hagyva behoztuk a romániai lemaradásunkat. Szófia körgyűrűjét elhagyva Borovec felé kanyarodtunk. Borovec 1300 m tengerszint felett fekszik, Bulgária egyik leghíresebb síközpontja télen és közkedvelt kirándulóhelye nyáron.

Szombaton reggel 8 órakor érkeztünk meg Borovecbe, a Yastrebec gondola parkolójába. Meglepően kellemes időjárás fogadott és tiszta égbolt. Gyorsan átöltöztünk túraöltözékbe, megvettük a gondolajegyeket (18 léva – kb 40 lej/fő fel-le) és az elsők között máris „repülhettünk” 1000 m szintet a Yastrebec csúcsáig. Megemlítésre méltó a gondola menetének időtartama, amely nem több és nem kevesebb mint 25 perc. A kiszállásnál csodálatos napsütés fogadott és itt pillanthattuk meg először a Muszala csúcsát.

A Muszala 2925 m magas, Bulgária, sőt az egész Balkán-félsziget legmagasabb pontja. A név Mus Allah elnevezésből ered, vagyis Allah-hegye. Régi elnevezése Tangra.

Néhány fénykép elkészítése után átvergődtünk a sízők sokaságán és indultunk a Muszala menedékház felé (2360 m / 9,45 h). Már 5-6 napja jó idő jellemző e vidékre, sok turista járta ezalatt a hegyet, így kényelmes ösvény volt verve számunkra mindvégig. 3-4 km hosszan törpefenyők között vitt utunk, eközben két sípályát is kellett kereszteznünk. A vízszintes terep megengedte a gyorsabb haladást. A Muszala menedékház egy völgykatlanban helyezkedik el, a környék talán legfontosabb építménye. E hangulatos házikó mellé építettek egy hatalmas szállodát, amely még nem működik és egyáltalán nem tájbaillő. Megérkezünk a menedékházhoz, ahol gyorsan falatozunk és kényeztetjük magunkat a napsütéssel (2389 m / 10,40 – 11,05 h).

Pihenés után indulunk tovább. A terep megváltozik lényegesen, megkezdjük a mászást a csúcs felé. 2 m magas vasoszlopok vannak elhelyezve jelzések gyanánt, amelyek nagyon rontanak tájképben. Valamikor gyanítom, hogy ezeken volt elhelyezve a telefondrót, amely összekötötte a Muszala csúcsán levő meteorológiai állomást a külvilággal. Követtük tehát az oszlopokat és a jól kitaposott ösvényt. Egy komolyabb emelkedő után megérkezünk egy befagyott tó partjára, ahol megpihenünk. Lassú de folyamatos iramot igyekeztünk betartani. Indultunk is tovább, hamarosan megpillantottuk a következő menedékhelyet, amely mellett el kell haladnunk. Egy egyszerű emelkedő vezetett addig, problémák nélkül. Megérkeztünk a Ledenoto Jezero (Jeges-tó) partján levő menedékhelyhez (2720 m / 13,00 h). A menedékhelyet Everest-nek is hívják, megemlékezésképpen Hristo Prodanov hegymászónak aki 1984-ben oxigén nélkül mászta meg  az Everest csúcsát, sajnos lefele jövet meghalt. Rövid pihenő után folyatttuk utunkat a csúcs felé. Ez volt a legszebb szakasz, sajnos a kilátást nagyon zavarta a már említett vasoszlopok sokasága. Ahogyan fennebb haladtunk, annál meredekebben kapaszkodtunk. A legmeredekebb szakasz pontosan a csúcs előtti kimászás volt. Boldogan és megelégedve értük el a Muszala csúcsát tűző napfényben (2925 m / 14,20 – 14,45 h).

Körbefényképeztük a tájat, a kötelező csoportképet is elkészítettük. Próbáltuk néhány hegységet is beazonosítani, de rengetegről azt sem tudtuk, hogy mit látunk. Na de nem is az volt a fontos, hanem sikerült eddig megvalósítani az elképzelésünket. A Vitosa-hegységet és a Pirin-hegység csodálatos vonulatát ismertük fel. A csúcson meteorológiai állomás található, nem mentünk be, de tudtommal ott is meg lehet szállni 15 léváért (kb 35 lej). Lefele indulás előtt felkötöttük a hágóvasakat, hogy a meredek szakaszt biztonságosabban ereszkedjük le.

Elbúcsúztunk Allahtól és megkezdtük az ereszkedést. A hágóvasak segítségével problémák nélkül érkeztünk vissza elsősorban a Jeges tavi menedékhelyhez, majd onnan vissza a Muszala menedékházhoz (2389 m / 16,20 – 17,00 h). Mivel innen még egy óra választott el a gondola felső állomásától, így az utolsó reményünk is elveszett, hogy azzal megyünk le. Ezért bementünk  a házba, nyugodtan bekajáltunk, megpihentünk és csak azután indultunk tovább. Senki sem volt elkeseredve, hogy gyalogosan megyünk le, sőt legalább megismertük ezt az útszakaszt is. Elég gyorsan tudtunk menni, mivel többnyire egy sípályát kellett követni. Fejlámpák fényénél érkeztünk vissza egy elég hosszadalmas ereszkedés után az autóhoz (1315 m / 19,30 h).
Ismét átöltöztünk és megkerestünk egy kocsmát, ahol a kötelező söradagot szokás elfogyasztani, majd kezdődött a közel 700 km-es visszaút. Visszafele most Bulgária ködösödött be rettenetesen, Romániában problémák nélkül lehetett haladni. Vasárnap reggel 8 órakor szálltam ki az autóból a házunk előtt.

Köszönettel tartozom ennek a lelkes csapatnak akik bevállalták e hosszú utat és részt vettek a kirándulás létrejöttében és tökéletes lebonyolításában.

Fotók:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése