Május 17-én vasárnap reggel, Bajka Laci barátommal a Malomdomboktól
indultunk (650 m / 6,00 h). A terv a két hegység bejárása volt egy nap alatt.
Felhős reggelünk volt, de tudtuk, hogy hamarosan helyrejön, így nem izgultunk
az időjárás felől. Szaporán szedtük lábainkat a friss reggelen a Sipoly
völgyében. Az újonnan felszerelt tioli kötélpályát és a sárga sáv jelzést
követve. A Hétlétrás-vízesés melletti háznál kutya sem volt, így nem is
gondolkoztunk a vízesést kikerülő variánson. Átléptük egyszerűen a kaput és
szépen meglátogattuk az ezerszer bejárt szakadékot.
Ezek után egy meredekebb emelkedőt küzdtünk le, mielőtt megérkeztünk a Nagykőhavasi
menedékházhoz (1630 m / 7,40 – 8,00 h). A pihenő alatt reggeliztünk, aztán
kiderült, hogy a marosvásárhelyi EKE egy csoportja is ott van, akiket
köszöntöttünk. A gyors energiafeltöltés után búcsuzunk is Attilától, a
gondnoktól és indulunk a csúcs felé. Jó iramban haladunk, hamarosan el is érjük
azt (1843 m / 8,20 h). Néhány fotó után indulunnk lefele a Tamina irányába.
Fentről szépen látszott a Bucsecs, ellenben a Keresztényhavas felhőbe
burkolózott.
A Tamina felé való leereszkedés helyenként meglehetősen sáros volt.
Bejártuk a vízesést is, főleg az alsó létra van jobban összetörve, ha kissé
nagyobb lett volna a vízállás bizony megáztunk volna. Így is néha bele kellett
lépni a sebes vízbe. A szoros meglátogatása után lerohantunk Felső Tömösre és
itt pontot tettünk a Nagykőhavas lejárásának (700 m / 10,15 h).
Következett a Keresztényhavas. A felső-tömösi vasútállomástól induló piros
háromszög jelzést követtük a Lovak-gerince felé. Eleinte laza erdőkitermelő út
volt, majd a gerincre egy roppant meredek emelkedő. Ez ki is szívta energiánk
egy részét rendesen. Gyorsan egy energiafeltöltést is elvégeztünk, de már nem
voltunk épp a Nagykőhavasi formában természetesen. Igaz a terep is sokkal
meredekebb volt. Na de lassan és biztosan felérünk a Három Kislány tisztásra
(1610 m), ahonnan ismét lazább terep következett. Innen szárnyakra kaptunk és
hamarosan a Keresztényhavas csúcsán álltunk a ködben (1799 m / 13,00 – 13,30
h). Sajnos a hegy csúcsát köd borította, így nem láttunk semmit csak egymást.
Ez különben nem is zavart, hiszen jól ismerjük a tájat, de azért jó lett volna
megpillantani a Nagykőhavast ahonnan jöttünk. Na de ez van. Ehelyett egy jót
faltunk és indultunk lefele a Kígyók ösvényén.
Néhol meredek ereszkedő alatt a kidőlt fák nehezítették a menetelésünket,
de mivel lefele mentünk ez nem okozott gondot. Nem is siettünk nagyon, időben
voltunk bőven. Lennebb ahol a Nap is kisütött jó volt kissé kifeküdni
sütkérezni. Nem sokáig, hogy ne aludjunk el. Kényelmesen érkezünk meg az
alsó-tömösi vasútállomás mellé, ahonnan még egy bő km-t gyalogolunk a
Malomdombokig, immár nyári melegben, ahol autónk várt (650 m / 16,00 h).
Fotók:
