Királykő északi gerinc, feb 28

Február 28-án vasárnap négyen indultunk a Zernyest szomszédságában levő Botorog forrástól (820 m / 5,50 h). Fejlámpák fényénél a turistautat követtük, megszokott reggeli iramunkban. A szerpentinek után kiértünk az erdőből a Zanoaga tisztáson, ahol már kivirradt. Elénk tárult a Királykő gerincének északi része vagyis a lejárandó útvonalunk. A tisztásról a Curmatura menedékházig gyors léptekkel haladhattunk, köszönhetően a könnyű terepnek. A menedékháznál egy jó nagy kutya köszöntött bennünket (1470 m / 7,10 h). Be sem mentünk, folytattuk utunkat a Torony-csúcs irányába. Az eddigi száraz ösvényt jeges váltotta fel, nagyon oda kellett figyelni lépéseinkre. Felértünk a Crapatura-nyereg kilátójához, ahonnan máris indultunk a sziklák alá. A kábelekkel ellátott útszakaszon nyoma sem volt a hónak, néhol inkább jeges részekkel találkoztunk. De ez sem okozott semmi gondot, hiszen még csak hágóvasat sem húztunk. Jó nagy kaptató után fényes napsütésben felérünk az északi gerinc első csúcsára a Toronyba (1923 m /  9,00 h).

Nagyon rövid pihenő után indulunk is a gerincen a Hegyes-csúcs felé. Eleinte az erdős-sziklás szakaszon menetelünk kemény hó tetején. Nagyon jól haladunk, szinte nem is fáradunk. Elhagyjuk a Padina Popii havas nyergét és kaptatunk felfele a szintén ugyanazzal a névvel rendelkező csúcsra. Innen már gyönyörű kilátás bontakozik ki az előttünk álló északi gerincre. A csodálatos időben messze el lehetett látni. Beláttuk az egész Barcasági medencét, szépen fehérlett a Fogarasi havasok, a Jézer-Papusa és a Bucsecs is. De jól lehetett látni a távoli Nagyhagymást de még a Kelemen havasokat is.

Jó iramban megyünk, ennek köszönhetően hamarosan meg is érkezünk a Hegyes-csúcs melletti menedékhelyre (2150 m / 10,00 – 10,20 h). Megreggelizünk és pihenünk. Látjuk, hogy az időjárás velünk van, a hóviszonyok kitűnőek. Folytatjuk tehát utunkat a gerincen a Pásztor-csúcs irányába. Még most sem húzunk hágóvasat, hiszen könnyedén lehetett haladni a nem túl csúszós sziklákon. Erre majd sor kerül a Cimbalmok középső csúcsán. Tiszta élvezet volt végiggyalogolni a jólismert gerincen , a sziklákon való mászkálás is élményben részesített. Magunk mögött hagytuk a Cimbalmok mindhárom csúcsát, illetve a Sbirii-csúcsot és következett a végcélunk a Királykő legmagasabb pontja, a Pásztor-csúcs. Ahogyan közeledtünk hozzá egyre erősebben fújt a szél. Fent a csúcson sokat nem is tudtunk időzni, hiszen az erős széllökésekben nem lett volna kellemes ücsörögni (2238 m / 12,40 h).

Meg is kezdtük az ereszkedést hamarosan az alsó Grind menedékhely irányába. Lavinaveszély nem volt, nyugodtan mendegéltünk lefele. A meredek ereszkedőnek köszönhetően hamar leérünk a menedékhelyhez, ahol már a szél sem zavart. Beiktattunk egy pihenőt (1620 m / 13,30 – 13,50 h).

A jólmegérdemelt pihenő után folyattuk az ereszkedést immár az erdőben a Vladusca-forráshoz, amely finom vizéből ihattunk. Majd egy hosszú erdőkitermelő út következett egészen vissza az autóig, a Macska-, illetve a Zernyesti szoroson keresztül. Megelégedéssel zártuk a napot a Botorog forrásnál (820 m / 16,30 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1159952147363139.1073741906.100000450948657&type=1&l=7918527398 

Bucsecs: Malin-völgy haragos arca, feb 14

-szerencsés kimenetelű lavinabaleset-

 Február 14-én vasárnap reggel 6 órakor indultunk Busteniből, az Alpin menedékháztól. A csillagos égbolt és a kedvező időjárási előrejelzések bizakodóan hatottak ránk. 4-en voltunk: Zsuzsa és Béla Csíkból, Szeró és én Sepsiszentgyörgyről.

Fejlámpák fényénél nem túl gyorsan, de egyenletes iramban haladtunk a piros háromszög turistajelzésen. Nem is akartuk kifullasztani magunkat hiszen a hegység egyik leghosszabb sziklavölgyét vettük számításba kimászni. Természetesen nem először jártam le a völgyet mindenféle időszakban, tehát tudtam mivel jár. Kicsit aggodalomra adott okot az előző napok rendkívülien enyhe időjárás és az azelőtt való esti kb 20 centis havazás a felső régiókban. Itt lent jóformán hó sem volt, könyedén mentünk. A Kostila-tisztáson már kivirradt. Itt elhagyjuk a turistajelzést és nekiállunk egy meredek az erdőben. Egy mellékgerincre vezet ki ahonnan egy szűk kéményen keresztül ereszkedhetünk be a Malin-völgybe. Kikerülve ezáltal a völgy alsó és nagyon nehéz szakaszát. Egyre több hó volt, de kitörése nem okozott egyáltalán gondot. Már 8 órakor a mellékgerinc nyergében voltunk, előttünk a Malin-völgy. Itt Szeró kijelenti, hogy nem jön tovább, bokafájásra panaszkodva.

Rövid pihenőt tartottunk, majd leereszkedünk a jeges kéményen a Malin-völgybe. Hágóvasakkal problémák nélkül ment. A völgyben kb 1550 m magasan vagyunk és fél 9 az óra. Az idő még szép de a szél kezdi hozni a fellegeket. Igaz, ez még aggodalomra nem adott gondot. Ellenben a hó már itt sem tettszett nekem, hiszen jól bele lehetett süppedni.

Indulunk is felfele, az alsó szöktetőt jobbról kikerüljük egy hónyelven. Minél fennebb annál nagyobb a hó és az időjárás romlik. Felváltva kell törni a havat, nagyon kimerítő munka volt. Így haladunk másfél órán keresztül, amíg kiérünk kb 1900 m magasságban a Scorusilor-völgy kereszteződéséig. Itt már nagyon rossz az idő, rettenetesen fúj a szél,  a havat seperi az arcunkba, nem látni szinte semmit. Belátjuk, hogy nincs értelme kimenni a platóra, de még próbálkozunk picit fennebb hátha kedvezőbb hóviszonyokra találunk. Egy fenti sziklát nézünk ki célpontnak, addig megyünk, majd onnan visszajövünk. Itt már észrevesszük, hogy az alsó hórétegre kb 20 centis hó hullot az éjszaka. Nem volt jó jel.

Kb 2100 m magasan lehetünk, jó 300 m-el a plató alatt. 11 óra táján vagyunk. Zsuzsa megy elől, utána Béla, utoljára én. Lassan el is érjük a kinézett sziklát. Egymás után megyünk, majd fent Zsuzsa balra tér.  Alig tesz két-három lépést, el is szakadt a friss hó úgy10 m hosszan. Ez egyből le is vett minket a lábunkról és már csúsztunk is lefele. Szerencsére nem csúszunk nagy sebességgel így minden pillanatra emlékszünk. Kb 20-30 km per órás sebességgel haladhattunk. Kezem-lábam mozgatom, hogy minél jobban maradjak a hó felszínén. Ez sikerült is. Csúszás közben látom, hogy közeledek egy sziklához, reméltem az megállít. Hát nem állított meg csak inkább perdített rajtam és folytattam a csúszást. Szájam és az orrom kezdett megtelni hóval, sűrgösen kezdtem kiköpni. Levegő után kellett kapkodni, ami nem volt kellemes. A bal kezemet igyekeztem a szájam előtt tartani, hogy majd ha megállok, tudjak légüres teret kaparni. Végre megállok, de ekkor már mozdulni nem lehetett. Csak épp a balkezemet csuklóból, amivel ki tudtam kaparni a havat az arcom elől és levegőhöz jutottam. Sőt a külvilágot is megláttam, úgyhogy nyugodt voltam. A bal lábam látszott ki a hóból. Ekkor már meg is jelent Béla mellettem és kiszabadított a hóból. Hálás köszönet érte. Soha nem esett ilyen jól a levegő mint most. Látom Zsuzsa is rendben van, így nagyon megkönnyebbültünk. Rögtön, gondolkozás nélkül megkezdtük a visszafele ereszkedést.

Szerencsére egyikünk sem esett pánikba, nem is féltünk és ami fontos tudtuk mit kell csinálni ebben az esetben. Az eset nagyon feldobott minket egész végig igen nagy jókedvvel ereszkedtünk. Hamar vissza is térünk az erdőbe, majd Bustenibe.

Hibáztam amikor a Scorusilor-völgy eltérőjétől folytattuk felfele az utat. Itt már lehetett látni a fokozott lavinaveszélyes terepet. Ez tanulság számunkra, az elkövetkezőkben jóval hamarabb döntünk a visszafordulás mellett.

Fotók: 

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1150754664949554.1073741905.100000450948657&type=1&l=ddc3c80620