Február 28-án vasárnap négyen indultunk a Zernyest szomszédságában levő
Botorog forrástól (820 m / 5,50 h). Fejlámpák fényénél a turistautat követtük,
megszokott reggeli iramunkban. A szerpentinek után kiértünk az erdőből a
Zanoaga tisztáson, ahol már kivirradt. Elénk tárult a Királykő gerincének
északi része vagyis a lejárandó útvonalunk. A tisztásról a Curmatura
menedékházig gyors léptekkel haladhattunk, köszönhetően a könnyű terepnek. A menedékháznál
egy jó nagy kutya köszöntött bennünket (1470 m / 7,10 h). Be sem mentünk,
folytattuk utunkat a Torony-csúcs irányába. Az eddigi száraz ösvényt jeges
váltotta fel, nagyon oda kellett figyelni lépéseinkre. Felértünk a
Crapatura-nyereg kilátójához, ahonnan máris indultunk a sziklák alá. A kábelekkel
ellátott útszakaszon nyoma sem volt a hónak, néhol inkább jeges részekkel
találkoztunk. De ez sem okozott semmi gondot, hiszen még csak hágóvasat sem
húztunk. Jó nagy kaptató után fényes napsütésben felérünk az északi gerinc első
csúcsára a Toronyba (1923 m / 9,00 h).
Nagyon rövid pihenő után indulunk is a gerincen a Hegyes-csúcs felé. Eleinte
az erdős-sziklás szakaszon menetelünk kemény hó tetején. Nagyon jól haladunk,
szinte nem is fáradunk. Elhagyjuk a Padina Popii havas nyergét és kaptatunk
felfele a szintén ugyanazzal a névvel rendelkező csúcsra. Innen már gyönyörű
kilátás bontakozik ki az előttünk álló északi gerincre. A csodálatos időben
messze el lehetett látni. Beláttuk az egész Barcasági medencét, szépen
fehérlett a Fogarasi havasok, a Jézer-Papusa és a Bucsecs is. De jól lehetett
látni a távoli Nagyhagymást de még a Kelemen havasokat is.
Jó iramban megyünk, ennek köszönhetően hamarosan meg is érkezünk a Hegyes-csúcs
melletti menedékhelyre (2150 m / 10,00 – 10,20 h). Megreggelizünk és pihenünk. Látjuk,
hogy az időjárás velünk van, a hóviszonyok kitűnőek. Folytatjuk tehát utunkat a
gerincen a Pásztor-csúcs irányába. Még most sem húzunk hágóvasat, hiszen
könnyedén lehetett haladni a nem túl csúszós sziklákon. Erre majd sor kerül a
Cimbalmok középső csúcsán. Tiszta élvezet volt végiggyalogolni a jólismert
gerincen , a sziklákon való mászkálás is élményben részesített. Magunk mögött
hagytuk a Cimbalmok mindhárom csúcsát, illetve a Sbirii-csúcsot és következett
a végcélunk a Királykő legmagasabb pontja, a Pásztor-csúcs. Ahogyan közeledtünk
hozzá egyre erősebben fújt a szél. Fent a csúcson sokat nem is tudtunk időzni,
hiszen az erős széllökésekben nem lett volna kellemes ücsörögni (2238 m / 12,40
h).
Meg is kezdtük az ereszkedést hamarosan az alsó Grind menedékhely irányába.
Lavinaveszély nem volt, nyugodtan mendegéltünk lefele. A meredek ereszkedőnek
köszönhetően hamar leérünk a menedékhelyhez, ahol már a szél sem zavart.
Beiktattunk egy pihenőt (1620 m / 13,30 – 13,50 h).
A jólmegérdemelt pihenő után folyattuk az ereszkedést immár az erdőben a
Vladusca-forráshoz, amely finom vizéből ihattunk. Majd egy hosszú erdőkitermelő
út következett egészen vissza az autóig, a Macska-, illetve a Zernyesti szoroson
keresztül. Megelégedéssel zártuk a napot a Botorog forrásnál (820 m / 16,30 h).
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése