-szerencsés kimenetelű lavinabaleset-
Február 14-én vasárnap reggel 6 órakor indultunk Busteniből, az Alpin
menedékháztól. A csillagos égbolt és a kedvező időjárási előrejelzések
bizakodóan hatottak ránk. 4-en voltunk: Zsuzsa és Béla Csíkból, Szeró és én
Sepsiszentgyörgyről.
Fejlámpák fényénél nem túl gyorsan, de egyenletes iramban haladtunk a piros
háromszög turistajelzésen. Nem is akartuk kifullasztani magunkat hiszen a
hegység egyik leghosszabb sziklavölgyét vettük számításba kimászni. Természetesen
nem először jártam le a völgyet mindenféle időszakban, tehát tudtam mivel jár.
Kicsit aggodalomra adott okot az előző napok rendkívülien enyhe időjárás és az
azelőtt való esti kb 20 centis havazás a felső régiókban. Itt lent jóformán hó
sem volt, könyedén mentünk. A Kostila-tisztáson már kivirradt. Itt elhagyjuk a
turistajelzést és nekiállunk egy meredek az erdőben. Egy mellékgerincre vezet
ki ahonnan egy szűk kéményen keresztül ereszkedhetünk be a Malin-völgybe. Kikerülve
ezáltal a völgy alsó és nagyon nehéz szakaszát. Egyre több hó volt, de kitörése
nem okozott egyáltalán gondot. Már 8 órakor a mellékgerinc nyergében voltunk,
előttünk a Malin-völgy. Itt Szeró kijelenti, hogy nem jön tovább, bokafájásra
panaszkodva.
Rövid pihenőt tartottunk, majd leereszkedünk a jeges kéményen a
Malin-völgybe. Hágóvasakkal problémák nélkül ment. A völgyben kb 1550 m magasan
vagyunk és fél 9 az óra. Az idő még szép de a szél kezdi hozni a fellegeket.
Igaz, ez még aggodalomra nem adott gondot. Ellenben a hó már itt sem tettszett
nekem, hiszen jól bele lehetett süppedni.
Indulunk is felfele, az alsó szöktetőt jobbról kikerüljük egy hónyelven.
Minél fennebb annál nagyobb a hó és az időjárás romlik. Felváltva kell törni a
havat, nagyon kimerítő munka volt. Így haladunk másfél órán keresztül, amíg
kiérünk kb 1900 m magasságban a Scorusilor-völgy kereszteződéséig. Itt már
nagyon rossz az idő, rettenetesen fúj a szél,
a havat seperi az arcunkba, nem látni szinte semmit. Belátjuk, hogy
nincs értelme kimenni a platóra, de még próbálkozunk picit fennebb hátha
kedvezőbb hóviszonyokra találunk. Egy fenti sziklát nézünk ki célpontnak, addig
megyünk, majd onnan visszajövünk. Itt már észrevesszük, hogy az alsó hórétegre
kb 20 centis hó hullot az éjszaka. Nem volt jó jel.
Kb 2100 m magasan lehetünk, jó 300 m-el a plató alatt. 11 óra táján
vagyunk. Zsuzsa megy elől, utána Béla, utoljára én. Lassan el is érjük a kinézett
sziklát. Egymás után megyünk, majd fent Zsuzsa balra tér. Alig tesz két-három lépést, el is szakadt a
friss hó úgy10 m hosszan. Ez egyből le is vett minket a lábunkról és már
csúsztunk is lefele. Szerencsére nem csúszunk nagy sebességgel így minden
pillanatra emlékszünk. Kb 20-30 km per órás sebességgel haladhattunk. Kezem-lábam
mozgatom, hogy minél jobban maradjak a hó felszínén. Ez sikerült is. Csúszás
közben látom, hogy közeledek egy sziklához, reméltem az megállít. Hát nem
állított meg csak inkább perdített rajtam és folytattam a csúszást. Szájam és
az orrom kezdett megtelni hóval, sűrgösen kezdtem kiköpni. Levegő után kellett
kapkodni, ami nem volt kellemes. A bal kezemet igyekeztem a szájam előtt
tartani, hogy majd ha megállok, tudjak légüres teret kaparni. Végre megállok,
de ekkor már mozdulni nem lehetett. Csak épp a balkezemet csuklóból, amivel ki
tudtam kaparni a havat az arcom elől és levegőhöz jutottam. Sőt a külvilágot is
megláttam, úgyhogy nyugodt voltam. A bal lábam látszott ki a hóból. Ekkor már
meg is jelent Béla mellettem és kiszabadított a hóból. Hálás köszönet érte.
Soha nem esett ilyen jól a levegő mint most. Látom Zsuzsa is rendben van, így
nagyon megkönnyebbültünk. Rögtön, gondolkozás nélkül megkezdtük a visszafele
ereszkedést.
Szerencsére egyikünk sem esett pánikba, nem is féltünk és ami fontos tudtuk
mit kell csinálni ebben az esetben. Az eset nagyon feldobott minket egész végig
igen nagy jókedvvel ereszkedtünk. Hamar vissza is térünk az erdőbe, majd
Bustenibe.
Hibáztam amikor a Scorusilor-völgy eltérőjétől folytattuk felfele az utat. Itt
már lehetett látni a fokozott lavinaveszélyes terepet. Ez tanulság számunkra,
az elkövetkezőkben jóval hamarabb döntünk a visszafordulás mellett.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése