Télies tavasz a Keresztényhavason, ápr 22

2017 április 22-én, szombaton reggel öten indultunk a Brassó végében található Salamonkőtől (650 m / 8,50 h). Csodaszép időnk volt, de az elmúlt napok heves havazása rányomta bélyegét a hegyekre és nemcsak. Már az autóparkolóban épp előttünk dőlt ki egy kb.20 m-es fenyőfa gyökerestül, a hó súlya miatt. Az indulásnál pontosan olyan volt, mintha januárban lettünk volna. 30-40 cm-es porhó és negatív hőmérséklet. A Salamonkő sziklákig egy erdőkitermelő úton mentünk, majd a sárga sáv turistajelzés bevezetett az erdőbe. Itt természetesen semmi nyom nem volt, nekünk kellett kitörni. Itt az elején nem is volt probléma, viszonylag jól lehetett haladni. Majd egyre fennebb már térdig gázoltunk a hóban és 10 óra után amikor jelentősen felmelegedett már comközépig is belesüppedtünk az immár vizes hóban. Nagyon nehezen ment a hótörés, jelentősen lelassultunk. A Drester-tisztásig szinte 4 órát küzdöttünk a nagy hóban (1305 m  / 12,30 h).

Itt azonban megváltozott a helyzet. Mivel a brassói maraton rendezvény résztvevői egy másik útvonalon jöttek a tisztásra, majd ugyanarra tartottak mint mi, így gyönyörű kitaposott ösvényt készítettek számunkra. Hát ez nagyon jól jött és jelentősen megkönnyebbült az előrehaladásunk. Mintha mozgólépcsőn lettem volna a nagy hótaposás után. Most már gondok nélkül felértünk a Nagy Krukk alá, majd innen a Ruja-tisztás egy futamodás volt (1550 m / 13,45 h).

Eléggé előrehaladott volt már az idő, késő délutánra haza kellett érnünk. Ezért nem mentünk fel a Römer menedékházig, hanem a Vörös-úton a sípályán lejöttünk Brassó Pojanába. (1050 m / 14,30 h). Április vége ellenére nagyon jó kondíciók között űzhették kedvenc sportjukat a sízők és hódeszkások. Itt aztán átadtuk magunkat a lustálkodásnak, annyira, hogy busszal jöttünk vissza Brassóba. Persze egy jólmegérdemelt finom leves után.

Igazi szép napnak tehettünk pontot a végére. Köszönet érte a lelkes kis csapatnak akik eljöttek velem.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1654016574623358.1073741936.100000450948657&type=1&l=56106e8326 

Kisbakancs-túra a Lempesen, ápr 9

Gyönyörű szép virágvasárnap délelőtt találkoztunk Barcaszentpéteren mindannyian. 2017 április 9-et írtunk és a természet templomát választottuk kikapcsolódásképpen. 66 személy vett részt a kiránduláson, ebből 31 gyerek volt. Velünk tartott még két kutyus is.

A Lempes dombját vettük célba ez alkalommal. Most nem a túrázáson volt a hangsúly, hanem csak egy rövid séta, majd egy hosszabb pihenő a gyerekekkel mialatt ők kedvükre kihancúrozhatták magukat. Természetesen ezalatt a felnőttek is elbeszélgethettek egymással, már amennyire engedték a gyerekek.

A domb gerincén kimentünk egy tetőre, itt szélcsendesebb vidéket találtunk és le is telepedtünk. Több mint két órát töltöttünk el itt, ezalatt különböző tevékenységet lehetett folytatni. Volt aki virágokat fotózott, mások sétáltak az erdőben. A gyerekek magukévá tették az erdőt és a tisztást, ahol kedvükre szórakozhattak.

Délután szedtük a sátorfánkat és visszasétáltunk a faluba az autóinkhoz. Erre a szél is rendesen felkelt, úgyhogy idejében ért véget a kirándulásunk. Habár rövid időtartamú kikapcsolódás volt, így is nagyon jó időtöltésben részesültünk.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1472888932743372&type=1

Süsü-túra, ápr 1

2017 április elseje csodálatos tavaszi időjárással lepett meg. Vétek lett volna a házban ülni, így természetesen kirándulni mentünk. Már rendhagyó kirándulásnak is mondható Süsü-túrán vettünk részt a városunk környékének erdejében. Családunkkal a Büdös-kútnál csatlakoztunk a György Ignác által vezetett népes HEKE-csapathoz.

A túra egy jó bemelegítő emelkedővel kezdődött a Pacé oldalán egészen az Orotvány-tetőig. Innen gyönyörű panoráma terült el Sepsiszentgyörgy- és a Bodoki-havas irányába. Utunkat az erdőben folytattuk immár kényelmes ösvényen. A meghitt hangulatú Kéni-puszta után a Szalamáj tetejére mentünk ki, ahonnan csodálatos kilátásban volt részünk a még havas kárpátkanyar hegyeire. Rövid pihenő és helyismertető után legyalogoltunk Sepsiszentkirály szélén található kőhídhoz. Az 1860-ban készített építmény a szekeres forgalomnak szolgált abban az időben Sepsiszentgyörgy irányába.

A kőhídtól nem messze egy igen finom ízű kénes forrásból ihattunk. Innen felkapaszkodtunk a Siteháta-tisztásra, ahol előkerült mindenféle sütnivaló és egy hosszabb pihenőt iktattunk be. Jó volt elbeszélgetni a kiránduló társakkal eközben.

Pihenő után a Barabás-tetőn keresztül beereszkedtünk a Benedek-mezőre, ahol vártak ránk Sanyi bácsi és Mónika. Meglepetésük igen sikeresnek bizonyult, finom édességekkel és különböző frissítő italokkal kínáltak meg mindannyiunkat. E kellemes találkozó után indultunk fel a Szalamája felé, ahol körtúránk bezárult. Továbbá a kényelmes erdei úton visszagyalogoltunk az Orotvány-tetejére. Uzonka itt már „elővette” az óvodában tanult énekeit és a kicsi Csongit – nem utolsó sorban minket is – szórakoztatta. Az Orotvány-tetején elbúcsúztunk a csapattól, akik a város felé tartottak, mi pedig a házunk felé a Pacé lábánál.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1621851341173215.1073741933.100000450948657&type=1&l=2e7133eabf