2017 április 22-én, szombaton reggel öten indultunk a Brassó végében
található Salamonkőtől (650 m / 8,50 h). Csodaszép időnk volt, de az elmúlt
napok heves havazása rányomta bélyegét a hegyekre és nemcsak. Már az
autóparkolóban épp előttünk dőlt ki egy kb.20 m-es fenyőfa gyökerestül, a hó
súlya miatt. Az indulásnál pontosan olyan volt, mintha januárban lettünk volna.
30-40 cm-es porhó és negatív hőmérséklet. A Salamonkő sziklákig egy
erdőkitermelő úton mentünk, majd a sárga sáv turistajelzés bevezetett az
erdőbe. Itt természetesen semmi nyom nem volt, nekünk kellett kitörni. Itt az
elején nem is volt probléma, viszonylag jól lehetett haladni. Majd egyre
fennebb már térdig gázoltunk a hóban és 10 óra után amikor jelentősen
felmelegedett már comközépig is belesüppedtünk az immár vizes hóban. Nagyon nehezen
ment a hótörés, jelentősen lelassultunk. A Drester-tisztásig szinte 4 órát
küzdöttünk a nagy hóban (1305 m / 12,30
h).
Itt azonban megváltozott a helyzet. Mivel a brassói maraton rendezvény
résztvevői egy másik útvonalon jöttek a tisztásra, majd ugyanarra tartottak
mint mi, így gyönyörű kitaposott ösvényt készítettek számunkra. Hát ez nagyon
jól jött és jelentősen megkönnyebbült az előrehaladásunk. Mintha mozgólépcsőn
lettem volna a nagy hótaposás után. Most már gondok nélkül felértünk a Nagy
Krukk alá, majd innen a Ruja-tisztás egy futamodás volt (1550 m / 13,45 h).
Eléggé előrehaladott volt már az idő, késő délutánra haza kellett érnünk. Ezért
nem mentünk fel a Römer menedékházig, hanem a Vörös-úton a sípályán lejöttünk
Brassó Pojanába. (1050 m / 14,30 h). Április vége ellenére nagyon jó kondíciók
között űzhették kedvenc sportjukat a sízők és hódeszkások. Itt aztán átadtuk
magunkat a lustálkodásnak, annyira, hogy busszal jöttünk vissza Brassóba. Persze
egy jólmegérdemelt finom leves után.
Igazi szép napnak tehettünk pontot a végére. Köszönet érte a lelkes kis
csapatnak akik eljöttek velem.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése