Kisbakancs-túra Szentkirályba, márc 25

2018 március 25-én pontosan virágvasárnapra esett az idei első kirándulásunk időpontja a Kisbakancs-csoporttal. Az elmúlt napok télies időjárása után, igazán jól esett a vasárnapi csodálatos szép idő. Természetesen a télies időjárásnak a nyomai még jól megmaradtak, hiszen jelentős mennyiségű hóban kellett menetelni, amely a gyerekeknek nagyobb kihívást jelentett.

56 személy gyűlt össze a sepsiszentgyörgyi Büdös-kút szomszédságában, ebből 25 gyerek volt (530 m / 9,20 h). Később a Szalamáj tisztáson még hárman hozzánk csatlakoztak. Rövid túrabemutató után a Pacé meredekebb emelkedője jelentette az első komolyabb feladatot. A keményre fagyott hóban főleg a gyerekeknek nagyobb nehézséggel kellett megküzdeniük. A tetőről azonban gyönyörű kilátás fogadott a Kárpátkanyar hegyei felé és az Alsó Háromszéki-medence irányába.

Az erdőben az emelkedő megenyhült, kényelmesebb útszakasz várt ránk ezután. Minden fontosabb útkereszteződésben és tisztáson megpihentünk, időt adva a gyerekeknek a regenerálódásra. A Szalamáj-tisztás tetejéről ismét csodálatos panorámában gyönyörködhettünk. Ezúttal nemcsak a Kárpátkanyar hegyei bukkantak elénkbe, hanem a Bucsecs, Királykő, de még a Fogaras-havasok keleti része is. A tisztásról beereszkedtünk Szentkirály szélébe, ahol megnéztük a tavaly felújított kőhidat. Alulról is megtekintettük, majd felmentünk rá és hógolyókkal próbáltuk bombázni a minket fotózó Leventét. Nagyon jó móka volt. A hidas-élmény után a Barti-család házához voltunk hivatalosak, ahol mindenféle finomságokat sütöttünk a kertben (580 m / 12,20 – 14,15 h). Természetes módon hosszabb pihenőt iktattunk itt be, kihasználtuk a napsütést. Míg a felnőttek napoztak, addig a gyerekek több játékot is kipróbáltak az udvaron. Lehetett tüzelni, hógolyózni, vízben kotorászni. Ágnes a háziasszony finom mézeskaláccsal kínálta a vendégsereget.

Az indulás előtt nagyon nehéz volt összeszedni mindenkit. A kényelem mindenkit hatalmába kerített és ez érthető is volt. Na de sikerült csoportképet készíteni a ház udvarán, majd el is indultunk a temetőn keresztül felfele vissza a Szalamáj-tisztásra. A hosszas emelkedő felébresztette a társaságot és ismét a régiek voltunk. A tisztásról ugyanazt az utat követtük a város felé amelyiken jöttünk. A hó délutánra nagyon megolvadt, így vizes hóban haladtunk előre. Visszafele mindenféleképpen gyorsabban haladtunk, többnyire lefele vezető útnak köszönhetően. A Pacé tetején búcsúztunk el a csapattól, a legközelebbi viszontlátás reményében.

Köszönöm szépen, hogy ezen a szép ünnepnapon is együtt lehettünk. Külön köszönet a Barti-családnak a kedves fogadásért, tüzért, mézeskalácsért és a felejthetetlen élményért.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1823072481058347&type=3

Nőnapi-túra a Szent Anna-tóhoz, márc 11

2018 március 11-én vasárnap tartottuk a háromszéki EKE keretén belül nőnapi kirándulásunkat. Vonattal utaztunk Tusnádfaluba, aztán kimentünk a falvat átszelő főútra ahol a Csíkszéki EKE három tagja már várt ránk. Egy rövid túraismertető után összesen tehát 24-en vágtunk neki a közel 20 km-es útvonalnak (700 m / 7,50 h).

Az idő borús volt, de kellemes. A tavasz illata mindenféleképpen érződött a levegőben. Az előrejelzések napos időt jósoltak déltől arrafelé, így bizakodóak voltunk. A Nádasfürdő irányába mentünk egy erőgép által eltakarított mezei úton. Ennek örvendtünk is, meg nem is, hiszen a föld nemigazán volt megfagyva. Ebből máris lehet következtetni, hogy némi sarat is kellett tapossunk utunk során. A Nádasfürdőnél pihenőt tartottunk (750 m / 8,40 – 9,00 h), néhányan be is mentünk borvizet inni. Sajnos a fürdő teljesen le van pusztulva, a természet jóformán mindent átalakított.

A Nádasfürdőtől folytattuk utunkat dél irányba. Itt is egy erőgép nyomában haladtunk, ezzel minden rendben is volt, hiszen nem kellett a vizes havat törni. Később bementünk az erdőbe és megkezdtük az emelkedő leküzdését a Mohos-tőzegláp felé. Bebizonyosodott, hogy az erőgép pontosan a Szent Anna-tó térsége felé ment, vagy onnan jött. Ez jelentősen megkönnyítette az előrehaladásunkat, hiszen nem kellett a vastag vizes hótakarót kitörnünk. Az emelkedő elején kellemes meglepetésben volt részünk. Utolértek még néhány barátaink akik később indultak, így innen 33-an folytattuk utunkat. Elértük a Mohos szélét, aztán egy rövid és kellemes sétával máris a tó kráterének szélén találtuk magunkat. Közben bejött az ígért napos idő, ennek eredményeképpen beiktattunk egy ebédszünetet (1100 m / 12,30 – 13,30 h).

Jóízűen és kényelmesen fogyaszthattuk ételeinket a napos teraszon. Ezalatt a csíkszéki EKE-tagját – Péterffy Ágnest, születésnapja alkalmából csodálatos hótortával köszöntötte a társaság. Nagyon szép pillanat volt. Ezúton is kívánunk boldog születésnapot!

E pihenő után lementünk a befagyott tó partjára, pontosabban a kápolna mellé. A Nap sugarait visszaverte a hótakaró, ennek hatására jelentősen meleg volt. A kápolna előtt csoportképeket készítettünk, majd a hölgyeket egy-egy szál virággal és egy-egy üdvözlőlappal köszöntöttük a Nők napja alkalmából (950 m / 14,15h).

A tó partján elbúcsúztunk a kilenc barátainktól, akik az előbbiekben utolértek bennünket. Habár nem is kellett nagyon búcsúzkodni, hiszen a lefele vezető úton többször is találkoztunk velük. Kikapaszkodtunk tehát elsősorban a kráter déli szélére, majd beereszkedtünk Sepsibükszád irányába. Az erdőből kiérve a hó jóformán eltűnt. Szerencsére általában füves terepen gyalogoltunk, így elkerültük a sarat. Beértünk a faluba, ahol néhány perccel lekéstük a korábbi vonatot (650 m / 15,10 h). Itt el is búcsúztunk egymástól, mivel néhányan autóval hazamentek. Mi többiek egy közeli kocsmában eltöltöttük a maradék másfél órát jókedvű beszélgetések közepette, amíg a következő vonatunk megérkezett.

Köszönöm a kedevs társaságotokat, hogy együtt túrázhattunk. Nagyon jó hangulat jellemezte a napot, főleg Farkas József és Tőke Dénes vicceivel derűlhettünk. Köszönet érte!

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2108186825872995.1073741964.100000450948657&type=1&l=5eb7f730f4