Kisbakancs-túra Fundáta környékén, okt 28

2018 október 28 vasárnap szokatlanul meleg időjárásba érkeztünk az 1300 m magasan fekvő Fundáta község központjába. Inkább augusztus végi hőmérsékletet mértünk október végén, ami nagyon különleges főleg erre a térségre. Gondolom nagy mértékben ennek is köszönhető, hogy ismét nagyszámú résztvevő tisztelt meg a kiránduláson. 136 személy vett részt, ebből 65 gyerek. Velünk tartott még 5 kedves kutyus is.

Délelőtt 10 órára a megbeszélt időre nagyjából mindenki meg is jelent, amit itt helyben meg is köszönök. A polgármesteri hivatal előtti kis téren nem is fért el az összes autó, szerencsére az út széle megengedte a parkolást. Elsétáltunk a közelben levő útmutató tábláig, ahol igyekeztem elmondani az egybegyűlteknek a szokásos köszöntőt és ismertetőt. 9 ökoturisztikai útvonal van a térségben, mi a 2-es számút szándékoztunk lejárni, amely piros emberkével van jelölve.

Keskeny aszfaltos utat követtünk enyhén felfele. Különben az egész kirándulás alatt nagyon kevés szintkülönbséget kellett leküzdeni, amely nagyon megkönnyítette a haladásunkat. Szép, gondozott gazdaságok mellett mendegéltünk, itt-ott csendesen legelésző teheneket figyeltünk meg. Kiértünk a helyi iskola melletti napsütötte dombra, ahol leállítottuk a társaságot egy tízórai elfogyasztása érdekében. Evés közben csodálhattuk a Bucsecs nyugati oldalát, amely pontosan előttünk terült el.

Pihenő után folytattuk utunkat az aszfalton. A nagy csapat teljesen elfoglalta a keskeny úttestet, a jövő-menő autók sofőrjei nagyon elővigyázatosan kellett vezessenek a nekik sűrűn integető gyerekek között. Na de hamarosan meg is szabadultunk az aszfaltos úttól amelyet kényelmes erdei út váltot fel. Itt már kedvünkre sétálhattunk gond nélkül. Szintén mintagazdaságok mellett haladtunk, figyelmünket lekötötte egy kedves ló, amely nagyon szelíden engedte, hogy megsimogassuk.

Utunk néha széles tisztásokon vezetett és ez nagyon kedvezett a kilátásunknak. A Bucsecs és a Királykő hegységekre bámulhattunk utunk során. Megérkezve a „Cheile Gradistei” sportkomplexum mellé, átszelve a biatlon pályát, egy játszóteret és annak környékét foglaltunk el teljes mértékben. A másfél órás „pihenő” alatt a gyerekek hatalmas energiával vetették fel magukat különböző játékszerekre. Főleg a két körhinta volt a legnépszerűbb, amely szinte meg sem állt. A szomszédségban levő focipályán is rúgták a bőrt a fiúk. Természetesen a hinták, a csúszdák sem maradtak üresen, a Kisbakancs-társadalom mindent elfoglalt. A szülők sokszor alig tudták gyerekeiket egy evésszünetre hívni, utána folytatódott a játék.

Az aktív pihenő után folytattuk utunkat tovább. Visszamentünk az útvonalunkhoz a biatlon pályán keresztül és egy csoportképet készítettünk rögtön, hiszen együtt volt a csapat. Az utolsó 3 km már elég fárasztó volt főleg a legkisebbeknek, nem is csodálkozom, mivel nagyon kiadtak mindent saját magukból. Az autóknál következett a búcsúzkodás ideje, amellyel pontot is tettünk e csodálatos nap végére.

Köszönöm mindenkinek, hogy részt vettetek e kiránduláson és együtt lehettünk e szuper napon. Külön köszönet Melkuhn Andrea Gizellának, aki elvállalta a hátvéd szerepet.

Fotók itt

Páll Endre emléktúra, Vargyasi-szoros, okt 27

2018 október 27-én túrát szerveztünk volt barátunk emlékére a Vargyasi szorosban és annak a környékén. Ez volt a hely ahová Endre mindig szívesen járt sziklát mászni és napokat eltölteni sátorozással jóbarátaival. 29 személy tisztelt meg jelenlétével, ebből 4 gyerek is volt. Ezen kívül egy kedves vizsla kutyus is velünk tartott.

A látogatási központnál hagytuk autóinkat, ahol indulás előtt egy rövid megemlékezést tartottunk. Íme Szávuj Zsuzsa  - Endre szíve választottja – gondolata: „Mindenekelőtt meg szeretném köszönni Lacinak, a mai napot..azt, hogy együtt, itt lehetünk, hogy Endréhez méltón emlékezhetünk. 2006ban ismertem meg , a világhálón...mondhatnám véletlen volt..de azt hiszem nincsenek véletlenek...tetovált karjai láttán családom összevonta a szemöldökét...válasza most is a fülemben cseng....ne törődj...nálam jó kezekben leszel....és jó kezekben voltam, életem legtartalmasabb, legboldogabb, legszebb 11 évét mellette töltöttem...biztos és határozott kezei, karjai közt minden elérhetőnek és megvalosíthatónak tűnt...és ugyanakkor... vagy talan éppen ezért mindig féltettem... nagyon...elképzelhetetlen lett számomra, hogy egyszercsak nélküle folytatódjon majd az Út............és mégis megtörtént az...amiről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy velünk sosem történhet ........Nélküle... megyünk tovább......de talan mégsem nélküle, hiszen Ő itt él a lelkünkben, a szívünk legeslegféltettebb zugában, érzem, hogy mindig velünk lesz es vigyáz ránk ....Köszönöm a Jó Istennek, hogy Endrét láthatom mindennap Péter mozdulataiban, mosolyában, természetében , tekintetében és igyekszem mindent megtenni s úgy nevelni a fiát, hogy büszkén nézzen le ránk ..onnan fentről. Őt soha nem fogjuk elfelejteni, Őt nem lehet elfelejteni... és csak az hal meg, akit elfelejtenek....”.

A megemlékezés után a Kőalja tisztásról indultunk a szoros irányába. Kellemes időben volt részünk, habár reggeliben még csípős hideg késztetett különböző mozgásokra.  A szorosban végigsétáltunk az Orbán Balázs barlangig, közben szemünk a sziklafalakra is irányult, ahol Endre kipróbálta az útvonalak nagyrészét.

Néhányan fel is másztunk a barlang szájába, ahol ismertettük a tudnivalókat, illetve a Csala-tornya legendáját. Innen visszaereszkedve a patak mellé még egy kicsit követtük azt, majd egy meredekebb, de gyönyörű kaptató után máris a Kőmezőn pihenhettünk. Itt megebédeltünk, csoportképet készítettünk, élveztük a különleges meleget, amelyet ez az október vége árasztott. A táj gyönyörű, őszies képét mutatta.

Pihenő után felmentünk a kilátóhoz, majd a Tatárkápolnához. Elbúcsúztunk három túratársunktól, akik sietősebb dolguk miatt rövidebb úton mentek vissza. Mi folytattuk a kapaszkodót a Nagy Mál tetejére. Eleinte egy sűrűbb erdős szakaszon, majd egy sziklás oldalon. A végén még egy bokros terepet is le kellett küzdenünk és végre e csodálatos csapat megérkezett a tetőre. Ismét egy jókora pihenőt iktattunk be, ezalatt Péterke – Endre kisfia – minden résztvevőnek kitűzőt adott át. Nagyon megható pillanat volt.

A pihenő után egy kényelmes erdei úton jöttünk le a Vargyas völgyébe, majd amellett rövidesen az autóinkhoz értünk. Elbúcsúztunk egymástól egy következő viszontlátás reményében.

Köszönöm szépen e csodás társaságnak, hogy együtt emlékezhettünk e remek apukára, élettársra, testvérre, rokonra, jóbarátra – Páll Endre személyére.

 
Fotók itt

Kisbakancs-vándorlás Barcarozsnyó és Brassó között, szept 30

Autóztunk, vonatoztunk....így jutottunk el Barcarozsnyóra 2018 szeptember utolsó napján. A település vasútállomásán 31-en gyűltünk össze, később még hárman csatlakoztak, tehát összesen 34-en vágtunk neki az egynapos kalandnak. A csapatot 15 gyerek „színesítette”. Pontosan egy hideg front betörése után alakult kirándulásunk, ennek ellenére jó túraidőt fogtunk ki.

Indultunk is a barcarozsnyói vasútállomásról nagyon jó iramban (550 m / 8,30 h). Végigmentünk a városka csinos főterén, majd Brassó Pojána felé vezető út szélén haladtunk egészen a Dino Park és a parasztvár parkolójáig. Innen kezdődött a túra komolyabb része, hiszen 400 m-es szintet kellett legyűrjünk a mellékgerinc eléréséig. Az emelkedő közben még jelentős ereszkedést is hátunk mögött hagytunk, amely csak nehezítette főleg pszihikailag a dolgunkat. De volt egy szuper hely az utunk során ahol egy kivágott bükkfán a gyerekek kedvükre lipinkázhattak.

A mellékgerincre érve eljött az ideje az éhes szájak betöméséhez (850 m / 10,20 – 10,40 h). Sokat nem időztünk, mert a hőmérséklet nem volt a legkegyesebb hozzánk. Kajálás után továbbálltunk és hamarosan a rozsnyói barlang szájánál voltunk. Vigyázat! Nem tévesztendő össze a műút menti kiépített Vár-völgyi (Fundáta) barlanggal. Ez nincs kivilágítva és kiépítve. Természetesen bementünk szinte addig a pontig, ahol a barlangot egy zsomboly (lyuk) ereszkedésével lehetne folytatni. Ezt nem is lett volna érdemes kisgyerekekkel kínozni. De a rövid barlangsétán fel tudtunk fedezni két denevért is, amelynek nagyon örültek a gyerekek.

Barlangászás után közelünkben volt a Pogányok Temploma elnevezésű érdekes sziklaalakzat-csoport (910 m / 11,45 – 12,15). Itt több időt is eltöltöttünk hiszen minden sziklára felmásztunk, fényképezkedtünk és kimentünk a kilátóhoz, ahonnan csodálatosan mutatta magát a Bucsecs. Kis kellemetlenség is övezte a helyet, mivel egy darázsfészket „sikerült” megbolygatnunk és a „tetánuszból” Uzonka kettőt is kapott, szerencsére meglepően hamar helyrejött.  Jó, hogy mások nem kaptak a szuriból.

Sziklák után mentünk tovább kényelmes erdei ösvényen. Viszonylag sokat meneteltünk, amíg kiértünk a Pojána felé vezető aszfaltútra. A túra felén túl is voltunk ezzel. Kis aszfaltgyaloglás után a Repülősök tisztásától makadám úton folytattuk az Üveg völgyön hosszan. Tényleg jó hosszadalmasan, mire a végére értünk kezdett lelassulni a társaság. Ez a közben kisütött Napnak is köszönhető, amelynek melege kezdte megtenni a hatását.

Mielőtt kiértünk volna Kis Pojánán a műútra egy csoportképet készítettünk (900 m / 15,45 h). Aztán jött a várva várt ereszkedő be Brassó szélébe a Gunesch-úton. Kényelmes ösvényen problémák nélkül érkeztünk a Salamonkőhöz, onnan még egy rövid séta után immár aszfalton a városi buszmegállóig (580 m / 17,10 h).

A kirándulásnak nem volt itt vége. Buszozás után az óvárosban bementünk egy csinos cukiba, ahol népes társaságunkat már várták. Itt aztán volt minden ami szem-szájnak ingere és mindenki kedvére válogathatott. Voltak gyerekek, akik el is aludtak már a cukiban e hosszadalmas kirándulás után.

A cukiból még elmentünk a Postarétre, ahonnan újabb buszozás után végre a vasútállomáson voltunk, majd a saját autóinknál, ahol következett a búcsúzkodás ideje.

Köszönöm szépen mindenkinek, hogy eljöttetek, a gyerekeknek különösen, hiszen koránkelős kirándulás volt. Remélem a cuki megédesítette napotok végét. Csodálatosan éreztük magunkat körötökben!

Fotók itt