2018 október 27-én túrát szerveztünk volt barátunk emlékére a Vargyasi
szorosban és annak a környékén. Ez volt a hely ahová Endre mindig szívesen járt
sziklát mászni és napokat eltölteni sátorozással jóbarátaival. 29 személy
tisztelt meg jelenlétével, ebből 4 gyerek is volt. Ezen kívül egy kedves vizsla
kutyus is velünk tartott.
A látogatási központnál hagytuk autóinkat, ahol indulás előtt egy rövid
megemlékezést tartottunk. Íme Szávuj Zsuzsa - Endre szíve választottja – gondolata: „Mindenekelőtt
meg szeretném köszönni Lacinak, a mai napot..azt, hogy együtt, itt lehetünk,
hogy Endréhez méltón emlékezhetünk. 2006ban ismertem meg , a
világhálón...mondhatnám véletlen volt..de azt hiszem nincsenek
véletlenek...tetovált karjai láttán családom összevonta a szemöldökét...válasza
most is a fülemben cseng....ne törődj...nálam jó kezekben leszel....és jó
kezekben voltam, életem legtartalmasabb, legboldogabb, legszebb 11 évét
mellette töltöttem...biztos és határozott kezei, karjai közt minden elérhetőnek
és megvalosíthatónak tűnt...és ugyanakkor... vagy talan éppen ezért mindig féltettem...
nagyon...elképzelhetetlen lett számomra, hogy egyszercsak nélküle folytatódjon
majd az Út............és mégis megtörtént az...amiről hajlamosak vagyunk azt
hinni, hogy velünk sosem történhet ........Nélküle... megyünk tovább......de
talan mégsem nélküle, hiszen Ő itt él a lelkünkben, a szívünk
legeslegféltettebb zugában, érzem, hogy mindig velünk lesz es vigyáz ránk
....Köszönöm a Jó Istennek, hogy Endrét láthatom mindennap Péter mozdulataiban,
mosolyában, természetében , tekintetében és igyekszem mindent megtenni s úgy
nevelni a fiát, hogy büszkén nézzen le ránk ..onnan fentről. Őt soha nem fogjuk
elfelejteni, Őt nem lehet elfelejteni... és csak az hal meg, akit
elfelejtenek....”.
A megemlékezés után a
Kőalja tisztásról indultunk a szoros irányába. Kellemes időben volt részünk,
habár reggeliben még csípős hideg késztetett különböző mozgásokra. A szorosban végigsétáltunk az Orbán Balázs
barlangig, közben szemünk a sziklafalakra is irányult, ahol Endre kipróbálta az
útvonalak nagyrészét.
Néhányan fel is
másztunk a barlang szájába, ahol ismertettük a tudnivalókat, illetve a
Csala-tornya legendáját. Innen visszaereszkedve a patak mellé még egy kicsit
követtük azt, majd egy meredekebb, de gyönyörű kaptató után máris a Kőmezőn
pihenhettünk. Itt megebédeltünk, csoportképet készítettünk, élveztük a
különleges meleget, amelyet ez az október vége árasztott. A táj gyönyörű,
őszies képét mutatta.
Pihenő után felmentünk
a kilátóhoz, majd a Tatárkápolnához. Elbúcsúztunk három túratársunktól, akik
sietősebb dolguk miatt rövidebb úton mentek vissza. Mi folytattuk a kapaszkodót
a Nagy Mál tetejére. Eleinte egy sűrűbb erdős szakaszon, majd egy sziklás
oldalon. A végén még egy bokros terepet is le kellett küzdenünk és végre e csodálatos
csapat megérkezett a tetőre. Ismét egy jókora pihenőt iktattunk be, ezalatt Péterke
– Endre kisfia – minden résztvevőnek kitűzőt adott át. Nagyon megható pillanat
volt.
A pihenő után egy
kényelmes erdei úton jöttünk le a Vargyas völgyébe, majd amellett rövidesen az
autóinkhoz értünk. Elbúcsúztunk egymástól egy következő viszontlátás
reményében.
Köszönöm szépen e
csodás társaságnak, hogy együtt emlékezhettünk e remek apukára, élettársra,
testvérre, rokonra, jóbarátra – Páll Endre személyére.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése