Autóztunk, vonatoztunk....így jutottunk el Barcarozsnyóra 2018 szeptember
utolsó napján. A település vasútállomásán 31-en gyűltünk össze, később még
hárman csatlakoztak, tehát összesen 34-en vágtunk neki az egynapos kalandnak. A
csapatot 15 gyerek „színesítette”. Pontosan egy hideg front betörése után
alakult kirándulásunk, ennek ellenére jó túraidőt fogtunk ki.
Indultunk is a barcarozsnyói vasútállomásról nagyon jó iramban (550 m /
8,30 h). Végigmentünk a városka csinos főterén, majd Brassó Pojána felé vezető
út szélén haladtunk egészen a Dino Park és a parasztvár parkolójáig. Innen kezdődött
a túra komolyabb része, hiszen 400 m-es szintet kellett legyűrjünk a
mellékgerinc eléréséig. Az emelkedő közben még jelentős ereszkedést is hátunk
mögött hagytunk, amely csak nehezítette főleg pszihikailag a dolgunkat. De volt
egy szuper hely az utunk során ahol egy kivágott bükkfán a gyerekek kedvükre
lipinkázhattak.
A mellékgerincre érve eljött az ideje az éhes szájak betöméséhez (850 m /
10,20 – 10,40 h). Sokat nem időztünk, mert a hőmérséklet nem volt a
legkegyesebb hozzánk. Kajálás után továbbálltunk és hamarosan a rozsnyói
barlang szájánál voltunk. Vigyázat! Nem tévesztendő össze a műút menti kiépített
Vár-völgyi (Fundáta) barlanggal. Ez nincs kivilágítva és kiépítve.
Természetesen bementünk szinte addig a pontig, ahol a barlangot egy zsomboly
(lyuk) ereszkedésével lehetne folytatni. Ezt nem is lett volna érdemes
kisgyerekekkel kínozni. De a rövid barlangsétán fel tudtunk fedezni két
denevért is, amelynek nagyon örültek a gyerekek.
Barlangászás után közelünkben volt a Pogányok Temploma elnevezésű érdekes sziklaalakzat-csoport
(910 m / 11,45 – 12,15). Itt több időt is eltöltöttünk hiszen minden sziklára
felmásztunk, fényképezkedtünk és kimentünk a kilátóhoz, ahonnan csodálatosan
mutatta magát a Bucsecs. Kis kellemetlenség is övezte a helyet, mivel egy
darázsfészket „sikerült” megbolygatnunk és a „tetánuszból” Uzonka kettőt is
kapott, szerencsére meglepően hamar helyrejött.
Jó, hogy mások nem kaptak a szuriból.
Sziklák után mentünk tovább kényelmes erdei ösvényen. Viszonylag sokat
meneteltünk, amíg kiértünk a Pojána felé vezető aszfaltútra. A túra felén túl
is voltunk ezzel. Kis aszfaltgyaloglás után a Repülősök tisztásától makadám
úton folytattuk az Üveg völgyön hosszan. Tényleg jó hosszadalmasan, mire a
végére értünk kezdett lelassulni a társaság. Ez a közben kisütött Napnak is
köszönhető, amelynek melege kezdte megtenni a hatását.
Mielőtt kiértünk volna Kis Pojánán a műútra egy csoportképet készítettünk
(900 m / 15,45 h). Aztán jött a várva várt ereszkedő be Brassó szélébe a
Gunesch-úton. Kényelmes ösvényen problémák nélkül érkeztünk a Salamonkőhöz,
onnan még egy rövid séta után immár aszfalton a városi buszmegállóig (580 m /
17,10 h).
A kirándulásnak nem volt itt vége. Buszozás után az óvárosban bementünk egy
csinos cukiba, ahol népes társaságunkat már várták. Itt aztán volt minden ami
szem-szájnak ingere és mindenki kedvére válogathatott. Voltak gyerekek, akik el
is aludtak már a cukiban e hosszadalmas kirándulás után.
A cukiból még elmentünk a Postarétre, ahonnan újabb buszozás után végre a
vasútállomáson voltunk, majd a saját autóinknál, ahol következett a búcsúzkodás
ideje.
Köszönöm szépen mindenkinek, hogy eljöttetek, a gyerekeknek különösen,
hiszen koránkelős kirándulás volt. Remélem a cuki megédesítette napotok végét. Csodálatosan
éreztük magunkat körötökben!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése