2019 február 2-án túrát szerveztünk a Nagykőhavasra. 22-en jelentünk meg a
Malomdomboknál, ahonnan indultunk (650 m / 9,00 h). A Brassói EKE tagjaival
közösen mentünk a menedékházig, pontosan ők is e napra terveztek túrát a
hegységbe. Klasszikus értelemben vett túráról volt szó, amely a hegység úgymond
átvándorlását jelenti a Malomdomboktól Felső Tömösig. A résztvevők között a fiatalság
is jelen volt, akik igazán új életet lehelnek bármilyen kirándulásba.
Február elejét meghazudtoló kellemes időben indultunk. Már lentről láttuk a
hegység hófehér tetejét és aggódva néztük vajon mekkora havat kell törjünk
odafent. Biztosak voltunk a menedékházig való kellemes sétában, hiszen gyakran
járt útvonalról van szó. A családi úton mentünk fel. Az előző melegebb napok
hatására a hó jelentősen megfogyatkozott idelent. Kényelmesen lehetett haladni
a kitaposott széles ösvényen. A Medveszakadék kilátójánál csodálatosan látszott
a Nagykő-havas teteje és a Keresztény-havas.
Egyre fennebb haladtunk annál szebb téli tájra bukkantunk. Habár a meleg
hatására a hatalmas fenyők levették fehér köntösüket, a földön levő hatalmas
mennyiségű hótömeg érzékeltette, hogy sokáig marad a tél e tájakon. Szerencsére
a kitaposott ösvénynek köszönhetően könnyedén lépkedhettünk felfele.
A menedékház előtt csodálatos kilátásban gyönyörködhettünk főleg a Csukás
irányába, amely közelsége miatt igazi hóvárként emelkedett a magasba. Mindannyian
bementünk pihenni és falatozni, nem maradt el a híres menedékházas leves
elfogyasztása sem (1630 m / 12,00 – 13,00 h). Jó hírek birtokába is jutottunk,
hiszen megtudtuk, hogy a csúcsig sem lesz gondunk a hótöréssel, mivel már sokan
jártak arrafele. Szomorúan tapasztaltuk azonban a gondnok – Attila – hiányát,
aki lábtörés miatt otthon pihenget. Ezúton is mihamarabbi gyógyulást kívánunk Neki.
A menedékháztól kissé fogyatkozott létszámmal indultunk tovább, mivel
voltak akik eddig szándékoztak jönni. Elbúcsúztunk tehát tőlük és szaporán
szedtük lábainkat felfele. Az erdőhatár felett a hófehér tájban lépkedtünk,
pontosan azon a helyen amelyet lentről fürkésztünk. Felérve a Nagykő-havas
tetejére fantasztikus látvány terült elénk a szélrózsa minden irányába (1843 m
/ 13,45 – 14,00 h). Észak és kelet irányban a Nagyhagymástól a Hargitán
keresztül a Csíki havasokig, lefele a Nemere és a Háromszéki-havasok, illetve a
Csukás meg a Grohotis látszott. Délre és nyugatra a Bucsecs, Keresztény-havas, Királykő,
Jézer és kelet Fogaras lábai, plusz a Persány-hegység vonulata tűnt elő.
Természetesen alattunk a Barcasági- és a Háromszéki-medence nagy része is
láthatóan terült el lábaink előtt. Érdemes megemlíteni a hatalmas hópárkányokat
amelyek észak felé lógtak le a csúcs szomszédságából.
Csúcsfotó elkészítése után még két társunktól megváltunk, akik visszafele
is a menedékház irányába akartak lemenni. Tehát 18-an folytattuk utunkat a
Tamina irányába. Boldogsággal töltött el az a látvány is, amikor észrevettük
egy nagy csapat felfele jövetelét a Tamina irányából. Tudtuk tehát, hogy
végképp megszabadultunk a hótörés viszontagságaitól. Nagyon jó hangulatban
történt az ereszkedés, voltak akik szó szerint gurultak lefele a hegyoldalon. Élvezetes
volt nézni őket, gyerekkori emlékeket idézve fel. Elértük az erdőhatárt, majd
egy meredek ereszkedő után a Tamina-vízesés fölött álltunk meg (1100 m / 15,45
h). Sajnos időnk nem volt a vízesés meglátogatásához, amúgy is veszélyes lett
volna az olvadó jégcsapok miatt.
Ígyhát szép nyugodtan leereszkedtünk a Tömös völgyébe, majd egy rövid
forgalmas aszfaltút melletti gyaloglás után a Felső tömösi vasútállomás mellett
töthettük a következő félórát (750 m / 17,00 h).
Köszönöm szépen mindenkinek ezt a szép napot. Csodálatos társasággal
túráztunk jó hangulatban. Örvendünk a Brassói EKE tagjainak, hogy együtt
túrázhattunk az útvonal egy szakaszán. Itt is megemlíteném, hogy Palika
tagtársunk ezen a napon közöttünk ünnepelte születésnapját. Kívánunk neki
boldogságot, egészséget, sok szép túrát együtt.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése