2019 január 13-án vasárnap 15-en szökkentünk le Málnáson a vonatról (600 m
/ 7,00 h). Itt még nem köszöntöttem az egybegyűlteket, hanem egy nagyon keveset
gyalogoltunk a műút mellett Sepsiszentgyörgy irányába, addig amíg a kék ponttal
jelzett utunk letért róla az erdő felé. Nos épp alig virradt amikor a Herec
dombja alatt köszöntöttük egymást, a hónak köszönhetően azonban nem kellett
fejlámpáinkat elővegyük.
Egy klasszikus útvonal lejárása volt a cél, a Herec- és Kincsás várak
érintésével akartunk feljutni a Bodoki tetőre, majd a lejövetelt a Henter
mezején keresztül a Száldobos-patak völgyén lefele terveztük. Nyáron egy
átlagos kirándulásnak számít, télen a hóviszonyoktól függően nagyon
megnehezedhet a túra jellege. Nos most telibe kaptuk a telet úgymond, hiszen
nagyon nagy havat kellett törnünk az útvonalunk során.
Tehát még szürke homályban vidáman indultunk egy erdőkitermelő úton.
Kényelmesen haladtunk egy traktor keréknyomában. Sajnos ez a kényelem nagyon
keveset tartott, hiszen útvonalunk egy meredek kapaszkodót követett a Herec-vár
romjai irányába. Természetesen innen híre-hamva sem voltak nyomoknak, saját
magunknak kellett elvégeznünk ezt a nemes munkát. Friss erőben nem is okozott
semmi problémát, lassú de kitartó ritmusban értük el a Herec-vár romjait (720 m
/ 8,15 – 8,45 h). Itt Karda Zoltán barátunk egy nagyon értékes
történelem(fél)órát tartott számunkra, amelyet nagy figyelemmel követtünk.
Csodáltuk azt a képességét, ahogyan szemrebbenés nélkül folyékonyan és
érthetően elmagyarázta nekünk a hely történetét és nemcsak.
Helyben állva biza sokat nem lehetett maradni, ezért elkezdtük
menetelésünket felfele. Követtük jelzésünket a gyönyörű bükkösben, közben egyre
nagyon havat taposva. Lassú tempónkat betartottuk, több rövid pihenőt is
beiktattunk utunk során. Ez szüksges is volt, hiszen nagy hóban nem akartuk
egyből kifullasztani magunkat. És sejtettük mi vár ránk a felső régiókban.
Néhány mesterséges tisztást is érintettünk, ahonnan viszonylag jó kilátásunk
volt az adott irányban, de a felhőplafon leereszkedése miatt a felső
területeket nem láthattuk. Egyre közeledtünk a Kincsás-vár alatti
menedékhelyhez. A hó már térdig ért, nagyon nehezen ment az úttörés. A
tisztásra kiérve a szél által összehordott havat egyre nehezebben lehetett
leküzdeni. Na de a kitartásunk meghozta gyümölcsét és máris a menedékhely
mellett álltunk (1000 m / 11,00 – 11,45).
A létesítményt a Háromszéki Hegyimentők építették a tavaly, tehát újszerű
álapotban van. Kényelemesen 4 személy fér el a priccseken, de a földön akár 10
személy is elalhat. Tisztaság jellemezte a kis szobát és minden a lehető
legnagyobb rendben volt. Beírtuk nevünket a füzetbe, bizonyítva ezáltal, hogy
ott jártunk. Odabent elfogyasztottuk ételünket, ha még állva is de széltől
védett kuckóban sokkal jobban estek a falatok.
Indulásunk előtt kisepertük az általunk behordott havat, bereteszeltük az
ajtót és néhány csoportkép készítése után indultunk a Bodoki-tető felé. Az
utunk legnehezebb szakasza következett innen a Bodoki tetőn keresztül a Henter
mezőig. Nagyon lassan lehetett haladni a térden néha felül érő hóban. A
hófuvások még nehezítették előrehaladásunkat. Egy szakasz után a 14 éves – de
túrázásban tapasztalt – Gergő átvette a hótörés szerepét és egészen a csúcsig
elől haladt. A Bodoki tetőn teljes ködbe értünk, semmi kilátásban nem volt
részünk (1192 m / 12,45 – 13,10 h). Szerencsére a szél nem zavart annyira, így
nagyon jó hangulatban telt az ottlétünk. A két serdülőkori gyerek egy hóval
teljesen befedett fenyőfa alá ástak egy igen érdekes menedéket, amelyben végig
szórakoztak. Mi elkoccintottunk az egészségünkre, közben érdekes történeteket
hallgatva egyik-másik túratársunk részéről.
Eljött az indulás ideje. A Henter mezejéig kb 2-3 km távolságot kell
gyalogolni, de főleg az elején végtelenségnek tűnt annak az elérése. Sanyi
barátunk vette át a hótörő szerepét, aki rendíthetetlenül dolgozott, addig a
pontig ahol rátaláltunk egy motorosszán nyomára. Hú ez nagy segítség volt,
legalább néhány száz métert kényelmesen pihenve haladhattunk a Bodoki-havas
főgerincén. Na de itt sem tartott a kényelem soká, mivel a Száldobos-patak
irányába ismét szűz havat kellett kitörnünk, immár sárga pont jelzésen.
Nagyjából bevettük az irányt, egy részleges offline térkép is segítségünkre
volt Zsoltnak köszönhetően. Kemény munka következett ismét, a Henter mezeje
alatt traverzáltunk át a mellékgerincre, amelyen szándékoztunk lemenni. Hát
enyhén mondva óriási volt a boldogság, amikor végre eljött az ereszkedés
pillanata.
A nagy hó teljesen kimerítette a csapatot, annyira, hogy lefele is nagyon
lassan meneteltünk. A havat még lefele is igen nehezen lehetett törni, de egyre
lennebb már csökkent annak a mennyisége. A geincről letérve a Száldobos-patak felé való meredekebb
ereszkedés már jóval könnyebben ment. A patak völgyébe leérve utolért a
sötétség, de már ez nem okozott semmiféle problémát, hiszen az erdőkitermelő
úton egy traktornyomot követhettünk a túránk utolsó szakaszán. Mindenki nagy
üdvrivalgással fogadta ezt a kényelmes terepet.
Észrevettük, hogy vonatunkat lekéssük, így alternatív módokat kerestünk a
hazajövetelre. Kiértünk Málnás és Mikóújfalu közötti műútra, ahol két taxival
és két magánautóval rögtön megoldottuk a hazaszállítást (650 m / 18,00 h).
Köszönöm e csodálatos társaságnak, hogy eleget tettek a túrafelhívásra.
Nélkületek biztosan nem sikerült volna, főleg emberhiányban visszajövetelre
kényszerültünk volna a menedékhelytől. Köszönöm
a 14 éves Gergőnek, Sanyinak, a nyáron még bokatörésben szenvedett
Palikának akik most is kivették a részt a hótörésben. Köszönet Karda Zoltánnak
az értékes történelmi beszámolóját. Köszönet az egész csapatnak, akik a
legnehezebb percekben is vidámak tudtak maradni, még a túra végén is J . Egyik
társunk részéről kritikai hangnem is elhangzódott, éspedig felelőtlenül
vezettem a túrát. Vagyis hamarabb be kellett volna ereszkedni a sötétség
elkerülése végett. A sötétséget így is nagyjából elkerültük és az ismeretlenbe
és a nagy hóba nemigazán szerettem volna bevinni a társaságot. Na de vállalom a
kritikát is hiszen a vonatot nem értük el, de szerencsére a hívott autóknak
köszönhetően pontosan idejébe hazaértünk.
Köszönöm még egyszer mindenkinek és szeretettel várlak máskor is!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése