Bűvös 8-as Kisbakancs-túra, márc 24

Igazi tavaszias idő köszöntött ránk 2019 március 24-én vasárnap. A hetedik évadunkat indítottuk ezen a gyönyörű szép napon, ami a Kisbakancs túrákat illeti. Hát nagyon kellemes tavaszba illő illatok vonzották a mai túránk résztvevőit, hiszen 225-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi Vadász utca végében, amelyből 109 gyerek volt. A füzetembe beírt névsor többszöri átolvasása után bátran kijelenthetem, hogy ezek a számok hitelesek. Őszintén szólva még a legoptimistább álmaimban sem számítottam ekkora csapatra, akik valaha eljönnek egy Kisbakancs túrára. Természetesen itt közre játszott a Gulliver napköziotthon óvónője – Berde Gyöngyvér személyében, aki jónéhány családot e kirándulásra irányított. Köszönöm ezúton is neki, máskor is szívesen látunk Benneteket!

Délelőtt már fél 10 is el volt múlva amikor elindultunk. Elérve az erdő szélét egy magaslatról igyekeztem köszönteni a társaságot és röviden elmagyarázni az útvonalat, már amennyire a torkom engedte. A 8 km-es útvonalunkat 8-as alakban szándékoztunk lejárni, 8 kisebb emelkedővel és lejtővel. Különben ez adta a mai kirándulásunk elnevezését is.

A sárga pontot követtük a Kölcze pusztáig, ahol mindenkit bevártunk és rövid pihenőt tartottunk. Innen a Marinka pusztáig egy kerülő utat választottunk a Gyilkos-árok irányába. Ez szükséges volt, hiszen a túránk 8-as alakja csakis így jöhetett létre. Meglepő módon nagyon jól haladt a hatalmas csapat, útkereszteződésekben mindenkit bevártunk. Ilyenkor a várakozási idő nemigazán haladta meg a 20 percet, amely első látásra soknak tűnhet, de amikor belegondolunk, hogy rengeteg sok ovis gyerek jött a saját lábán, akkor az időintervallum lényegesen elfogadható. Nagyon sok gyerek igazán remek kondival rendelkezett, hiszen néha megfutamodott úgy 10-20 ovis, kisiskolás pontosan előttünk, amelyet öröm volt nézni.

Utunk fele és egyúttal a túraútvonalunk 8-as alakjának a fele a Marinka pusztán volt, ahová még a déli harangszó előtt megérkeztünk. Itt aztán mindenki a kedvére tölthette idejét, hiszen bő 2 óra állt a rendelkezésünkre. Tüzet raktunk, többféle finomságot sütögettünk. Persze a pihenésnek aktív része is volt, mivel a nagyobb gyerekek fociztak, több csapatot is össze lehetett állítani, a kisebbek házat építettek és ott foglalatoskodtak. Aztán páran a közeli dombra való sétát választották, ahonnan szép kilátás nyílt, de volt aki kártyapartit rendezett, vagy egyszerűen napozott.

Indulásunk előtt valahogy sikerült egy csoportkép erejéig a társaságot összeszedni. Jó negyedórába is betelt amíg sikerült a csapatot beállítani. Itt hasznos segítségünkre volt Fekete Mihály – Szamuráj – barátunk, aki igen erős hangjának köszönhetően, verbuváló tehetségét alkalmazva rövid időn belül készíthettük is a képeket.

Csoportkép után a sárga pont jelzést követtük a Kölcze pusztáig egy jóval kényelmesebb úton. Felismervén a délelőtti pihenőhelyünket, utunkat a kék pont jelzésen folytattuk egészen az erdő széléig, ahonnan immár városunk szép képet mutatott nekünk. Amíg bevártuk a csapat összes tagját, a gyerekek találtak egy jódarab száraz földbeomlást, ahol kedvükre játszottak. Innen egy rövid séta következett a reggeli indulásunk helyszínéig és következett a búcsúzás ideje. Délután 4 órára mindenki szerencsésen visszaérkezett a kijelölt helyre. Itt külön köszönetet szeretnék mondani Vasile Paun – Palika – barátomnak aki most is elvállalta a hátvéd szerepet, rendkívülien jól teljesítette a rábízott feladatot. Maximálisan megbízunk ezután is benne, hátvéd nélkül bizony a túra nem lett volna sikeres ekkora társasággal, jobb esetben még most is az erdőben lennénk.

Köszönöm minden gyereknek, szülőnek, hogy eljöttetek. Fantasztikus érzés ekkora szupercsapattal túrázni. A gyerekek hangjától csak amúgy zengett az Erdő, szerintem az Erdő fáinak is jólesett érzékelni jelenlétünket és főleg a sok fiatalság jelenlétét. Köszönöm még egyszer és szeretettel várunk máskor is kirándulni!

Fotók itt

Rádiós-túra a Gutin hegységben, márc 16-17

Szerencsésnek érzem magam, hiszen részt tudtam venni Kertész Csaba Zoltán tagtársunk által szervezett túráján a Gutin hegységben. Túravezetőnk az idéntől rádiós túrasorozatot hírdetett egyesületünk keretén belül, a Gutin-túra volt a második ilyenfajta kirándulás. Mivel soha nem jártam ebben a térségben, izgatottan vártam az indulás pillanatát. És gondolom nemcsak én, hiszen heten indultunk két autóval Nagybánya irányába.

2019 március 16-án szombaton épp még délelőtt érkeztünk Máramaros központjába, ahonnan velünk tartott egy számunkra jóismerős barátunk. Keskeny autóúton mentünk fel Forrásligetre, ahol a tavasz még várat magára. Roppant sűrű havazóban próbáltuk leparkolni autóinkat a keskeny út szélére, a méteresnél nagyobb hótorlaszok mellett. Itt találkoztunk Magyarország bukaresti nagykövetével, ővele tehát kiegészült a csapatunk, amely kilenc főre bővült.

Csend, sűrű havazás, kövér száguldozó felhők jellemezték a forrásligeti tájat, ahonnan túránk indult (910 m / 12,50 h). Az időjósok javulást ígértek, hát reménykedtünk ezerrel, hogy ez be is fog következni. El is indultunk egy erdei utat követve, amelyen kerülve, de könnyebben közelíthettük meg aznapi célunkat, a Rozsályt. Annak ellenére, hogy több mint egy méter volt a hó vastagsága, csak térdig gázoltunk a friss hóban. Ennek természetesen külön örvendtünk. Nagybányáról jött barátunk igyekezett minden útkereszteződésben elmondani hol is járunk. Közben a szélnek köszönhetően – amelyet még annyira nem érzékeltünk az erdőben – egyre jobban kezdett kinyílni a táj a fák között. Még a tőlünk jelentős távolságra levő Kakastaréjt is felfedeztük barátunk segítségével.

Az erdei emelkedő után kiértünk a Rozsály kopár gerincére. Itt tapasztaltuk előszőr a szél egyre nagyobb erejét. Az erős szél azonban értünk dolgozott, hiszen mire a csúcsra kiértünk, egyre jobban körvonalazódott körülöttünk a táj. A Rozsály tetejéről Nagybányát pillanthattuk meg, de a Gutin kiemelkedő tömbje is kiválóan mutatkozott. Csoportképet készítettünk, röviden falatoztunk és különlegesen szeles körülmények között rádiós kapcsolatokat teremtett Éva és Csaba (1307 m / 15,10 – 16,15 h).

Visszafele jóval könnyebb dolgunk volt, hiszen nyomdokainkon haladtunk végig Forrásligetig. Lefele a kopár gerincen még sokáig gyönyörködhettünk a Gutin nagyszerű tömbjében, majd az erdőben kényelmes szélmentes séta várt ránk egészen a járműveinkig (910 m / 18,10 h).

Leautóztunk Nagybányáig, útközben azonban a kedves András barátunk borvízforrást mutatott, illetve a hölgyeknek rózsával kedveskedett. Igazi nemes tisztelet volt részéről. A városban megváltunk a délelőtt hozzánkszegődött barátainktól és Koltóra mentünk a szálláshelyünkre. Igazi baráti fogadtatásba volt részünk mindannyiunknak, finom vacsorát, tiszta szobákat bocsájtottak rendelkezésünkre. Egy nagyon jóhangulatú beszélgetés után nyugovóra tértünk.

Március 17-én vasárnap reggel 6 órakor keltünk, hiszen hosszú nap várt ránk. Odakint enyhe borús idő fogadott, de ismét javulást ígértek az időjósok, úgyhogy aggodalomra nem adtunk okot. Összeszedtük a sátorfánkat, elbúcsúztunk a tulajdonostól és autóba szálltunk. A faluból azonban ki sem mentünk mielőtt bepillantottunk a Teleki-kastély udvarán található Petőfi Sándor-Szendrey Júlia szoborhoz. Ugyanakkor megnéztük azt a helyet, ahol a híres költő verseit is költötte a somfa árnyékában. Ezek után a Gutin hágón találkoztunk és indultunk ismét az előző napi felállásban, tehát kilencen (950 m / 8,30 h).

Egy erdőben kezdtük túránkat, piros sáv jelzésen. Nagy örömünkre nyomok voltak előttünk, tehát a hótörés nem okozott gondot. Útközben azonban elég problémás volt az egyre sűrűbben kidőlt fák alatt bújkálni. Egy hatalmas tisztásra érve a kidőlt fák problémája megszűnt, de az előttünk levő nyomok is másfele vezettek. Szerencsére így is nagyon jól lehetett haladni, hiszen a nagymennyiségű hó teteje annyira megkeményedett, hogy keveset süllyedtünk bele. A tisztásról a Fekete hegyet figyelhettük meg, a rajta levő Suior sípályával.

A nagy tisztásról egy fenyőerdő sávban haladtunk a Kakastaréj felé. Megfigyeltük, hogy rengeteg fenyőnek a teteje hiányzik, az erős szél letörte azokat. Ismét egy hatalmas tisztásra értünk a Szekatura aljába. A szél kezdte eltakarítani a felhőket, olyannyira, hogy most már megpillanthattuk a Kakastaréjt. Szedtük is lábainkat, hogy mihamarabb érjünk az aljába. Egészen jól láthatóvá vált a sziklaformáció amire odaértünk (1200 m / 11,00 h). Próbáltunk is minél jobb fényképeket készíteni.

Utunk következő része egy kemény, de viszonylag rövid emelkedővel folytatódott. Felérve a platóra sűrű ködben kellett tájékozódjunk. A Gutin csúcsára egy gerinc vezetett fel, kisebb sziklák között haladva.  A köd és egy nehezebb szakasznak köszönhetően, csak öten mentünk fel a Gutin csúcsára (1443 m / 12,30 – 13,20 h). Az erős szélben most sem volt a legkellemesebb „pihenni” , de most is mint az előző nap a szél a javunkra fújt, hiszen többször volt alkalmunk szétnézni a tájban.

Csúcsfotó, kajálás és rádiós kapcsolatok teremtése után indultunk visszafele. A többi társaink már vártak ránk a Kakastaréj szomszédságában, amelyet egyre jobban sütött a Nap. Pontosan mire mentünk le a hegyről, az időjárás szemmel láthatóan kezdett javulni, de így is különleges élményben volt részünk. Nyomdokainkon mentünk vissza autóinkhoz, közben vissza-vissza pillantva az egyre távolodó Kakastaréjra (950 m / 16,00 h). A Gutin nyeregben aztán elbúcsúztunk barátainktól, hiszen öten a túra után haza is jöttünk.

Csodálatos hétvégében volt részünk. Köszönjük a túravezetőnknek e fantasztikus élményt és az egész csapatnak a vidám társaságot.

Fotók itt

Nőnap Uzonkafürdőn, márc 9

Igazi tavaszias időjárás fogadott Uzonkafürdő, 2019 március 9-én szombaton reggel. A Hável-féle tanyán gyülekeztünk mindannyian. Sajnos a vonattal érkezőknek kissé kellemetlen volt, hiszen a reggeli járat bő órát késett. Így amire a hosszabb túra elindult ők még nem lehettek jelen.

Három kirándulás között is lehetett választani. A hosszabb túra a Nagy Mezőre indult György Ignác vezetésével. Bartos Ferenc – Őrmester – a Nagy Murgó tetejére kalauzolta az érdekelteket, illetve Dukrét Lajos bácsival a Nagy Murgó körútját lehetett végigsétálni.

Kihasználva a gyerekmentes napot, a Nagy Mező túrát választottuk a feleségemmel. E kiránduláson 13-an vettünk részt. Mindvégig laza tempóban haladtunk, közben a túravezetőnk ismertetett egy-egy tisztást vagy épp erdőrész nevét. A kellemes időjárásnak köszönhetően a hó teljesen elolvadt a környéken, épp a Nagy Murgó északi oldala mutatkozott havasnak, ahogyan láttuk a szemközti oldalból felfele menet. Havas terepen is gyalogoltunk azonban, hiszen pontosan a Nagy Mező előtt fehéredett a talaj a lábunk alatt. A hóban jó nagy medvenyomokat is lehetett látni, ezáltal bizonyítva e nemes vad jelenlétét e tájon. A tisztáson megpihentünk, falatoztunk, majd a havas területek között felbukkanó száraz szigeteken hóvirágokat fényképeztünk. A szép időnek köszönhetően gyönyörűen látszott a közeli Nagy Piliske és a Dél Hargita legmagasabbja a Kakukk-hegy.

Már elmút délután 1 óra amikor elindultunk visszafele. A Pisztrángos-patak völgyébe ereszkedtünk be, ahol a túravezetőnk egy nagyon érdekes mésztufa lerakodást mutatott nekünk, amely egy felette levő borvízforrás lefolyásánál alakult ki. Elmondása szerint kb. 250 évvel ezelőtt még fürdő is volt ezen a helyen. Hát nagyon érdekes volt mindezeket látni és megtapogtani, majd lassan besétáltunk Uzonkafürdőre. Végigmentünk a településen és a központi borvízből való felfrissülés után ismét a Hável tanyára érkeztünk.

Ekkor egyesült a teljes csapat, mindhárom kirándulásról visszaérkezett mindenki. Mester Nagy Ildikó főszervező 41 személyt számolt meg a tanya udvarán. Finom tokányt és roston sült húst is lehetett fogyasztani, amely fokozottan jólesett a túrázás után. Mindenki elmesélte a saját túráját, ahol kiderült, hogy a Nagy Murgó-túra résztvevői még egy medvét is láttak útjuk során. Izgalmas kaland lehetett. Evés után az Őrmester és Lajos bácsi virágot és emléklapot adtak át a női résztvevők számára, megköszönve mindent amit értünk tesznek az életben. Ugyanakkor a rangidős Gúzs Sanyi bácsink sem maradt ki a köszöntőből, hiszen hamarosan névnapot és 88-ik születésnapot tölt. Láthatóan meghatódott, de ugyanakkor nagyon jólesett neki és megígérte, hogy igyekszik részt venni ezután is minden hasonló rendezvényen. Az eseményünket igen jókedvű mulatozás zárta, György Sándor és Zsigmond Éva kezdeményezésének köszönhetően. Nagyon köszönjük, hogy minden alkalommal maximálisan fel tudják rázni a társaságunkat.

Nagyon jólesett e társasággal együtt lenni, érződött a régi hangulat amely szokott lenni hajdanában. Jó volna ha az elkövetkezőkben legalább a tagtársaink nagyobb számban vennének részt főleg ezeken a hagyományos kirándulásokon, mert igazából eképpen tudunk összekovácsolódni. Ha nem, akkor csak egyszerű kirándulók leszünk.....szerintem ennél többre vagyunk képesek!

Fotók itt