Igazi tavaszias idő köszöntött ránk 2019 március 24-én vasárnap. A hetedik
évadunkat indítottuk ezen a gyönyörű szép napon, ami a Kisbakancs túrákat
illeti. Hát nagyon kellemes tavaszba illő illatok vonzották a mai túránk
résztvevőit, hiszen 225-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi Vadász utca
végében, amelyből 109 gyerek volt. A füzetembe beírt névsor többszöri
átolvasása után bátran kijelenthetem, hogy ezek a számok hitelesek. Őszintén
szólva még a legoptimistább álmaimban sem számítottam ekkora csapatra, akik
valaha eljönnek egy Kisbakancs túrára. Természetesen itt közre játszott a
Gulliver napköziotthon óvónője – Berde Gyöngyvér személyében, aki jónéhány
családot e kirándulásra irányított. Köszönöm ezúton is neki, máskor is szívesen
látunk Benneteket!
Délelőtt már fél 10 is el volt múlva amikor elindultunk. Elérve az erdő
szélét egy magaslatról igyekeztem köszönteni a társaságot és röviden
elmagyarázni az útvonalat, már amennyire a torkom engedte. A 8 km-es
útvonalunkat 8-as alakban szándékoztunk lejárni, 8 kisebb emelkedővel és
lejtővel. Különben ez adta a mai kirándulásunk elnevezését is.
A sárga pontot követtük a Kölcze pusztáig, ahol mindenkit bevártunk és
rövid pihenőt tartottunk. Innen a Marinka pusztáig egy kerülő utat
választottunk a Gyilkos-árok irányába. Ez szükséges volt, hiszen a túránk 8-as
alakja csakis így jöhetett létre. Meglepő módon nagyon jól haladt a hatalmas
csapat, útkereszteződésekben mindenkit bevártunk. Ilyenkor a várakozási idő
nemigazán haladta meg a 20 percet, amely első látásra soknak tűnhet, de amikor
belegondolunk, hogy rengeteg sok ovis gyerek jött a saját lábán, akkor az
időintervallum lényegesen elfogadható. Nagyon sok gyerek igazán remek kondival
rendelkezett, hiszen néha megfutamodott úgy 10-20 ovis, kisiskolás pontosan
előttünk, amelyet öröm volt nézni.
Utunk fele és egyúttal a túraútvonalunk 8-as alakjának a fele a Marinka
pusztán volt, ahová még a déli harangszó előtt megérkeztünk. Itt aztán mindenki
a kedvére tölthette idejét, hiszen bő 2 óra állt a rendelkezésünkre. Tüzet
raktunk, többféle finomságot sütögettünk. Persze a pihenésnek aktív része is
volt, mivel a nagyobb gyerekek fociztak, több csapatot is össze lehetett
állítani, a kisebbek házat építettek és ott foglalatoskodtak. Aztán páran a
közeli dombra való sétát választották, ahonnan szép kilátás nyílt, de volt aki
kártyapartit rendezett, vagy egyszerűen napozott.
Indulásunk előtt valahogy sikerült egy csoportkép erejéig a társaságot összeszedni.
Jó negyedórába is betelt amíg sikerült a csapatot beállítani. Itt hasznos
segítségünkre volt Fekete Mihály – Szamuráj – barátunk, aki igen erős hangjának
köszönhetően, verbuváló tehetségét alkalmazva rövid időn belül készíthettük is
a képeket.
Csoportkép után a sárga pont jelzést követtük a Kölcze pusztáig egy jóval
kényelmesebb úton. Felismervén a délelőtti pihenőhelyünket, utunkat a kék pont
jelzésen folytattuk egészen az erdő széléig, ahonnan immár városunk szép képet
mutatott nekünk. Amíg bevártuk a csapat összes tagját, a gyerekek találtak egy
jódarab száraz földbeomlást, ahol kedvükre játszottak. Innen egy rövid séta
következett a reggeli indulásunk helyszínéig és következett a búcsúzás ideje.
Délután 4 órára mindenki szerencsésen visszaérkezett a kijelölt helyre. Itt
külön köszönetet szeretnék mondani Vasile Paun – Palika – barátomnak aki most
is elvállalta a hátvéd szerepet, rendkívülien jól teljesítette a rábízott
feladatot. Maximálisan megbízunk ezután is benne, hátvéd nélkül bizony a túra
nem lett volna sikeres ekkora társasággal, jobb esetben még most is az erdőben
lennénk.
Köszönöm minden gyereknek, szülőnek, hogy eljöttetek. Fantasztikus érzés
ekkora szupercsapattal túrázni. A gyerekek hangjától csak amúgy zengett az Erdő,
szerintem az Erdő fáinak is jólesett érzékelni jelenlétünket és főleg a sok
fiatalság jelenlétét. Köszönöm még egyszer és szeretettel várunk máskor is
kirándulni!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése