Túra Fundáta környékén, ápr 20

Húsvét szombatján, vagyis 2019 április 20-án 12-en gyűltünk össze Fundátán a polgármesteri hivatal előtt. Hideg, barátságtalan időben indultunk (1350 m / 8,45 h), de a nap folyamán helyrejött az időjárás és megmutatta csodálatos arcát az itteni táj.

Az ökoturisztikai jelzéseket vettük igénybe, ezekből összesen kilenc útvonal van, mind körtúra alakjában. Mivel ezek közül is a leghosszabb még a 15 km-t sem éri el, ezért több jelzett utat kombináltunk, hogy minél hosszabb útszakaszt tudjunk felfedezni. Kezdésképpen a narancsszínű emberke jelzésen meneteltünk. Az induláskor már lefele vezetett utunk egészen Kisfundátáig. A metsző hidegben a hó is elkezdett pilinkézni. A laza útvonal egyelőre nem volt segítségünkre a hideg ellen. Na de jókedvűen szeltük a kilométereket és ez belülről melegített bennünket.

Egyik völgyből a másikba mentünk át, kényelmes és gyönyörűszép utakon. Kisfundáta települést elhagyva, a Feneketlen tavat kerestük. Sajnos mire rájöttünk hol is található, addigra elmentünk mellette. Vannak információs táblák, csak sajnos a tábla kerete van meg, az információkat több helyről leszedték. Szomorú látvány egy turista számára.

Jelzésünk egy gyönyörű völgyben vezetett, magas sziklafalakkal mindkét oldalon. Rövid időn belül ismét Kisfundátán lyukadunk ki, de most a másik felében. Innen útvonalat változtatunk és a zöld emberke jelzést követjük egészen Felső Moécsig.

Az időjárásunk annyira helyrejött, hogy még a Nap is kisütött. Meleg sugarai megállásra bíztattak és kényelmesen elfogyaszthattuk ételeink egy részét. Evés után egy erdei ösvényt követtünk, amely lankásan vezetett felfele. Ugyanitt követhettük e rövid szakaszon a piros sáv főgerinc jelzést is.

Egy nagyon éles kanyar után letérünk a főgerincről. Jobbról lefele jövet az erdő egyre gyérebb lett és megmutatta magát a Bucsecs nyugati oldala. Fennséges látvány volt még így is a felhős tetejével. Elszórt házak mellett sétálunk el, majd egy fokozatos ereszkedőt követtünk egészen Felső Moécsig. Útközben a nagyon meredek oldal rálátást biztosított az alattunk levő gazdaságokra, sokszor az volt az érzésünk, hogy épp most lépünk be valakinek a kertjébe.

Leérkeztünk a faluba, kellemes időben, napsütésben (950 m / 13,00 – 14,30 h). A faluban több időt töltöttünk, mivel egy kitérőt vállaltunk be. Éspedig felfedeztük, hogy létezik egy fényképmúzeum, amely meglátogatását javasoltam. Elsétáltunk tehát a kis faházikóig, ahová be van rendezve e csodálatos kiállítás. „La Cabane aux Images” nevű minimúzeumot egy francia állampolgár működteti, aki erre a helyre költözött. Érdekesebbnél érdekesebb fotókat és régi fényképezőgépeket figyelhettünk meg. Vásároltunk is a képeslapokból, főleg, hogy ingyenes a látogatás. Mindezt a tulaj jelenléte nélkül tettük, mivel épp most nem volt a helyszínen, de múzeuma ajtaja tárva nyitva mindenki számára. A fizetés becsületkassza módján működött, majd felhívtuk telefonon és megköszöntük a bizalmát.

E különleges élmény után visszatértünk a jelzett utunkba, innen most már a kék emberkét követtük. Tudtuk, hogy ezt a sok ereszkedőt valamikor vissza is kell hozzuk, hát jól gondoltuk. Eleinte egy meredek szerpentines útszakasz vezetett ki a faluból, majd enyhébb folytatás következett. A Gradistea sportkomplexum előtt azonban az utunk legnehezebb szakaszát kellett magunk mögött hagynunk. Kitartóan meredek útszakaszon meneteltünk felfele, pontosan a sportkomplexum szomszédságáig. A jóformán mindvégig kényelmes ösvények után délutáni ébresztőként hatott e kaptató.

A sportkomplexumtól piros emberkére váltottunk, amely aztán a kirándulásunk végéig kitartott mellettünk. Ezen a szakaszon a Királykő keleti oldalát bámulhattuk, de a Bucsecs is kikandikált néha a dombok mögött.

Szerencsésen visszaérkeztünk mindannyian és egy gyönyörű 26 km-es körút emlékével térhettünk haza. Köszönet mindenkinek, hogy a húsvéti készülődésbe beiktatták ezt a kirándulást!

Fotók  itt

Medvehagymaízű Kisbakancs-túra, ápr 13

Borús szombat reggelen gyülekeztünk Feketehalom központjában. 2019 április 13-án tartottuk idei évadunk második kirándulását, amelynek a témája a közkedvelt medvehagyma volt. Gyülekező után még röviden felautóztunk az erdő melletti sétányig, majd a túraismertető után indultunk is a kék háromszög jelzést követve.

Erre a napra borús és enyhén esős időt jósoltak. Természetesen be is következett, szerencsére azonban az eső nagyon megkímélt bennünket és csak a kirándulás után nyitotta meg bővebben égi csatornáit.

Rögtön az indulás után (550 m / 9,40 h) egy kilátóhelyhez értünk, ahonnan a Barcasági medence jó nagy részét be lehetett látni, Feketehalom és Brassó városokkal együtt. A magasabb hegyek felhőkbe voltak burkolózva, de a Baróti-hegység déli része büszkén nyúlott el a felhőplafon alatt.

Enyhe emelkedővel folytattuk utunkat. Nagyon jól haladtunk, sok gyerek szokás szerint elől szedték a lábukat ahogyan csak tudták. Egy tisztásra érve teljesedett ki a csapatunk, néhányan kissé késve érkeztek, de utánunk jöttek az útvonalon. Úgy látszik a medvehagymaillat sokakat vonzott, hiszen 88-an kirándulhattunk e napon, ebből 38 gyerek volt.

Gyakran tartottunk pihenőket, a gyerekek kifújhatták magukat és feltölthették az energiájukat. Még egy enyhe sétaút választott el a medvehagymás tisztásunktól. Nagyon kényelmes promenádon gyalogolhattunk végig és rövidesen már meg is csapott a keresett zöld növény illata. Megbeszéltünk mindenkivel egy adott időpontot, amikor találkozunk és csapatunk elvegyült a tisztás melletti erdőben frissen eső által mosott medvehagymát szedni (850 m / 11,30 – 13,00 h).

Az eső vékonyan szitált, az erdőben azonban annyira nem ért, tehát nem zavart munkánk közben. A hőmérséklet lehetett volna kissé magasabb, a kemény 5-6 fokban már egy félórai vizes medvehagyma szedegetés után szaporán kellett fújni a meleg lehelletet. A munka végeztével alaposan kihűlt a többség keze, de büszkén emelhettük magasba a beszerzett zöld aranyunkat. Az okosabbak kesztyűvel voltak felfegyverkezve, gondolom nekik sokkal kellemesebb élményben volt részük a szedés alatt.

Munkánk után jó lett volna egy közös időtöltés a tisztáson, sajnos az időjárás ezt most nem engedte meg. Csoportképünket egy éppen arra járó szentgyörgyi turista barátaink készítették, nagyon jólesett számomra a velük való találka. Mindezek után indultunk visszafele ugyanazon úton amelyen feljöttünk. Sokkal gyorsabban haladtunk, észrevétlenül telt el az idő és máris autóinknál voltunk (550 m / 14,30 h).

Következett a búcsúzkodás ideje és indulás hazafelé. Néhányan még kihasználva a közeli tisztást, focival töltötték idejüket.

Köszönöm e csodálatos társaság részvételét, szuper élmény volt együtt lenni!

Fotók  itt