Húsvét szombatján, vagyis 2019 április 20-án 12-en gyűltünk össze Fundátán
a polgármesteri hivatal előtt. Hideg, barátságtalan időben indultunk (1350 m /
8,45 h), de a nap folyamán helyrejött az időjárás és megmutatta csodálatos
arcát az itteni táj.
Az ökoturisztikai jelzéseket vettük igénybe, ezekből összesen kilenc
útvonal van, mind körtúra alakjában. Mivel ezek közül is a leghosszabb még a 15
km-t sem éri el, ezért több jelzett utat kombináltunk, hogy minél hosszabb
útszakaszt tudjunk felfedezni. Kezdésképpen a narancsszínű emberke jelzésen
meneteltünk. Az induláskor már lefele vezetett utunk egészen Kisfundátáig. A
metsző hidegben a hó is elkezdett pilinkézni. A laza útvonal egyelőre nem volt
segítségünkre a hideg ellen. Na de jókedvűen szeltük a kilométereket és ez
belülről melegített bennünket.
Egyik völgyből a másikba mentünk át, kényelmes és gyönyörűszép utakon.
Kisfundáta települést elhagyva, a Feneketlen tavat kerestük. Sajnos mire
rájöttünk hol is található, addigra elmentünk mellette. Vannak információs
táblák, csak sajnos a tábla kerete van meg, az információkat több helyről
leszedték. Szomorú látvány egy turista számára.
Jelzésünk egy gyönyörű völgyben vezetett, magas sziklafalakkal mindkét
oldalon. Rövid időn belül ismét Kisfundátán lyukadunk ki, de most a másik
felében. Innen útvonalat változtatunk és a zöld emberke jelzést követjük
egészen Felső Moécsig.
Az időjárásunk annyira helyrejött, hogy még a Nap is kisütött. Meleg
sugarai megállásra bíztattak és kényelmesen elfogyaszthattuk ételeink egy
részét. Evés után egy erdei ösvényt követtünk, amely lankásan vezetett felfele.
Ugyanitt követhettük e rövid szakaszon a piros sáv főgerinc jelzést is.
Egy nagyon éles kanyar után letérünk a főgerincről. Jobbról lefele jövet az
erdő egyre gyérebb lett és megmutatta magát a Bucsecs nyugati oldala. Fennséges
látvány volt még így is a felhős tetejével. Elszórt házak mellett sétálunk el,
majd egy fokozatos ereszkedőt követtünk egészen Felső Moécsig. Útközben a
nagyon meredek oldal rálátást biztosított az alattunk levő gazdaságokra,
sokszor az volt az érzésünk, hogy épp most lépünk be valakinek a kertjébe.
Leérkeztünk a faluba, kellemes időben, napsütésben (950 m / 13,00 – 14,30
h). A faluban több időt töltöttünk, mivel egy kitérőt vállaltunk be. Éspedig
felfedeztük, hogy létezik egy fényképmúzeum, amely meglátogatását javasoltam.
Elsétáltunk tehát a kis faházikóig, ahová be van rendezve e csodálatos
kiállítás. „La Cabane aux Images” nevű minimúzeumot egy francia állampolgár
működteti, aki erre a helyre költözött. Érdekesebbnél érdekesebb fotókat és
régi fényképezőgépeket figyelhettünk meg. Vásároltunk is a képeslapokból,
főleg, hogy ingyenes a látogatás. Mindezt a tulaj jelenléte nélkül tettük,
mivel épp most nem volt a helyszínen, de múzeuma ajtaja tárva nyitva mindenki
számára. A fizetés becsületkassza módján működött, majd felhívtuk telefonon és
megköszöntük a bizalmát.
E különleges élmény után visszatértünk a jelzett utunkba, innen most már a
kék emberkét követtük. Tudtuk, hogy ezt a sok ereszkedőt valamikor vissza is
kell hozzuk, hát jól gondoltuk. Eleinte egy meredek szerpentines útszakasz
vezetett ki a faluból, majd enyhébb folytatás következett. A Gradistea
sportkomplexum előtt azonban az utunk legnehezebb szakaszát kellett magunk
mögött hagynunk. Kitartóan meredek útszakaszon meneteltünk felfele, pontosan a
sportkomplexum szomszédságáig. A jóformán mindvégig kényelmes ösvények után
délutáni ébresztőként hatott e kaptató.
A sportkomplexumtól piros emberkére váltottunk, amely aztán a kirándulásunk
végéig kitartott mellettünk. Ezen a szakaszon a Királykő keleti oldalát
bámulhattuk, de a Bucsecs is kikandikált néha a dombok mögött.
Szerencsésen visszaérkeztünk mindannyian és egy gyönyörű 26 km-es körút
emlékével térhettünk haza. Köszönet mindenkinek, hogy a húsvéti készülődésbe
beiktatták ezt a kirándulást!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése