Klasszikus Nagykőhavas, feb 22

Szürke borongós reggelen érkeztünk mindannyian a Malomdombokhoz. 2020 február 22-én szombaton 22-en indultunk a Nagykőhavas lábától e túrára (600 m / 9,00 h). Általában a családi úton megyünk fel, de most a Sipoly völgyét választottuk, a Hétlétrás-vízesés felé. Nagyon jó iramban haladtunk, igaz kényelmes, enyhén emelkedő útszakaszon. A levegő hőmerséklete a fagypont felett volt, így ösvényünk jégmentesnek bizonyult. Megérkezünk a Hétlétrás-vízesés alatti házikóhoz, ahol a társaság megpihent, közben a reggelit is el lehetett fogyasztani (950 m / 10,00 – 10,30 h).

Útvonalunk legnehezebb szakasza következett, hiszen bő 600 méteres szintemelkedés várt ránk alig 2-3 km alatt. A piros pont jelzésen kikerültük a télen lezárt sziklaszorost, majd visszakerültünk a sárga sávval jelzett ösvénybe és megkezdtük a meredek hegyoldal leküzdését. Lassan de biztosan felértünk a menedékház előtti térre, ahol cudar időjárás fogadott. A szél nem zavart ugyan, de kilátásunk egyáltalán nem volt a sűrű köd miatt. Betérünk a meleg menedékházba, jóformán a csapatunk elfoglalja a teljes ebédlőt. Egy bő órai nagyon jó hangulat következik, finom meleg levessel és ki-ki maga elemózsiájával (1630 m / 12,50 – 14,10 h).

Mintha egy kicsit kellemetlen lett volna ebéd után kimenni a téli időjárásba, de nem maradhattunk tovább. Útvonalunk nagyobb része még hátravan. Elbúcsúztunk a háziaktól és a kötelező csoportkép után indultunk felfele. Egy túratársunk  nem folytatta velünk útját, így 21-en maradtunk.  Hamarosan kedves brassói barátainkkal futottunk össze, akik már a csúcsról jöttek visszafele. A kellemes találkozás után folytattuk utunkat az erdőben, majd a sziklás kuloáron keresztül értünk ki a hegység legfelső régiójába. Semmit nem lehetett látni, a köd beborított mindent. A nyeregben úgy döntöttünk, hogy értelmetlen lenne kimenni a közeli csúcsra az időjárás miatt. Itt készítettük el a csúcsfotónkat és szaporán indultunk immár lefele (1820 m / 15,00 – 15,15 h).

Egyre barátságosabb időjárás fogadott ahogyan ereszkedtünk. Az esztenánál kerültünk ki a felhőplafon alá, így már az alattunk levő erdős dombságokat megfigyelhettük, fényképezhettük. A meredek hegyoldalon mindenki élvezte az ereszkedést. Hamarosan ez erdőbe érkeztünk és a jólismert kék sávval jelölt ösvényen gyorsabb etmpóra váltottunk. A kemény ereszkedőt a Tamina-vízesés fölötti háznál fejezük be, bevárva minden túratársunkat. Lesétálunk a Tamina-vízesés fölé, ahol a csapat nagyrésze bevállalta a sziklaszoros meglátogatását. (1150 m / 16,20 – 16,45 h).  A lefele vezető ösvény nagyon jegesnek bizonyult, estünk is néhányan jó nagyokat. A sziklaszorosban azonban viszonylag jól lehetett haladni, a régi vaslétrákon is szerencsésen fel tudtunk kapaszkodni. Megérte a kis kalandot ez a kitérő.

Útvonalunk utolsó szakasza következett. Gyors léptekkel ereszkedtünk le az erdőben, kiértünk a forgalmas műútra Felső Tömös közelében. Egy rövid gyaloglás következett a műút szélén és a vonat érkezése előtt néhány perccel érkeztünk meg a túra végpontjára (750 m / 17,45 h).

Köszönöm szépen e csodálatos társaságnak a túrázást, a borongós idővel ellentétben nagyon jó kedvűek voltatok és öröm volt együtt tölteni e napot. Külön dícséret a 12 éves Hannának, aki bátran végiggyalogolta a teljes útvonalat téli körülmények között.

Fotók itt

Farsangi-túra Bikfalva környékén, feb 15

Eléggé búskomor időjárás fogadott 2020 február hó 15. napja. De ez a szombat reggel egyáltalán nem a szomorkodásról szólt, hiszen mind a 33 résztvevő széles mosollyal jelent meg Bikfalva végében a Mókus panzió előtt. Gajdó Éva tagtársnőnk immár hagyományosnak nevezhető farsangi kirándulására jelentkeztünk mindannyian. A túravezető köszöntő és bevezető szavai után, Uzon község polgármestere – Ráduly István – köszöntött bennünket. Részletesen beszámolt Bikfalva nevezetességeiről és történelméről. Majd jó utat kívánva elköszönt tőlünk a későbbi viszontlátásra.

El is indultunk enyhe havazóban a piros háromszög jelzésen (565 m / 9,15 h). Meglepetésemre egy igen jó turistaúthálózatot építettek ki a térségben, kitűnő jelzésekkel és kilátókkal, meg pihenőkkel. Ez pályázati pénzből jött létre és a fent említett polgármester keze munkáját dícséri, aki különben őmaga is természetszerető, egykori háromszéki EKE-tag.

Tehát elindultunk felfele egy vegyes erdőben. Eleinte kényelmes ösvényen, majd hirtelen bő 300 méteres kapaszkodó következett a Kövesponk csúcsáig. Útközben érintettük a Csiga-vár romját, amely egykoron védőtorony lehetett, illetve a falu népe is rejtőzött a tatárjárás idején. Mondavilágban kering, hogy a toronyban egy mély kút volt egy aranyvödörrel, abban csigalépcső vezetett le.

Mindez érdekességek után, folyattuk az emelkedőt. A táj egyre havasabb lett, igazi télies. Hát erre vártunk e gyenge tél után. Kissé a gyerekeket megdolgozta a nehéz emelkedő, már alig várták a csúcsra való érkezést, hiszen tudták, hogy finomságok sütése következik. Fel is értünk nemsokára a Kövesponk tetejére (942 m / 11,10 – 12,10 h).

Mindenki elővette a sütnivalóját és a tüzet körbeülve vártuk ebédünk elkészülését. A Tél képviselője – Elek – nyugodalmasan várt egy fához kikötözve, nehogy elfusson. Miután jóllaktunk és már a tűz is kezdett volna kialudni, gyorsan Elek szalmabábut előkerítettük és a tél elűzése nevén elégettük. Ezen rituálék következtében indultunk lefele, a kék háromszög jelzésen.

Természetesen sokkal gyorsabban haladtunk, kiértünk az erdőből is egy nagy tisztásra, sajnos a sűrű köd miatt semmit nem lehetett látni. Innen az Alsó Háromszéki-medence teljes pompájában kellett volna tündököljön, nem beszélve Kárpátkanyar magashegységeiről. Na de most ennyivel is beértük, megígértük, hogy visszajövünk e tájra.

Pontosan a Mókus panzió hátsó kapujához értünk, amelyen be is mentünk az udvarba. A gyerekek rögtön a játszóteret birtokukba vették, majd a ránk váró polgármester behívott a meleg étterembe. Pálinkával, pánkóval, forró teával vártak bennünket. Nagyon jólesett a meleg fogadtatás, egy téli kirándulás után. A gyerekek gyorsa elfogyasztották az adagjukat, gyorsan mentek ki ismét játszani. A felnőttek még elbeszélgettek egymással, aztán következett a búcsúzás ideje.

Köszönjük szépen Évának a szervezést és túravezetést, a polgármester úrnak a meleg fogadtatást! Nagyon jó kirándulásnak tettünk pontot a végére, csodálatosan vidám társasággal. Ahogyan nálunk szokásos J

Fotók itt