Szürke borongós reggelen érkeztünk mindannyian a Malomdombokhoz. 2020
február 22-én szombaton 22-en indultunk a Nagykőhavas lábától e túrára (600 m /
9,00 h). Általában a családi úton megyünk fel, de most a Sipoly völgyét választottuk,
a Hétlétrás-vízesés felé. Nagyon jó iramban haladtunk, igaz kényelmes, enyhén
emelkedő útszakaszon. A levegő hőmerséklete a fagypont felett volt, így
ösvényünk jégmentesnek bizonyult. Megérkezünk a Hétlétrás-vízesés alatti
házikóhoz, ahol a társaság megpihent, közben a reggelit is el lehetett
fogyasztani (950 m / 10,00 – 10,30 h).
Útvonalunk legnehezebb szakasza következett, hiszen bő 600 méteres
szintemelkedés várt ránk alig 2-3 km alatt. A piros pont jelzésen kikerültük a
télen lezárt sziklaszorost, majd visszakerültünk a sárga sávval jelzett
ösvénybe és megkezdtük a meredek hegyoldal leküzdését. Lassan de biztosan
felértünk a menedékház előtti térre, ahol cudar időjárás fogadott. A szél nem
zavart ugyan, de kilátásunk egyáltalán nem volt a sűrű köd miatt. Betérünk a
meleg menedékházba, jóformán a csapatunk elfoglalja a teljes ebédlőt. Egy bő
órai nagyon jó hangulat következik, finom meleg levessel és ki-ki maga
elemózsiájával (1630 m / 12,50 – 14,10 h).
Mintha egy kicsit kellemetlen lett volna ebéd után kimenni a téli
időjárásba, de nem maradhattunk tovább. Útvonalunk nagyobb része még hátravan. Elbúcsúztunk
a háziaktól és a kötelező csoportkép után indultunk felfele. Egy túratársunk nem folytatta velünk útját, így 21-en maradtunk.
Hamarosan kedves brassói barátainkkal
futottunk össze, akik már a csúcsról jöttek visszafele. A kellemes találkozás
után folytattuk utunkat az erdőben, majd a sziklás kuloáron keresztül értünk ki
a hegység legfelső régiójába. Semmit nem lehetett látni, a köd beborított mindent.
A nyeregben úgy döntöttünk, hogy értelmetlen lenne kimenni a közeli csúcsra az
időjárás miatt. Itt készítettük el a csúcsfotónkat és szaporán indultunk immár
lefele (1820 m / 15,00 – 15,15 h).
Egyre barátságosabb időjárás fogadott ahogyan ereszkedtünk. Az esztenánál
kerültünk ki a felhőplafon alá, így már az alattunk levő erdős dombságokat
megfigyelhettük, fényképezhettük. A meredek hegyoldalon mindenki élvezte az
ereszkedést. Hamarosan ez erdőbe érkeztünk és a jólismert kék sávval jelölt
ösvényen gyorsabb etmpóra váltottunk. A kemény ereszkedőt a Tamina-vízesés
fölötti háznál fejezük be, bevárva minden túratársunkat. Lesétálunk a
Tamina-vízesés fölé, ahol a csapat nagyrésze bevállalta a sziklaszoros
meglátogatását. (1150 m / 16,20 – 16,45 h).
A lefele vezető ösvény nagyon jegesnek bizonyult, estünk is néhányan jó
nagyokat. A sziklaszorosban azonban viszonylag jól lehetett haladni, a régi
vaslétrákon is szerencsésen fel tudtunk kapaszkodni. Megérte a kis kalandot ez
a kitérő.
Útvonalunk utolsó szakasza következett. Gyors léptekkel ereszkedtünk le az
erdőben, kiértünk a forgalmas műútra Felső Tömös közelében. Egy rövid gyaloglás
következett a műút szélén és a vonat érkezése előtt néhány perccel érkeztünk
meg a túra végpontjára (750 m / 17,45 h).
Köszönöm szépen e csodálatos társaságnak a túrázást, a borongós idővel
ellentétben nagyon jó kedvűek voltatok és öröm volt együtt tölteni e napot. Külön
dícséret a 12 éves Hannának, aki bátran végiggyalogolta a teljes útvonalat téli
körülmények között.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése