Eléggé búskomor időjárás fogadott 2020 február hó 15. napja. De ez a
szombat reggel egyáltalán nem a szomorkodásról szólt, hiszen mind a 33
résztvevő széles mosollyal jelent meg Bikfalva végében a Mókus panzió előtt.
Gajdó Éva tagtársnőnk immár hagyományosnak nevezhető farsangi kirándulására
jelentkeztünk mindannyian. A túravezető köszöntő és bevezető szavai után, Uzon
község polgármestere – Ráduly István – köszöntött bennünket. Részletesen
beszámolt Bikfalva nevezetességeiről és történelméről. Majd jó utat kívánva
elköszönt tőlünk a későbbi viszontlátásra.
El is indultunk enyhe havazóban a piros háromszög jelzésen (565 m / 9,15
h). Meglepetésemre egy igen jó turistaúthálózatot építettek ki a térségben,
kitűnő jelzésekkel és kilátókkal, meg pihenőkkel. Ez pályázati pénzből jött
létre és a fent említett polgármester keze munkáját dícséri, aki különben őmaga
is természetszerető, egykori háromszéki EKE-tag.
Tehát elindultunk felfele egy vegyes erdőben. Eleinte kényelmes ösvényen,
majd hirtelen bő 300 méteres kapaszkodó következett a Kövesponk csúcsáig.
Útközben érintettük a Csiga-vár romját, amely egykoron védőtorony lehetett,
illetve a falu népe is rejtőzött a tatárjárás idején. Mondavilágban kering,
hogy a toronyban egy mély kút volt egy aranyvödörrel, abban csigalépcső
vezetett le.
Mindez érdekességek után, folyattuk az emelkedőt. A táj egyre havasabb
lett, igazi télies. Hát erre vártunk e gyenge tél után. Kissé a gyerekeket
megdolgozta a nehéz emelkedő, már alig várták a csúcsra való érkezést, hiszen
tudták, hogy finomságok sütése következik. Fel is értünk nemsokára a Kövesponk
tetejére (942 m / 11,10 – 12,10 h).
Mindenki elővette a sütnivalóját és a tüzet körbeülve vártuk ebédünk elkészülését.
A Tél képviselője – Elek – nyugodalmasan várt egy fához kikötözve, nehogy
elfusson. Miután jóllaktunk és már a tűz is kezdett volna kialudni, gyorsan
Elek szalmabábut előkerítettük és a tél elűzése nevén elégettük. Ezen rituálék következtében indultunk lefele, a kék háromszög jelzésen.
Természetesen sokkal gyorsabban haladtunk, kiértünk az erdőből is egy nagy
tisztásra, sajnos a sűrű köd miatt semmit nem lehetett látni. Innen az Alsó
Háromszéki-medence teljes pompájában kellett volna tündököljön, nem beszélve
Kárpátkanyar magashegységeiről. Na de most ennyivel is beértük, megígértük,
hogy visszajövünk e tájra.
Pontosan a Mókus panzió hátsó kapujához értünk, amelyen be is mentünk az
udvarba. A gyerekek rögtön a játszóteret birtokukba vették, majd a ránk váró
polgármester behívott a meleg étterembe. Pálinkával, pánkóval, forró teával
vártak bennünket. Nagyon jólesett a meleg fogadtatás, egy téli kirándulás után.
A gyerekek gyorsa elfogyasztották az adagjukat, gyorsan mentek ki ismét
játszani. A felnőttek még elbeszélgettek egymással, aztán következett a
búcsúzás ideje.
Köszönjük szépen Évának a szervezést és túravezetést, a polgármester úrnak
a meleg fogadtatást! Nagyon jó kirándulásnak tettünk pontot a végére,
csodálatosan vidám társasággal. Ahogyan nálunk szokásos J
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése