2020 október 25-én vasárnap került sor Jártó Gábor által szervezett vár-túra sorozatának idei negyedik kirándulására. Ez alkalommal Erdővidékre vezetett utunk, Bodos környékére Tervünkben volt a Tiborc vára, a bányató, a bodosi Csere.tető, illetve a Kelemen vára.
A meglehetősen csapadékos előrejelzés úgy látszik elbátortalanította a kirándulókat, hiszen csupán ketten indultunk útnak az egykori bodosi bányától (500 m / 10,00 h). Nagyon örvendtünk az időjósok baklövésének, mivel az eső helyett kellemes túraidőben volt részünk. Még a Nap is kikandikált a felhők közül. Nos indulásunk előtt szemügyre vettük az elhagyatott bányaüregeket, majd egy enyhe emelkedőt követően máris a Tiborc várának erdővel borított dombtetején álltunk. Jól kivehetőek az őskori várárkok, illetve felfedeztük annak bejáratát is. A környéken nagyon jó volt a gombaáldás, rövid idő alatt jelentős mennyiséget tankoltam fel az őzlábgombából.
Tiborc vára után leereszkedtünk a bányatóhoz. Útközben csodálatos kilátásunk volt a Hargita-hegység déli részére, illetve Nagy- és Kisbaconra, majd a közelben levő Bodosra. A tóhoz közeledve az elhagyatott felszíni fejtést is szemügyre vettük, most is jól látszottak a föld felszíne alatti szénrétegek.
A tavat megkerülve üdvözölhettünk két halászembert is, majd az erdő szélére érve balra fordultunk és azt követtük. Egy kisebb erdősávot keresztülvágva pontosan a Csere-tető gerincére értünk, ahonnan észak irányba fordultunk. Ezen a szakaszon több őzet láttunk elszaladni, sajnos a fürgeségük miatt nemigazán sikerült lencsevégre kapni őket.
Egy hosszadalmasabb tisztás után az erdővel borított bodosi Csere-tető legmagasabb pontjára értünk (730 m / 11,50 h). Megállás nélkül folytattuk utunkat, egy meredekebb ereszkedőt követtünk a ciheresben. Kopasz dombokra értünk ki az erdőből, majd szántóföldek szomszédságában a Kelemen -vár dombján pihentünk (610 m / 12,30 – 13,00 h). Evés közben jól megfigyelhettük a lábunknál elterülő kis falut, Bodost. E dombon semmilyen jel nem utal arra, hogy valamikor vár lehetett, inkább a leírások és a szájhagyomány élteti ennek valamikori létezését.
Leereszkedünk a dombról, kiértünk a Bodos felé vezető aszfaltútra, amelyen be is gyalogolunk a település elejére. Azonban rögtön jobbra fordultunk egy mezei úton, amely pontosan visszavezetett az elhagyott bányához, ahol az autónk várt ránk. Körútunk bezárult és egy rövid, de annál szebb és tartalmas napnak tettünk pontot a végére (500 m / 14,30 h).
Köszönöm Jártó Gábornak, hogy egy általam ismeretlen és csodás helyet fedezhettem fel Erdővidéken.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése