2022 február 13-án vasárnap 28-an érkeztünk Azugára, hogy egy szép téli túrán vegyünk részt a hegység északnyugati szegletében (900 m / 8,20 h). Átmegyünk a vasúton, majd a főút mellett hamarosan meg is találjuk a kék háromszög jelzést, amely felvezet az erdőbe. Eleinte tartottam a nagy hótól, de amint megláttam a sűrű nyomokat, minden kételyem elszállt ami a hótörést illeti. Kényelmesen lehetett haladni az erdei ösvényen. A kezdeteknél enyhe emelkedőket hagytunk magunk után, majd később egy folyamatosan hosszú meredek kapaszkodót gyűrtünk le, ami kivezetett az erdőből. Kis harántozás következett, aztán egy újabb – de most már jóval enyhébb – emelkedő és pillanatok alatt a Clăbucetul Taurului csúcsán állhattunk (1521 m / 10,20 – 10,50 h). A csúcsra vezető út utolsó szakaszán, tekintetünket mindvégig a mellettünk levő Bucsecs hegységre tereltük. A csúcsról is ámulatba ejtő kilátásban gyönyörködtünk, nemcsak a Bucsecsről, hanem a környék hegyeiről körbe kereken. A gyenge, de hideg szél azonban nem hagyott egy fél óránál többet időzni, ezért indultunk tovább.
Közel 200 méteres szintet ereszkedtünk az alattunk levő Gârbova-házig, majd megállás nélkül újabb emelkedő következett a Predeál fölötti sípályák felső állomásáig. Itt is beiktattunk egy pihenőt, ebédidő lévén elfogyasztottuk elemózsiánkat (1450 m / 11,40 – 12,15 h). A Bucsecsről újabb fotókat készítettünk, hiszen jóformán minden pillanatban szebbnél-szebb kilátás nyílt a hegységről.
Ebédszünet után a Kakas-sípálya szélén ereszkedtünk be, majd a turistautunk letért róla és a Susai felé vettük utunkat. Az ereszkedő után ismét emelkedő következett, immár az utolsó a Susai szállodáig. Eleinte fiatal fenyők között, majd hatalmas fenyőerdőben vezetett ösvényünk. Elhaladtunk a már jólismert határkő mellett, lencsevégre kapva egy letűnt idő maradványát. Egykor a Susai-on található épület menedékház volt, most már többcsillagos szállodává alakították. Ennek vendéglője előtt pihentünk le, kis melegitalt elfogyasztva élveztük egymás társaságát (1445 m / 13,30 – 14,15 h).
Az utunk hátralevő része mindvégig lefele tartott. Ennek köszönhetően hamar elértük Predeál szélét, majd annak utcáin lesétáltunk egészen a vasútállomásig (1000 m / 15,40 h). Amíg vártuk a vonatot, egy szimpatikus idős bácsika jókedvű nótákat muzsikált nekünk, emiatt hamar elszállt a várakozási időnk.
Köszönöm a kedves társaságnak, hogy eljöttetek és együtt lehettünk. Voltunk Gyergyóból. Csíkból, Négyfaluból és természetesen Háromszékről. Várlak máskor is szeretettel!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése