Hosszú éjszakai autózás után, szerencsésen megérkeztünk a Széples (Cibles)-hegység lábához, 2022 szeptember 4-én vasárnap. Négyen vállaltuk be ezt a nehéz feladatot, amely a hegység bejárását jelentette közel 400 km autózást követően. Ugyanakkor a túra után rögvest haza is indultunk.
Tőkés (Groșii Țibleșului) felől, a Fenyő (Bradul)-patak völgyében közelítettük meg a hegyet. Az erdőkitermelő úton haladva, pont előttünk gyönyörű időben emelkedett ki a számunkra felfedezésre váró hegység. Autónkat 2 km-el a tervezettnél lennebb kellett hagynunk egy lecsukott sorompónál. Később megtudtuk, hogy azt a sorompót egyszerűen ki lehetett volna nyitani és átmenni, de a kihelyezett tábla- , no meg a helyismeret hiánya miatt nem mertünk szabálytalankodni. Így bemelegítőnek könyveltük el a pluszban ránk váró kilométereket.
Autónk leparkolása után néhányat faltunk és elindultunk az ismeretlenbe (680 m / 7,45 h). Mély völgyben haladtunk kényelmesen felfele az erdőkitermelő úton. Tiszta égbolt volt felettünk, meglepődve tapasztaltuk az időjárást, hiszen az előrejelzések épp a front elvonulását és borús időt jeleztek. Ami később be is jött. 4 km erdei úton való gyorstalpalás után elhagyjuk a mély völgyet és egy rettenetesen meredek emelkedő következett. Erdei túráim során egyik legmeredekebb utat tapostam ezen a napon. Azonban örültünk ennek a különleges terepnek, mert hamar kivezetett bennünket a mély völgyből. Egy ponton megszusszanhattunk, ahonnan csodálatos kilátásban volt részünk főleg nyugat irányban. Az előző napok esőzései nyomán az égbolt ismét beborult, a Nap hatására nagy mennyiségű víz került a légkörbe, felhőket alkotva. Még egy jókora kapaszkodót gyúrtunk le és az erdőben előbukkant az Arcer-menedékhely (1440 m / 9,40 h). Fából készült priccseken nagyjából négy személy elfér, de a földön evvel jóval több. Ráférne egy takarítás, renoválás bent, máskülönben jó állapotú régi építésű kaliba, az erdő kellős közepén. Sokat nem időztünk, épp fotókat készítettünk és továbbálltunk.
Kék pont turistajelzést követtünk az Arcer-csúcs felé, amely a hegység három fő csúcsának egyike. Ismét nagyon meredek kapaszkodót követtünk, majd kis sziklás gerincen lépkedtünk felfele a vulkanikus hegység erdejében. Nagyon érdekes élményben volt részünk, ilyet nem tapasztaltunk máshol. Közben rengeteg málnát, áfonyát (vöröst is), szedret legelhettünk, sokszor le sem kellett nagyon hajolni értük. Az erdőhatár fölött még nagyon finom borókabogyót is fogyasztottunk. Ösvényünk ezen bokrok társaságában haladt és a rajtuk levő nagy mennyiségű vizet, mind a nadrágunkkal és bakancsainkkal töröltük le. Úgyhogy mire felértünk az Arcer csúcsára, combtól lefele csuromvizesek voltunk.
Közben teljesen beborult, ködös idő vett körül bennünket. Az Arcer csúcsán kissé megpihentünk és vártuk, hátha mégis lesz egy felhőablak, amelyen kiláthatunk (1829 m / 10,40 h). Sokat nem időztünk, inkább elindultunk a gerincen a Széples csúcsa felé. Rövid táv választott el tőle és egy apró 100 méteres le-fel szint. A gerincen való menetelés közben, azonban kezdett tisztulni a táj. Mégsem teljesen, de legalább láthattuk a környék csodáit. Sőt érdekesebb módon fedeztük fel a tájat, a felhőknek köszönhetően. Felérve a csúcsra, egy jó nagy asztalnál megpihentünk és ebédeltünk (1839 m / 11,10 – 11,40 h).
A csúcson való időtöltés közben, néha kitisztult, néha ránk jött a köd. A hegység harmadik csúcsára is elindultunk, ahová szintén a gerincen hamar el lehetett jutni egy 100 méteres ereszkedő-emelkedő és némi gyaloglás után. A Bran tetején időjárásunk már nem volt annyira kegyes hozzánk és semmilyen kilátással nem kecsegtetett (1853 m / 12,30 h). Ezért a csoportkép után elindultunk a lefele vezető utunkra.
A lefele vezető utunkhoz azonban vissza kellett menni a Széples csúcsára, tehát egy kirándulás alatt kétszer másztuk meg a hegyet. Néhány helyi turistával való beszélgetés után megkezdtük a leereszkedést a hegyről. A festett jelzés sajnos nem egyezik meg a térképen rajzolttal, de tájékozódással nem volt gondunk. Kék sáv jelzésen jöttünk vissza egy meredek völgyön az erdőhatárig, majd egy bővízű patakon átkelve a szintgörbén haladva visszatértünk a reggeli menedékhelyhez (1440 m / 14,00 h). A házikótól ismét követtük a már ismert nagyon meredek útszakaszt, ennek köszönhetően sok száz méter szintet perceken belül beereszkedtünk. A mély völgyben az utolsó 4 km-t erdőkitermelő úton fejeztük be, katonás meneteléssel (680 m / 15,10 h).
Hálásan köszönöm a résztvevőknek, hogy véghez vihettük a túrát és megismerkedhettünk egy olyan távoli vidékkel, ahová nehezebben juthatunk el.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése