Curmatura menedékháznál, feb 21

Elmentünk hármasban a gyerekekkel kiszellőztetni agyunkat a Királykő lábánál. Szó szerint kiszellőztettük, hiszen főleg a tisztásokon – de az erdőben is – erős széllökéseket tapasztaltunk. Hárman indultunk, de hamarosan csatlakozott egy apuka kislányával. Wuhanban született nyolc éves kislány félig kínai, félig román, van három állampolgársága, három nyelven beszél, ír táncokat sajátít el eredményesen és jó túrázó. Uzonkának épp megfelelő társa volt a kiránduláson. A Zanoaga tisztáson mentünk fel a menedékházhoz, majd a Zernyesti szoroson kerültünk vissza az autóhoz. A menedékházban megsimogattunk minden kutyát és macskát, finom fuszulykalevest és pityókatokányt ettünk kolbásszal. Pihenésünk után a gyerekek többnyire popsi tepsivel ereszkedtek le a latyakos hóban, de hóember készítésére is sor került. Mire leértünk az autóhoz, a gyerekeket ki lehetett csavarni a víztől. Elfáradva, de boldogan tértünk haza. Túratársainkkal elérhetőségeket cseréltünk és megígérték, hogy kisbakancs túráinkon is meglátogatnak. 

Fotók  itt

Farsangi-túra Lisznyópatak környékén, feb 19

Kellemes vasárnapot töltöttünk a Bodzai hegységben, 2023 február 19-én. Közel harmincan jelentünk meg a lisznyópataki iskolaépülete mellett (565 m / 9,45 h). Jelenleg gyerekhiány miatt kihasználatlanul áll a szép épület és tágas udvara, ahol a régebbi időkben még táborokat is szerveztek. Gajdó Éva túravezető érdekes télvégi köszöntővel üdvözölte a jelenlevőket, majd elindultunk felfele az erdőben. Az előző napok enyhe időjárása jelentősen megolvasztotta a havat, szerencsére még találtunk belőle, ezért a sarat megúsztuk. Meglepően jó állapotú sárga háromszög turistajelzést követtünk, egy tisztásról szépen beláttunk a Lisznyó-patak völgyébe, de távolabb a Rétyi Nyír erdejét is fel lehetett fedezni. Kitartóan, sok helyen meredeken folytattuk utunkat, rengeteg vadnak nyomait kereszteztük és izgalommal azonosítottuk azoknak gazdáit. A nyomok mellett őzet és szarvast is láttunk, amelyek gyorsan elsuhantak szemeink elől.

Egy rövid, de nehezebb szakasz után felértünk a Köszörűs tetőre, majd onnan átmentünk a Kövesponkra (942 m / 11,30 – 13,00 h). A mai túraútvonalunk legmagasabb pontján álltunk és ezt a helyet szemeltük ki az idei tél eltemetésére. Tűzrakás után szalonnasütés következett, majd amikor mindenki jóllakott és a tüzet újraálesztettük, következett a farsangi szokásokhoz hívően Elek – a Tél képviselője a HEKE körében – elégetése. A közben fújdogáló szél ellen igazán jólesett a tűz, amelyet az imént felrakott szalmabábu táplált.

A jókedvű szórakozás után elindultunk lefele. Egy darabon ugyanazt az utat követtük amelyen feljöttünk, majd a szintén jól követhető piros háromszög jelzésen jöttünk le. Helyenként nagyon meredek csúszós útvonalat követtünk, a túrabotok sokat segítettek azokon akik igénybe vették. Gyorsan visszaértünk az autókhoz, de még nem búcsúztunk egymástól (565 m / 14,40 h).

Uzonba autóztunk, ahol Csog Réka közbenjárásával bemehettünk Vilma néni házába és finom pánkókat fogyasztottunk. Az egyszerűen és szépen berendezett tiszta házban, kedvesen fogadott a 83 éves néni. Itt pihentük ki az út fáradalmait, majd elbúcsúztunk egymástól. Volt aki betért a híres Paprika csárdába egy meleg ételt elfogyasztani, mi beértük egy finom meleg kenyérrel, amelyet az út mellett vásároltunk.

Köszönjük Gajdó Évának a szervezést és a lehetőséget, hogy részt vehettünk e különleges kiránduláson. Köszönjük Csog Rékának a közbenjárást és Vilma néninek a finom pánkókat. Köszönjük Sógor Andrásnak aki Nagybányáról eljött a túrára és szokása szerint rózsákkal ajándékozta a hölgyeket. Nem utolsó sorban köszönet minden résztvevőnek, hogy együtt lehettünk e szép napon.

Fotók itt

Szinaja - Furnica-csúcs, feb 12

Heten ugrottunk le a Szinajára beérkező vonatról, 2023 február 12-én vasárnap (800 m / 8,40 h). A Bucsecs hegység déli részének legmagasabb pontjára való feljutás volt a cél. Még a vonatban megvizsgáltuk a gondola felső állomásánál található webkamerát, amely viszonylag jó időt mutatott, de a szél időközönként hozta-vitte a fellegeket. Nos, a vasútállomásról rengeteg lépcső és meredek útszakasz vezetett ki a városból. Szép, téli táj fogadott körös-körül, a fenyőfák jelentős mennyiségű hótól roskadoztak. A jólismert piros sávval ellátott ösvényen meneteltünk felfele. A szerpentinező aszfaltos műútat néhányszor átszeltük, ezt most vastag hótakaró borította és le van zárva az autós forgalom elől. Ideális síterep kezdőknek, avagy szánkóval is lehet ereszkedni rajta.

Egyre nagyobb hóban és ködben értünk fel a felvonók középső megállójához (1400 m / 10,30 – 10,45 h). Itt eléggé nagy forgalom fogadott, sízők és hódeszkások hada készült feljutni valamelyik felvonóval a felsőbb régiókba. Három társunk úgy döntöttek, hogy a felső útszakaszon igénybe veszik a gondola kényelmét. Megegyzetünk, hogy odafent találkozunk. Innen tehát négyen folytattuk utunkat a nyári útvonal sípályáján. Libasorban meneteltünk, hogy ne zavarjuk a téli sport szerelmeseit. Néhol meredekebben, néhol nagyon kényelmesen vezetett a turistautunk. Későbbiekben a nyári útból a téli útra tértünk át, ezt a gyalogos turisták használják, főleg lavinaveszélyes időszakban. Habár ez a veszély most nem fenyegetett, de mégis ezt választottuk a papírforma kedvéért. Bebizonyosodott, hogy nem sok gyalogos turista járt ezen az ösvényen, hiszen helyenként combig süppedtünk a hóban. Nagyon nehéz volt kitörni ezt az amúgy rövid szakaszt, de fáradtságunkat siker koronázta. Hamarosan ismét a sípályára kerültünk és megkönnyebbülve fellélegezhettünk. Időközben az idő is kitisztult, erős napfény ragyogta be a környéket. Igaz, a szél is megmutatta, hogy neki köszönhetjük a fellegek szétszórását.

A sípálya szélén folytattuk felfele, egy-egy szélárnyékosabb helyen rövid pihenőt tartva. Laza, de kitartó menetelésünknek köszönhetően, idejében megérkeztünk a gondola felső állomása mellé. Találkoztunk túratársainkkal, majd az ebédlőben megmelegedtünk egy-egy melegétel, tea elfogyasztása következtében (2040 m / 13,10 – 13,50 h).

Pihenő után kisétáltunk a köszelben levő Furnica csúcsra (2103 m), majd pár perc álldogálás után a közben beködösödött táj ismét kitisztult és csodálatos panoráma vetítődött elénk, főleg a Bucsecs platójáról. Sűrű fényképezés után megkezdtük az ereszkedést ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. Nagyon élvezetes és kényelmes volt a sípályákon lecsúszkálni. Főleg a meredekebb szakaszokon a bakancsainkkal lazán ereszkedtünk befele, lépkedni sem kellett. Nagyon gyorsan haladtunk, élveztük a könnyű ereszkedés minden pillanatát egészen Szinaja vasútállomásáig. Szerencsésen megérkeztünk mindannyian (800 m / 16,10 h), majd a legközelebbi vonaton hazafele, óriási doboz bonbonnal ünnepeltük a túra sikerességét.

Köszönöm mindenkinek a részvételt és az élményt e csodálatos vasárnapon.

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Háromszéki havasokban, feb 4-5

Végre valahára megérkezett az igazi tél tájainkra. 2023 február 4-5 közötti hétvégén, kisbakancsos csapatunkkal a Háromszéki-havasok gyönyörű táján túráztunk, szórakoztunk. Szálláshelyünk egy szép komandói ház volt, amelynek kilenc szobája határozta meg a csapatunk létszámát. Emiatt szombaton reggel a falu bejáratánál 28-an gyülekeztünk, ebből 11 gyerek volt.

Szépen letakarított úton mentünk fel autóval Komandóra, ahol a megbeszélt időpontra mindenki összegyűlt. Ezen a napon a Lakócára készültünk, ennek sikere abban rejlett, hogy fel tudunk-e autóval menni az Ölyvesig. Örömmel tapasztaltam, hogy az előttünk elhaladó járműveknek köszönhetően gondok nélkül eljutottunk a kívánt helyig. Csapatunk tehát indulásra készen állt a gyaloglásra, megyénk legmagasabb csúcsa felé (1150 m / 9,30 h).

Már induláskor eldőlt, hogy nem lesz nehéz dolgunk a hóval, hiszen az előző napokon motorosszánnal feljártak az útvonalon, ennek nyomában igen kényelmesen lehetett haladni. Sűrű, kövér felhők borították az égboltot, enyhén szállingózott a hó. A Kövesorr gerincen felfele kis szél is fújdogált a kopasz területeken. Természetesen mindenki alaposan fel volt készülve a télies időjárásra, így gond nélkül túráztunk a “házi hegyünkön”. Beérve az erdőbe a felfele tartó útvonalunk felénél megálltunk néhány percre energiánkat feltölteni. Szendvicsek, különböző gyümölcsök és édességek, meleg tea igazi csodákra voltak képesek és máris jobb kedvvel folytattuk utunkat. Sietségre egyáltalán nem volt ok, nyugodtan sétáltunk felfele a kellemes emelkedőn. Közben megfigyeltük a behavazott fenyőfák tetejét, a gyerekek igyekeztek hasonlítgatni őket a fantáziájuk szerint. Elhaladtunk a menedékhely mellett, majd egy utolsó meredek szakasz következett a csúcsig. Ezen a szakaszon a Nap sugarai is előtörtek, nagyon szép megvilágításban tündökölt a környék.

Felértünk szerencsésen a csúcsra, a meteorológiai állomás mellé (1777 m / 13,30 – 14,30 h). Engedélyt kérve bementünk az állomás konyhájára, ahol mindannyian kellemes melegben megpihenhettünk, falatozhattunk kedvünkre. Mindenkinek jól esett a melegben való pihenés, teljesen rendbe hoztuk magunkat ezidő alatt. Megköszönve a fogadtatást, a ház mellé kiállva csoportképet készítettünk, majd elindultunk lefele ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. Természetesen sokkal gyorsabban haladtunk, helyenként ahol a terepviszonyok engedték, a gyerekek popsi-tepsivel ereszkedtek le az Ölyvesig. Idejében leérkeztünk az autóinkhoz, jó túrázás, jó móka következtében (1150 m / 16,45 h).

Idelent sűrűn kezdett havazni, ami egész este kitartott. Szürkölödött mire autóinkkal bementünk Komandóra, a bérelt vendégházunkhoz. Miután mindenki berendezkedett, előkerültek a finom sütnivaló falatok, amelyeket Kovács Gábor szakszerűen el is készített. A fáskazán táplálása az én feladatom volt, két óránként raktam a félméteres bükkfákat. Nem is panaszkodott senki a benti hőmérsékletre. Evés után nagyon jó hangulatban zenés bulit csaptunk, a gyerekek eközben mindenhol birtokukba vették a házat, fel-alá futkároztak, autóztak, játszodtak. Este lehetett menni kis sétát tenni a faluban. Nagyon hangulatos volt az esti téli komandói tájban sétálgatni.

Vasárnap csípős reggelre ébredtünk. Nem is a mínusz 12 fokkal volt a baj, hanem a hideg szél amely rendesen fújt. Az esti lakmározás után megmaradt falatokat, reggel teljesen elfogyasztottuk, majd kerestünk terepet szánkózásra. Eleinte a közelben levő játszótér domboldalát foglaltuk le, de hamarosan kicsinek bizonyult a terep, ezért a sípálya közelébe mentünk. A sípályát még nem lehetett használni, de a közelében levő szánkóterepét annál inkább, ezért addig maradtunk amíg a gyerekek meg nem unták. Szánkózás után még a Katinka vendéglőben is jártunk néhányan, ahol szuperfinom babgulyással melegítettük fel magunkat. Ezzel pontot tettünk kétnapos kirándulásunk végére és elindultunk hazafelé, ahová késő délutánra szerencsésen megérkeztünk.

Fotók itt