Vargyas völgyétől Tusnádfürdőig, máj 27

Összesen 7-en – de nem mint a gonoszok – gyülekeztünk kora hajnalban a sepsiszentgyörgyi Sugás Áruház előtt, ahonnan a MorningStar Tour mikrobuszával jutottunk el kényelmesen a Vargyas-szoros látogatóközpontig. 2023 május 27-én reggel a Hidegaszó-patak völgyében kezdtük a túrázást energikus lépésekkel (620 m / 5,35 h / 0 km). Kellemes időjárásban volt részünk, habár fel voltunk készülve az esőre is, ez jóformán a nap végén következett be, csekély mennyiségben. Kényelmes erdei utat követtünk, majd jobbra fordultunk és egy erdei ösvényre váltottunk. Huzamosabb kaptatót kellett legyűrnünk, útközben szalamandrákat fényképeztünk. Felérve a gerincre gyönyörűen látszottak a lejárandó útvonalunk hegycsúcsai: a Kakukk-hegy, a Mitács és a Nagy Piliske (920 m / 6,25 h / 3 km). Nagyon távol álltak tőlünk, így sokat nem habozhattunk. Igaz, friss erőben voltunk, ezért különösebb pihenőre nem volt szükség, csak épp kifújtuk magunkat az emelkedő után.

A tisztásról megkezdtük az ereszkedést a Kormos völgye felé. Sáros útszakasz következett, eleinte meredekebb, majd egy enyhe ereszkedővel folytattuk. Meglepően sok medvenyomot és ürüléket véltünk felfedezni, ennek a magyarázata az volt, hogy épp egy medvemegfigyelő épület mellett haladtunk el. Tovább folytattuk utunkat és hamarosan megérkeztünk a Kormos völgyébe (600 m / 7,20 h / 7 km). Egy karbantartott makadám útszakaszt kellett továbbá követnünk, ugyanakkor egy rövid aszfaltos utat is közel 9 km-en keresztül, immár a Kovácsok patakában. Szép, csendes vidéken haladtunk át, gyönyörű szép lakóházakkal tűzdelve. Egy ilyen házikó udvarán megreggeliztünk az eresz alatt található asztalon és padon. Energiafeltöltés után gyorsabb iramban követtük a piros kereszt jelzést, ugyanakkor a Mária-út e szakaszát. Végre elhagyjuk a Kovácsok patakát, amely a Lucs felé vezet és nekiindultunk a Hargita-hegység főgerince felé. Nagyobb kapaszkodóra számítottunk, ennek ellenére kényelmes emelkedőben volt részünk. Egy pihenőnél mentaleveleket gyűjtünk, majd picit később egy éppen elinalló medve fenekét láthattuk kb. 100 méterről. Készenlétbe hoztuk a fényképezőgépeket, de amire odaértünk, a medve hűlt nyomával találkozhattunk.

Megérkeztünk a főgerincre, a kék sávval jelzett útba (1320 m / 11,00 h / 21 km). Pontosan a bejárandó utunk felénél voltunk, de a felfele tartó szint 80 százalékával már megbírkóztunk. Eddig kelet felé haladtunk, most délre vettük az irányt. Széles, sáros gerincutat követtünk a gyönyörű fenyvesben. Egy kényelmes útszakasz után folyamatos emelkedő következett, majd a tetőn található tisztásról elénk tárult a Kakukk-hegy. Megújult energiával valóságosan vonzott bennünket a menedékhely előtti nyugodt hely, hiszen ott hosszabb pihenőt terveztünk. Egy ereszkedőt és egy újabb emelkedőt követően megérkeztünk a Kakukk-hegy alatti menedékhez (1460 m / 12,00 – 13,30 h / 25 km). Mivel időnk volt bőven, ezért elkényeztettük magunkat egy másfélórás pihenővel. Bakancsainkat lehúzva falatoztunk, majd sziesztáztunk a napsugarakkal. Körülöttünk dörgött az ég, de minket egyelőre békén hagyott az eső.

Déli pihenőnk után újra felkerekedtünk és folytattuk utunkat a Mitács felé. Jóformán végig lefele kellett haladni, ezért jó iramot diktáltunk. Gyönyörűszép tisztások és erdőségek váltották egymást, mindenhol a nyugodtság, a madárcsicsergés vett körül. Öröm volt túrázni. Elhaladtunk az ismeretlen német katona sírjánál, ahol csendben elmondtunk egy imát. Megérkeztünk a napsütötte Mitács tisztásra, majd kereszteztük a Bodvajból feljövő és Tusnádra lemenő római utat (1220 m / 15,10 h / 31 km). Utolsó emelkedő következett a Mitács tetőig, majd egy lankás vidéket szeltünk hosszában. Ezen a hosszú tisztáson mindvégig a Nagy Piliske látszott és került egyre közelebb. Beértünk egy keskeny erdősávba, felvettük az esőköppenyeket mivel eleredt az eső. Ebben a pillanatban a következő tisztáson egy medvét láttunk felfele szaladni és eltűnni pontosan azon az ösvényen amelyet mi is kellett követnünk. Itt is készenlétbe voltak a fényképezőgépek, de sajnos nem tudtuk lencsevégre kapni a tenyerestalpast. Egy fiatal fenyőerdőt követően megérkeztünk a Nagy Piliske oldalában található vadászházhoz és menedékhelyhez (1190 m / 16,20 – 16,50 h / 35 km). A régi vadászlak mellett egy új menedék található. Mivel petyergett az eső, az eresz alatt ültünk le pihenni. Csoportkép készítése után folytattuk utunkat.

Elsétáltunk a Bánya-patak forrásánál, majd elhagytuk a főgerincet és a kék kereszt jelzésen kezdtük meg a meredek ereszkedést. Az eső is rendesen esett, bokáig érő sárrá változtatva útvonalunkat. Hosszan tartó, meredek ereszkedésben volt részünk, igaz a bokáig érő sárban nem volt nehéz a menetelés, sőt nem is csúszkáltunk benne nagyon. A merdek szakasz végénél felszusszantunk, még a Nap is kisütött, az eső elállt. Az utunk utolsó szakasza már csak egy egyszerű séta volt a tusnádfürdői vasútállomásig, ahová mindannyian szerencsésen megérkeztünk (620 m / 18,30 h / 42 km). A vonatig sokat kellett várni, plusz még késése is volt, így nyugodtan lemostuk a sáros bakancsainkat, nadrágjainkat a közeli forrásnál, majd egy sörözéssel elevenítettük fel az elmúlt nap kalandját.

Köszönöm a csapat minden tagjának, hogy lejárhattuk a Vargyas völgyétől Tusnádfürdőig tartó útszakaszt.

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Hargita hegységben, máj 6

2023 május 6-án kora reggel ugrottunk ki az ágyból, hogy Csíkszeredába tartó vonatunkat elérjük. A vasútállomáson 17-en gyűltünk össze, ebből 4 gyerek volt. Vonatos utazásunkat követően Csíkszeredából busszal jutottunk fel a Tolvajos tetőre, a Hargita-hegység főgerincére, ahonnan indult kimondottan a gyalogtúránk (985 m / 7,15 h). Időjáráselőrejelzésünk szép időt jósolt és ez be is igazolódott a nap folyamán.

Borongós és kissé szeles időben vágtunk neki utunknak. Először a műút szélét követtük, majd hamarosan rátaláltunk a kék sáv gerincjelzésre. Jobbra vagyis dél irányba fordulva a vizes fűben meneteltünk. Átkeltünk egy patakon, majd egy sípálya felvonójának szomszédságában kerültünk egyre fennebb. Az emelkedő nem volt megerőltető, ezt friss erővel gyerekjáték volt leküzdeni. Tisztásról erdőbe, erdőből tisztásra folytatódott utunk. A Karós-puszta felső részéből északra megpillantottuk a Hargitafürdő melletti Kossuth sziklát. A Hargita legmagasabb régióját felhők borították, de néha-néha kikandikáltak az átjátszó állomás tornyai. A Tekerő-puszta utáni erdőségben egészen pici medvenyomot láttunk, nagy előszeretettel fényképeztük. Kiértünk a csodálatos Édesvíz pusztára, ahonnan dél irányban a Kakukk hegyet fedezhettük fel, de Erdővidékre is jól be lehetett látni. Még egy erdős szakasz után a Hirtelen pusztán található menedékhely mellett pihenhettünk (1080 m / 10,10 – 10,50 h). Viszonylag kellemes időjárásunk volt, ez annak tudható be, hogy a Nap közben ránk sütött és nagyon jól esett a melege.

Jólmegérdemelt pihenő után ismét gyaloglásra készültünk. Kényelmes útszakasz következett a tisztáson, majd erdőben és hamarosan a Lucs-tőzegláp mellett találtuk magunkat. Egy széles ösvényen bementünk a rezervátumba néhány fotó erejéig. Gyönyörű tájat fedeztünk fel e mocsaras vidéken. Egy információs tábláról megtudtuk, hogy tanösvényt fognak kiépíteni, gondolom a Mohos mintájára. A tőzegláp után keresztülszeltünk egy jókora tisztást és máris a Büdösfürdő felé vezető aszfaltos útra léphettünk. A kényelmes erdei talaj után elég kellemetlen volt aszfalton gyalogolni közel 3 km-t. Ezt néhányan meg is jegyezték a gyerekek közül. Na de mikor megláttuk a Csíkszentimrei Büdösfürdő táblát és főleg a közelben levő kürtőskalács árust, minden panasz és fáradtság elmúlt. Túl voltunk a gyalogutunk felénél, szépen sütött a Nap, lehetett pihenni, nagyon jól éreztük magunkat (1250 m / 13,15 h).

Kürtőskaláccsal a kezünkben elsétáltunk a közeli mofettáig, ahol egy jó negyedórás kúra után megújúlva jöttünk ki. Mindenféle fáradtságot elfelejtettünk. A települést körbejárva megérkeztünk az alsó mofettához és borvízhez. Itt a napsütésen kiüldőgéltünk, finom borvizet ittunk, beültünk a mofettába, illetve a jéghideg lábáztatót is ki lehetett próbálni. Feltöltődés után elsétáltunk a Keleti kocsma- és vegyesboltba, ahol elővettük tarsolyunkból a hozott élelmet, majd a napsütötte udvaron kiültünk és egyszerűen élveztük az életet. Közel 3 órát töltöttünk a településen, úgyhogy volt idő kipihenni magunkat. Természetesen a kisebb gyerekek az aktív pihenést választották, hiszen mindig kaptak valami játszodni valót.

Elindultunk Büdösfürdőről a kék kereszt jelzésen (1250 m / 15,50 h). Lefele tartó utunkon gyorsan lehetett haladni. A köves szekérút kissé megnehezített a lépéseket, de komolyabban nem hátráltatott. Leértünk a Nagyos-patak völgyébe, a Csíkszentkirályba vezető műút mellé. Mivel rengeteg idő volt a vonatig, kihasználtuk a napsütést és közel egy órát kifeküdtünk a fűbe. A gyerekek persze a patak környékén töltötték idejüket.

Aszfaltos úton való gyaloglás következett a vasútállomásig, 5 km-en keresztül. Mivel a túra alatt sokszor pihentünk, így nem voltunk fáradtak, ezért ez az utolsó szakasz sem jelentett gondot. Csíkszentkirály központjában egy cukrászdát találtunk, tele volt helyi családokkal, így jóformán a kapu előtt fogyasztottuk el amit megvásároltunk. Párszáz méter választott el a végcélunktól. Átmentünk a nagyon érdekes lengőhídon az Olt-folyó fölött, majd hamarosan megérkeztünk a csíkszentkirályi vasútállomásra, gyalogutunk végpontjához (600 m / 19,20 h). 80 percet kellett várnunk a vonatra, gondoltuk megül az unalom, de a nagyon vicces és kedves állomásfőnök társaságában szinte észrevétlenül telt az idő. Megmutatta az érdekelteknek az állomás épületét belülről az irányítóteremből. Párnás székekeket hozott ki nekünk és párnákat akik a betonon ültek. Közben a vele való beszélgetések során jókorákat kacagtunk. A gyerekek a közel 30 km gyaloglás után is nagyon aktívak voltak, fel-alá futkostak az állomás területén.

Vonatra ülve kellemes melegben utaztunk hazáig. Este 10 óra után néhány perccel a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson búcsúztunk el egymástól és egy kiváló túra után, jólmegérdemelt pihenő következett e csodálatos társaság számára.

Fotók itt