Összesen 7-en – de nem mint a gonoszok – gyülekeztünk kora hajnalban a sepsiszentgyörgyi Sugás Áruház előtt, ahonnan a MorningStar Tour mikrobuszával jutottunk el kényelmesen a Vargyas-szoros látogatóközpontig. 2023 május 27-én reggel a Hidegaszó-patak völgyében kezdtük a túrázást energikus lépésekkel (620 m / 5,35 h / 0 km). Kellemes időjárásban volt részünk, habár fel voltunk készülve az esőre is, ez jóformán a nap végén következett be, csekély mennyiségben. Kényelmes erdei utat követtünk, majd jobbra fordultunk és egy erdei ösvényre váltottunk. Huzamosabb kaptatót kellett legyűrnünk, útközben szalamandrákat fényképeztünk. Felérve a gerincre gyönyörűen látszottak a lejárandó útvonalunk hegycsúcsai: a Kakukk-hegy, a Mitács és a Nagy Piliske (920 m / 6,25 h / 3 km). Nagyon távol álltak tőlünk, így sokat nem habozhattunk. Igaz, friss erőben voltunk, ezért különösebb pihenőre nem volt szükség, csak épp kifújtuk magunkat az emelkedő után.
A tisztásról megkezdtük az ereszkedést a Kormos völgye felé. Sáros útszakasz következett, eleinte meredekebb, majd egy enyhe ereszkedővel folytattuk. Meglepően sok medvenyomot és ürüléket véltünk felfedezni, ennek a magyarázata az volt, hogy épp egy medvemegfigyelő épület mellett haladtunk el. Tovább folytattuk utunkat és hamarosan megérkeztünk a Kormos völgyébe (600 m / 7,20 h / 7 km). Egy karbantartott makadám útszakaszt kellett továbbá követnünk, ugyanakkor egy rövid aszfaltos utat is közel 9 km-en keresztül, immár a Kovácsok patakában. Szép, csendes vidéken haladtunk át, gyönyörű szép lakóházakkal tűzdelve. Egy ilyen házikó udvarán megreggeliztünk az eresz alatt található asztalon és padon. Energiafeltöltés után gyorsabb iramban követtük a piros kereszt jelzést, ugyanakkor a Mária-út e szakaszát. Végre elhagyjuk a Kovácsok patakát, amely a Lucs felé vezet és nekiindultunk a Hargita-hegység főgerince felé. Nagyobb kapaszkodóra számítottunk, ennek ellenére kényelmes emelkedőben volt részünk. Egy pihenőnél mentaleveleket gyűjtünk, majd picit később egy éppen elinalló medve fenekét láthattuk kb. 100 méterről. Készenlétbe hoztuk a fényképezőgépeket, de amire odaértünk, a medve hűlt nyomával találkozhattunk.
Megérkeztünk a főgerincre, a kék sávval jelzett útba (1320 m / 11,00 h / 21 km). Pontosan a bejárandó utunk felénél voltunk, de a felfele tartó szint 80 százalékával már megbírkóztunk. Eddig kelet felé haladtunk, most délre vettük az irányt. Széles, sáros gerincutat követtünk a gyönyörű fenyvesben. Egy kényelmes útszakasz után folyamatos emelkedő következett, majd a tetőn található tisztásról elénk tárult a Kakukk-hegy. Megújult energiával valóságosan vonzott bennünket a menedékhely előtti nyugodt hely, hiszen ott hosszabb pihenőt terveztünk. Egy ereszkedőt és egy újabb emelkedőt követően megérkeztünk a Kakukk-hegy alatti menedékhez (1460 m / 12,00 – 13,30 h / 25 km). Mivel időnk volt bőven, ezért elkényeztettük magunkat egy másfélórás pihenővel. Bakancsainkat lehúzva falatoztunk, majd sziesztáztunk a napsugarakkal. Körülöttünk dörgött az ég, de minket egyelőre békén hagyott az eső.
Déli pihenőnk után újra felkerekedtünk és folytattuk utunkat a Mitács felé. Jóformán végig lefele kellett haladni, ezért jó iramot diktáltunk. Gyönyörűszép tisztások és erdőségek váltották egymást, mindenhol a nyugodtság, a madárcsicsergés vett körül. Öröm volt túrázni. Elhaladtunk az ismeretlen német katona sírjánál, ahol csendben elmondtunk egy imát. Megérkeztünk a napsütötte Mitács tisztásra, majd kereszteztük a Bodvajból feljövő és Tusnádra lemenő római utat (1220 m / 15,10 h / 31 km). Utolsó emelkedő következett a Mitács tetőig, majd egy lankás vidéket szeltünk hosszában. Ezen a hosszú tisztáson mindvégig a Nagy Piliske látszott és került egyre közelebb. Beértünk egy keskeny erdősávba, felvettük az esőköppenyeket mivel eleredt az eső. Ebben a pillanatban a következő tisztáson egy medvét láttunk felfele szaladni és eltűnni pontosan azon az ösvényen amelyet mi is kellett követnünk. Itt is készenlétbe voltak a fényképezőgépek, de sajnos nem tudtuk lencsevégre kapni a tenyerestalpast. Egy fiatal fenyőerdőt követően megérkeztünk a Nagy Piliske oldalában található vadászházhoz és menedékhelyhez (1190 m / 16,20 – 16,50 h / 35 km). A régi vadászlak mellett egy új menedék található. Mivel petyergett az eső, az eresz alatt ültünk le pihenni. Csoportkép készítése után folytattuk utunkat.
Elsétáltunk a Bánya-patak forrásánál, majd elhagytuk a főgerincet és a kék kereszt jelzésen kezdtük meg a meredek ereszkedést. Az eső is rendesen esett, bokáig érő sárrá változtatva útvonalunkat. Hosszan tartó, meredek ereszkedésben volt részünk, igaz a bokáig érő sárban nem volt nehéz a menetelés, sőt nem is csúszkáltunk benne nagyon. A merdek szakasz végénél felszusszantunk, még a Nap is kisütött, az eső elállt. Az utunk utolsó szakasza már csak egy egyszerű séta volt a tusnádfürdői vasútállomásig, ahová mindannyian szerencsésen megérkeztünk (620 m / 18,30 h / 42 km). A vonatig sokat kellett várni, plusz még késése is volt, így nyugodtan lemostuk a sáros bakancsainkat, nadrágjainkat a közeli forrásnál, majd egy sörözéssel elevenítettük fel az elmúlt nap kalandját.
Köszönöm a csapat minden tagjának, hogy lejárhattuk a Vargyas völgyétől Tusnádfürdőig tartó útszakaszt.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése