2023 május 6-án kora reggel ugrottunk ki az ágyból, hogy Csíkszeredába tartó vonatunkat elérjük. A vasútállomáson 17-en gyűltünk össze, ebből 4 gyerek volt. Vonatos utazásunkat követően Csíkszeredából busszal jutottunk fel a Tolvajos tetőre, a Hargita-hegység főgerincére, ahonnan indult kimondottan a gyalogtúránk (985 m / 7,15 h). Időjáráselőrejelzésünk szép időt jósolt és ez be is igazolódott a nap folyamán.
Borongós és kissé szeles időben vágtunk neki utunknak. Először a műút szélét követtük, majd hamarosan rátaláltunk a kék sáv gerincjelzésre. Jobbra vagyis dél irányba fordulva a vizes fűben meneteltünk. Átkeltünk egy patakon, majd egy sípálya felvonójának szomszédságában kerültünk egyre fennebb. Az emelkedő nem volt megerőltető, ezt friss erővel gyerekjáték volt leküzdeni. Tisztásról erdőbe, erdőből tisztásra folytatódott utunk. A Karós-puszta felső részéből északra megpillantottuk a Hargitafürdő melletti Kossuth sziklát. A Hargita legmagasabb régióját felhők borították, de néha-néha kikandikáltak az átjátszó állomás tornyai. A Tekerő-puszta utáni erdőségben egészen pici medvenyomot láttunk, nagy előszeretettel fényképeztük. Kiértünk a csodálatos Édesvíz pusztára, ahonnan dél irányban a Kakukk hegyet fedezhettük fel, de Erdővidékre is jól be lehetett látni. Még egy erdős szakasz után a Hirtelen pusztán található menedékhely mellett pihenhettünk (1080 m / 10,10 – 10,50 h). Viszonylag kellemes időjárásunk volt, ez annak tudható be, hogy a Nap közben ránk sütött és nagyon jól esett a melege.
Jólmegérdemelt pihenő után ismét gyaloglásra készültünk. Kényelmes útszakasz következett a tisztáson, majd erdőben és hamarosan a Lucs-tőzegláp mellett találtuk magunkat. Egy széles ösvényen bementünk a rezervátumba néhány fotó erejéig. Gyönyörű tájat fedeztünk fel e mocsaras vidéken. Egy információs tábláról megtudtuk, hogy tanösvényt fognak kiépíteni, gondolom a Mohos mintájára. A tőzegláp után keresztülszeltünk egy jókora tisztást és máris a Büdösfürdő felé vezető aszfaltos útra léphettünk. A kényelmes erdei talaj után elég kellemetlen volt aszfalton gyalogolni közel 3 km-t. Ezt néhányan meg is jegyezték a gyerekek közül. Na de mikor megláttuk a Csíkszentimrei Büdösfürdő táblát és főleg a közelben levő kürtőskalács árust, minden panasz és fáradtság elmúlt. Túl voltunk a gyalogutunk felénél, szépen sütött a Nap, lehetett pihenni, nagyon jól éreztük magunkat (1250 m / 13,15 h).
Kürtőskaláccsal a kezünkben elsétáltunk a közeli mofettáig, ahol egy jó negyedórás kúra után megújúlva jöttünk ki. Mindenféle fáradtságot elfelejtettünk. A települést körbejárva megérkeztünk az alsó mofettához és borvízhez. Itt a napsütésen kiüldőgéltünk, finom borvizet ittunk, beültünk a mofettába, illetve a jéghideg lábáztatót is ki lehetett próbálni. Feltöltődés után elsétáltunk a Keleti kocsma- és vegyesboltba, ahol elővettük tarsolyunkból a hozott élelmet, majd a napsütötte udvaron kiültünk és egyszerűen élveztük az életet. Közel 3 órát töltöttünk a településen, úgyhogy volt idő kipihenni magunkat. Természetesen a kisebb gyerekek az aktív pihenést választották, hiszen mindig kaptak valami játszodni valót.
Elindultunk Büdösfürdőről a kék kereszt jelzésen (1250 m / 15,50 h). Lefele tartó utunkon gyorsan lehetett haladni. A köves szekérút kissé megnehezített a lépéseket, de komolyabban nem hátráltatott. Leértünk a Nagyos-patak völgyébe, a Csíkszentkirályba vezető műút mellé. Mivel rengeteg idő volt a vonatig, kihasználtuk a napsütést és közel egy órát kifeküdtünk a fűbe. A gyerekek persze a patak környékén töltötték idejüket.
Aszfaltos úton való gyaloglás következett a vasútállomásig, 5 km-en keresztül. Mivel a túra alatt sokszor pihentünk, így nem voltunk fáradtak, ezért ez az utolsó szakasz sem jelentett gondot. Csíkszentkirály központjában egy cukrászdát találtunk, tele volt helyi családokkal, így jóformán a kapu előtt fogyasztottuk el amit megvásároltunk. Párszáz méter választott el a végcélunktól. Átmentünk a nagyon érdekes lengőhídon az Olt-folyó fölött, majd hamarosan megérkeztünk a csíkszentkirályi vasútállomásra, gyalogutunk végpontjához (600 m / 19,20 h). 80 percet kellett várnunk a vonatra, gondoltuk megül az unalom, de a nagyon vicces és kedves állomásfőnök társaságában szinte észrevétlenül telt az idő. Megmutatta az érdekelteknek az állomás épületét belülről az irányítóteremből. Párnás székekeket hozott ki nekünk és párnákat akik a betonon ültek. Közben a vele való beszélgetések során jókorákat kacagtunk. A gyerekek a közel 30 km gyaloglás után is nagyon aktívak voltak, fel-alá futkostak az állomás területén.
Vonatra ülve kellemes melegben utaztunk hazáig. Este 10 óra után néhány perccel a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson búcsúztunk el egymástól és egy kiváló túra után, jólmegérdemelt pihenő következett e csodálatos társaság számára.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése