Jóformán minden év elején ellátogatok e számomra oly kedves hegységbe, ez évben sem tettem másként. Négyen indultunk, január elejéhez képest túlzottan kellemes időben a Malomdomboktól (700 m / 9,15 h). Inkább késő őszi tájkép vetítődött elénkbe, csak az előttünk álló magashegy teteje fehérlett, de az sem meggyőzően.
Sárga sáv útvonalat követtük a Sipoly-völgy mentén, majd a lezárt Hétlétrás szakadékot piros ponton kikerülve, fennebb ismét visszakerültünk az eredeti sárga jelzésbe. A meredek köves szakaszon nem siettünk, inkább élveztük a gyakori pihenőket. Egyre fennebb az ösvény kezdett jegessé válni és biza aki nem rendelkezett ezekkel a bizonyos “körmökkel”, annak fura módon – akár mókásan – sikerült feljutnia a menedékház előtti tisztásra. Viszonylag lezser forgalom volt az EKE-menedékház előtti téren, mi épp bementünk a kellemes hangulatú ebédlőbe, ahol csendes környezet fogadott. Néhány turista fogyasztotta elemózsiájukat, mi is ezzel a foglalkozással ütöttük el elkövetkező óránkat (1630 m / 12,40 – 13,45 h).
A menedékház melletti szamarakat meglátogatva indultunk neki a Nagykőhavas csúcsa felé. Itt a táj már télieshez hasonlított, a hó vastagsága is jelentős volt a kialakított ösvény mellett. Kimentünk a hegy gerincére, majd egy könnyű séta után elértük a legmagasabb pontot (1843 m / 15,00 – 15,30 h). Fantasztikus kilátásban volt részünk a magas felhőplafonnak köszönhetően. Északra a központi Hargita, a Csíki-havasok és a Nemere is látszott. Nyugatra a Fogarasi-havasok részlete zárta a panorámát. Keletre a Háromszéki havasokig és a Pintillőig szemléltük a tájat. Délre a Bucsecs hatalmas sziklatömbje és a Báj-havas látványa kényeztetett bennünket.
Jól megültük magunkat a csúcson, azon vettük észre magunkat, hogy igyekeznünk kell lefele mivel rohamosan érkezik a sötétedés. Lefele való utunk nagyon mókásan telt, mivel jóformán csúszkálva értünk vissza a menedékházhoz. Rövid szusszanás után a családi úton indultunk, amelyen szintén folytattuk a jóhangulatú és ugyanakkor gyors ereszkedést. A tisztás alatti forrásnál teljesen eltűnt a hó, így maradtunk a szapora lépéseknél. Az utunk utolsó szakaszán már nagyon beszürkült, de így is jól tudtuk követni a széles utat. A természetes fényt utolsó pillanatáig használtuk és ezzel meg is érkeztünk a túránk végcéljához, a Malomdombokhoz (700 m / 17,45 h).
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése