Királykő: Calinet- és Ablakos sziklavölgyek, márc 21

Március 21-én reggel nyolcan indultunk a Plaiul Foii-tól (849 m / 6,30 h). Csíkból és Sepsiszentgyörgyről verődött össze csapatunk. Borús idő fogadott, de tudtuk, hogy ez nem tart soká és gyönyörű időben lesz részünk e napon. Nem is csalódtunk. Az előző két napi havazás nem tetszett nekünk, meg is volt az eredménye. Már lentről friss hóba tapostunk, ahogyan haladtunk felfele egyenes arányban nőtt a hó vastagsága. A Sárga Falnál már térdig jártunk benne. Az erdőben csendesen haladtunk, senki nem akart megszólalni. Mintha menet közben még aludtunk volna. A Reménység menedékhelyhez épp időben érkeztünk fel, ahol megpihentünk és falatoztunk (1690 m / 9,00 – 9,30 h).

A menedékhelytől a Calinet-sziklavölgy felé mentünk. Az erdőben néhol derékig is ért a hó, reméltük, hogy a völgyben jobb lesz a helyzet. A vaslétrán való leereszkedés nagy elővigyázatossággal történt, majd beértünk völgyünkbe. Itt szerencsére csak max térdig süppedtünk a hóba, természetesen az elsőnek volt nagyon nehéz dolga, aki törte a havat. Az időjárás közben teljesen helyrejött, kitisztult felettünk az ég. Fennebb haladva a Calinet-völgyön kemény havat is találtunk, itt érezhetően gyorsabban haladtunk. A táj mesebeli volt. Mindenfelé cukorfehér sziklák és felettünk a kék ég. A szöktetők mind fel voltak telve, tehát ezek nem okoztak gondot. Még a völgy legnagyobb szöktetője, amely közel 20 m magas, az is teljesen be volt fedve. Meglepően gyorsan kiértünk a völgyből az északi gerincre, pedig nem is siettünk (2140 m / 11,30 – 12,15 h). Itt a Nap hétágra sütött ki is használtuk a melegét. Pihenés közben Péter úgy döntött, hogy egy hópárkánnyal még megküzd, amelyet sikeresen végre is hajtott.

Felfrissülés után indultunk visszafele. Az Ablakos-sziklavölgy volt a cél. Az eredeti leereszkedési helyig nem mentünk el, hanem hamarabb vonultunk vissza a nyugati oldalba. Az ereszkedés könnyen ment a nagy hóba, egyenesen élvezetes volt egy pontig, amikor észrevettük, hogy biza ha át akarunk menni az Ablakosba akkor át kell másszunk egy gerincen. Tehát egy újabb – szerencsére rövid – völgyecskét másztunk ki, ekkor észrevettük az alattunk levő ablakot. Jó helyen vagyunk. Itt több időt is töltünk, elég fáradtak is voltunk a sok vizes hó taposásától.

Ezzel a kimászással jelentős időt töltöttünk, de nem volt probléma, még sok volt estig. Az Ablakoson való leereszkedés szerencsére árnyékban történt, tehát a hó nem tapadt. Ennek nagyon örvendtünk. Ebben a szűk völgyben még nagyobb volt a hó, mint ahol felmentünk. Rendesen úsztunk lefele. Persze ez nagyon élvezetes volt, nem fáradtunk. Visszatérünk a Reménység menedékhez ahol a napsugarakkal kényeztetjük magunkat hosszabb ideig (1690 m / 15,30 – 16,20 h).

Visszaereszkedni a Sárga Falig nem is ment olyan egyszerűen mint gondoltuk volna. A jól meglatyakosodott hó nagyon tapadt a hágóvasainkra, minden lépésnél le kellett ütni róla a havat. Aztán odalent végre levehettük a felszerelést és nagy megkönnyebbüléssel – most már igazi gyors tempóban robogtunk le az autóinkhoz. Csodálatos naplementében volt részünk, ez volt a hegység ajándéka számunkra (849 m / 18,20 h).

Fotók:

 https://www.facebook.com/media/set/?set=a.964005536957802.1073741888.100000450948657&type=1&l=f6aab13e56

Királykő északi gerinc, feb 21

Február 21-én öten indultunk a Botorog-forrás melletti parkolóból (820 m / 4,50 h). Fejlámpák fényénél haladtunk a sötét erdőben, a csúszós szerpentineken. A Zanoaga-tisztásra kiérve jól kivehető volt a Királykő havas gerince, felette a csillagok sokasága sziporkázott. A Curmatura menedékháznál azonban már kezdett virradni, keletről egyre világosodott az ég alja (1470 m / 6,30 – 6,50 h).

Egy pihenő után a ház mellett, újra felkerekedtünk és a kék háromszög jelzést követve a Hegyes-csúcs felé vettük utunkat. Örvendtünk tiszta szívből, hogy nem kellett nyomot törni, így könnyed dolgunk volt felfele. Egyre jobban kezdett emelkedni a Nap is a horizonton, ezzel párhuzamosan növekedett a hőmérséklet is. Már kora reggel kezdett csepegni az olvadó hó a fákról, szinte nyárias melegre lehetett számítani a későbbiekben. Az utolsó völgyön való kimászás picit nehezebbre sikerült, mivel az előttünk járók – gondolom a lavinaveszély elkerülése végett – nem a völgyben törtek nyomot, hanem egy sűrű bokros meredek oldalon. Természetesen mi is követtük a nyomokat, szerencsére problémák nélkül értünk ki a magashegyi övezetbe. Innen már csak egy egyszerű emelkedő választott el a hegység főgerincétől. Bementünk a Hegyes-csúcs mellett található menedékhelyre, megpihentünk, falatoztunk (2150 m / 9,30 – 10,30 h). A menedékhely jó állapotban található és nem szemetes.

A pihenő után csodálatos napos időben, immár hárman indultunk tovább az északi gerincen a Pásztor-csúcs irányába. A hó állaga egyáltalán nem követelte meg a hágóvas használatát, ezért fel sem csatoltuk. A már jól kijárt gerincen jól lehetett haladni, közben sokszor megálltunk, hiszen gyönyörű időben volt részünk, igyekeztünk minél többet fotózni. Végigmentünk a Cimbalmokon, majd a Sbirii-csúcs keskenyebb, háztetőszerű gerincén. Nagyon érdekes élmény  egyensúlyozni ilyen csodálatos helyeken. Ezekután következett a Királykő legmagasabb pontja a Pásztor-csúcs. Rövid pihenőt tartottunk, közben meglett a kötelező csoportkép is (2238 m / 13,20 – 13,30 h).

A csúcsról egyenesen az alsó Grind menedékhely felé kezdtünk ereszkedni. Egyre közelebb tartottuk magunkat a sziklákhoz, hiszen a mély hó és a nagy meleg fokozott lavinaveszélyre intett. Ahol csak lehetett gatyafékes tehnikát alaklmaztunk az ereszkedésnél, majd ahogy a sziklákat elhagytuk, szinte a menedékhelyig leszánkóztunk. Hát ez nagyon boldoggá tett bennünket, időt és fáradtságot megsóroltunk, plusz egy jó nagyot szorakoztunk. A lecsúszásnak meg is volt az eredménye, alig egy fél óra alatt 600 m szintet letudtunk magunk mögött. Az alsó Grind menedékhelynél sokan voltak, mi egy rövid pihenő után indultunk lefele tovább, nem szándékoztunk szocializálódni (1620 m / 14,00 – 14,10 h).

Innen gyors tempóban leereszkedtünk a Vladuska-forrásig, amelynek finom vizét megkóstoltuk. Továbbá egy hosszabb szakasz következett a Zernyesti-szoroson keresztül vissza az autóig, amelyen kirándulási élményeinket mesélve észrevétlenül magunk mögött hagytuk (820 m / 16,30 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.947854598572896.1073741887.100000450948657&type=1&l=7425616ba7 

Muszala, jan 17

Különösebb tervezgetések, szervezkedések nélkül született meg e kirándulás. Eredetileg január 10-én akartunk menni, de a rossz idő miatt 17-ére csúsztattuk.  Ezt egyáltalán nem bántuk meg, hiszen az elmúlt szombaton csodálatos időjárásban volt részünk. A kirándulás története dióhéjban: 1400 km autózás menet-jövet, 1000 m szint felfele felvonóval, 600 m szint fel és 1600 m szint le-, illetve 22 km táv gyalogosan, 1 óra sörözés a boroveci kocsmában – mindez 34 óra alatt alvás nélkül.

Na most lássuk hogyan is történt. Január 16-án este 22 órakor indultuk Sepsiszentgyörgyről öten egy autóval. A résztvevők: Puskás Melinda, Illyés Adél, Rózsa Attila, Barna Lehel és én. Bukarest-Giurgiu irányába mentünk szintén végig sűrű ködben, ami lényegesen megnehezítette a vezetést. Azonban átmenve Bulgáriába hamarosan kitisztult az idő és problémák nélkül mehettünk tovább. A rengeteg sebbeségkorlátozást figyelmen kívül hagyva behoztuk a romániai lemaradásunkat. Szófia körgyűrűjét elhagyva Borovec felé kanyarodtunk. Borovec 1300 m tengerszint felett fekszik, Bulgária egyik leghíresebb síközpontja télen és közkedvelt kirándulóhelye nyáron.

Szombaton reggel 8 órakor érkeztünk meg Borovecbe, a Yastrebec gondola parkolójába. Meglepően kellemes időjárás fogadott és tiszta égbolt. Gyorsan átöltöztünk túraöltözékbe, megvettük a gondolajegyeket (18 léva – kb 40 lej/fő fel-le) és az elsők között máris „repülhettünk” 1000 m szintet a Yastrebec csúcsáig. Megemlítésre méltó a gondola menetének időtartama, amely nem több és nem kevesebb mint 25 perc. A kiszállásnál csodálatos napsütés fogadott és itt pillanthattuk meg először a Muszala csúcsát.

A Muszala 2925 m magas, Bulgária, sőt az egész Balkán-félsziget legmagasabb pontja. A név Mus Allah elnevezésből ered, vagyis Allah-hegye. Régi elnevezése Tangra.

Néhány fénykép elkészítése után átvergődtünk a sízők sokaságán és indultunk a Muszala menedékház felé (2360 m / 9,45 h). Már 5-6 napja jó idő jellemző e vidékre, sok turista járta ezalatt a hegyet, így kényelmes ösvény volt verve számunkra mindvégig. 3-4 km hosszan törpefenyők között vitt utunk, eközben két sípályát is kellett kereszteznünk. A vízszintes terep megengedte a gyorsabb haladást. A Muszala menedékház egy völgykatlanban helyezkedik el, a környék talán legfontosabb építménye. E hangulatos házikó mellé építettek egy hatalmas szállodát, amely még nem működik és egyáltalán nem tájbaillő. Megérkezünk a menedékházhoz, ahol gyorsan falatozunk és kényeztetjük magunkat a napsütéssel (2389 m / 10,40 – 11,05 h).

Pihenés után indulunk tovább. A terep megváltozik lényegesen, megkezdjük a mászást a csúcs felé. 2 m magas vasoszlopok vannak elhelyezve jelzések gyanánt, amelyek nagyon rontanak tájképben. Valamikor gyanítom, hogy ezeken volt elhelyezve a telefondrót, amely összekötötte a Muszala csúcsán levő meteorológiai állomást a külvilággal. Követtük tehát az oszlopokat és a jól kitaposott ösvényt. Egy komolyabb emelkedő után megérkezünk egy befagyott tó partjára, ahol megpihenünk. Lassú de folyamatos iramot igyekeztünk betartani. Indultunk is tovább, hamarosan megpillantottuk a következő menedékhelyet, amely mellett el kell haladnunk. Egy egyszerű emelkedő vezetett addig, problémák nélkül. Megérkeztünk a Ledenoto Jezero (Jeges-tó) partján levő menedékhelyhez (2720 m / 13,00 h). A menedékhelyet Everest-nek is hívják, megemlékezésképpen Hristo Prodanov hegymászónak aki 1984-ben oxigén nélkül mászta meg  az Everest csúcsát, sajnos lefele jövet meghalt. Rövid pihenő után folyatttuk utunkat a csúcs felé. Ez volt a legszebb szakasz, sajnos a kilátást nagyon zavarta a már említett vasoszlopok sokasága. Ahogyan fennebb haladtunk, annál meredekebben kapaszkodtunk. A legmeredekebb szakasz pontosan a csúcs előtti kimászás volt. Boldogan és megelégedve értük el a Muszala csúcsát tűző napfényben (2925 m / 14,20 – 14,45 h).

Körbefényképeztük a tájat, a kötelező csoportképet is elkészítettük. Próbáltuk néhány hegységet is beazonosítani, de rengetegről azt sem tudtuk, hogy mit látunk. Na de nem is az volt a fontos, hanem sikerült eddig megvalósítani az elképzelésünket. A Vitosa-hegységet és a Pirin-hegység csodálatos vonulatát ismertük fel. A csúcson meteorológiai állomás található, nem mentünk be, de tudtommal ott is meg lehet szállni 15 léváért (kb 35 lej). Lefele indulás előtt felkötöttük a hágóvasakat, hogy a meredek szakaszt biztonságosabban ereszkedjük le.

Elbúcsúztunk Allahtól és megkezdtük az ereszkedést. A hágóvasak segítségével problémák nélkül érkeztünk vissza elsősorban a Jeges tavi menedékhelyhez, majd onnan vissza a Muszala menedékházhoz (2389 m / 16,20 – 17,00 h). Mivel innen még egy óra választott el a gondola felső állomásától, így az utolsó reményünk is elveszett, hogy azzal megyünk le. Ezért bementünk  a házba, nyugodtan bekajáltunk, megpihentünk és csak azután indultunk tovább. Senki sem volt elkeseredve, hogy gyalogosan megyünk le, sőt legalább megismertük ezt az útszakaszt is. Elég gyorsan tudtunk menni, mivel többnyire egy sípályát kellett követni. Fejlámpák fényénél érkeztünk vissza egy elég hosszadalmas ereszkedés után az autóhoz (1315 m / 19,30 h).

Ismét átöltöztünk és megkerestünk egy kocsmát, ahol a kötelező söradagot szokás elfogyasztani, majd kezdődött a közel 700 km-es visszaút. Visszafele most Bulgária ködösödött be rettenetesen, Romániában problémák nélkül lehetett haladni. Vasárnap reggel 8 órakor szálltam ki az autóból a házunk előtt.

Köszönettel tartozom ennek a lelkes csapatnak akik bevállalták e hosszú utat és részt vettek a kirándulás létrejöttében és tökéletes lebonyolításában.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.928451060513250.1073741886.100000450948657&type=1&l=ab064eb3b1

Kiruccanás az Ablakos sziklavölgybe, dec 13

December 13-án, szombaton kilátogattunk a Királykőre egyet megmozgatni végtagjainkat. Eleinte a Hidak-völgyét vettük számításba, de a friss puha hó és a viszonylag kései elindulásunk más terv kigondolására késztetett. Így az Ablakos sziklavölgyet tűzrük ki célul.

Gyönyörűszép időben indultunk a Plaiul Foii-tól (849 m / 6,30 h). A Reménység menedékhely felé vettük utunkat az általunk jól ismert útvonalon. Fejlámpák fényénél haladtunk, de sok szükség nem is volt erre, hiszen a havas tájon jól lehetett tájékozódni. Az erdőt elérve friss piros háromszög jelzést véltünk felfedezni, amely egészen a Sárga Falig kísért. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a Reménység menedékhelyig biztosan felviszik a jelzést és onnan több mint valószínű a Cioranga Övön a Hegyes-csúcsig. Egyáltalán nem jó hír azok számára, akik a Királykő legszebb helyeit szeretik felkeresni, jóval meg fog növekedni a turistaforgalom ezen a vidéken is.

Kényelmesen mendegéltünk felfele, a hó itt nem volt nagy, nem fárasztott az előrehaladásunkban. Azonban az idő rohamosan telt és amire kiértünk a menedékhely mellé, lemondtuk a Hidak-völgye felé az utunkat. Odabent a priccs egy része használhatatlan, be volt törve, egyet pihenni és falatozni azért lehetett (1690 m / 9,45 – 10,30 h).

Pihenő után az Ablakos sziklavölgy beindulásáig mentünk. A szoktető alatt mély hó volt, szinte derékg is bele lehetett süppedni. Maga a szöktető többnyire száraz volt, jeges részekkel. A második szöktető alatt is mély havat találtunk, de már annak a kimászása nagyobb gondot okozott, mivel teljesen havas volt. Jól meg kellett keresni hová tesszük a lábunkat. Természetesen a hónak semmi tartása nem volt.

  

A második szöktető fölött egyre nagyobb havat találtunk, csak evickéltünk benne és az idő telt. Ekkor úgy határoztunk, hogy visszaereszkedünk és máskor próbálkozunk, amikor jobb kondíciók lesznek. Nem voltunk elkeseredve sem, mert mindannyian jártunk itt többször is. Visszajöttünk a menedékhelyhez, nyugodtan  elfogyasztottuk maradék ételünket a szokásos jóhangulatú beszélgetések közepette. Innen szépen visszasétáltunk a Plaiul Foii-hoz, ahonnan gyönyörű látvánnyal kárpótolt a fennséges Királykő (849 m / 15,30 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.903877216303968.1073741883.100000450948657&type=1&l=77bef71e0d