Pontosan az Ősz utolsó őrzői és a Tél előfutárai közötti „harcnak”
lehettünk tanúi vasárnap, november 24-én a Királykő északi gerincén. Bajka
Lacival és Szeróval indultunk a Botorog forrástól a fejlámpák fényénél (820 m /
6,20 h). Nagyon jó iramban haladtunk a Curmatura menedékház felé, lámpáinkat a
Zanoaga tisztáson már le is olthattuk. Itt kiderült hamarosan, hogy nem lesz
könnyű életünk fent a gerincen, hiszen már most jól éreztette a szél a hatását,
illetve a hegy is sötét és kövér fellegekbe burkolózott. Na de reméltük a
legjobbakat és igyekeztünk szedni a lábunkat. Rövid időn belül megérkeztünk a
Curmatura menedékházhoz (1470 m / 7,30 h), ahol csak annyi időre álltunk meg amíg
Szeró vizet vett fel a ház melletti forrásból. Jóformán fel sem keltek a
háziak, de mi sem akartuk zavarni senkinek az álmát. Épp a két nagy szentbernáthegyi
kutya kacsintott ki a fekhelyükről, de kedvük nem volt kimászni onnan ebben a
„kutyaidőben”.
Ezen a részen még esőt is kaptunk, szerencsére nem tartósat, úgyhogy nem
áztunk el még az elején. A háztól kék háromszög jelzést követtünk a
Hegyes-csúcs irányába. Itt is nagyon jól haladtunk, szedtük a lábunkat rendesen
a meredek emelkedőn. E szakasz is nagyon ismerős számunkra, tehát jóformán nem
is nézelődtünk semerre, csak az előttünk levő ösvényre. Igaz minél fennebb
érve, annál jobban belemásztunk a ködbe, ezért nem is lett volna nagy értelme a
nézelődésnek és az időpocsékolásnak. A Hegyes-csúcs felé mászás utolsó
szakaszán elhagytuk a menedéket nyújtó völgyet és megismerkedhettünk az egyre
jobban dühöngő Szél Úrral. Ette fene gondoltam, már közel vagyunk a
menedékhelyhez, valahogy kibírom szélkabát nélkül. Az utolsó száz méteren aztán
átfújt rendesen az egész testemen.
Végre megérkeztünk a Hegyes-csúcs alatti menedékhelyhez (2150 m / 8,45 – 9,20
h). A rohanásnak köszönhetően alig két és fél órát meneteltünk a reggeli
indulástól. Ez is volt a cél különben, minél hamarabb felérni ide, lássuk mi
lesz az elkövetkezőkben. A menedékhelyen épp most kelt fel a páros aki ott
éjszakázott. Egész éjszaka hallgatták a szél „koncertjét”, ezért keveset
aludtak. Mi nekiálltunk enni és gondolkodni hogyan tovább. Szeró már be is
jelentette, hogy ő tovább nem jön ebben az időben, Bajka Lacival ketten azonban
erre a variánsra nem is gondoltunk. Megegyeztünk, hogy ha nem bírjuk a menést a
szélben, akkor hamarosan visszatérünk.
Elbúcsúztunk Szerótól és Bajka Lacival ketten folytattuk utunkat a
Pásztor-csúcs irányába. A szél roppant
erővel fújt, igaz most már rendesen beöltöztünk, ígyhát nem zavart. Kilátásunk
sem volt majdnem semmi, de látszott a menetirányunk, ami elég is volt nekünk. A
gerincen jól neki lehetett dőlni a szélnek, garantáltan megbírt. Ez
mindenféleképpen érdekes játék. A szél balról fújt, amikor átjöttünk néha a
gerinc jobb oldalára, akkor ezt nem éreztük. Úgy is neveztük e helyeket, hogy
„Hawaii-ban járunk”. A Cimbalmokat elhagyva kezdtük észrevenni, hogy szakadozik
a felhőzet és hamarosan már csodálatos kilátásban lett részünk a felhők felett.
Már nem is érdekelt a szél sem, igyekeztünk fotózni. Minél jobban közeledtünk a
Pásztor csúcshoz, annál jobban enyhült az időjárás. A szél sem erőlködött
annyira, megadta magát és a felhők minél jobban szétszéledtek.
A Pásztor-csúcson már csúcsfotóztunk és élveztük a tájat. A Grind-nyereg
felé tartottunk, ahol az itt található menedékhelyen ismét falatoztunk (2200 m
/ 11,10 - 12,15 h). Elégedetten
nyugtáztuk a mai napot, nagyon megérte, hogy eljöttünk. Szeró hiányát sajnáltuk.
Jól éreztük magunkat a menedéken, ettünk, hegyi történetekről
beszélgettünk, aztán észrevettük a napsugarakat. Gyorsan kijöttünk és habár a
szél ismét keményen fújt, de csodálatos napsütötte táj tárult elénk. Ez a
pillanat volt a túránk fénypontja is. Jónéhány fotó készítése után indultunk
lefele az alsó Grind menedék felé. Minél lenneb érve a kőgörgetegen, annál
enyhébb időjárásban volt részünk. Itt már nem is siettünk, több helyen
megálltunk bámulni az előttünk levő Bucsecs hegységet. Így értük el az alsó
Grind menedéket, ahol időmilliomosok lévén, hosszan pihentünk, élveztük a
csendet és a tájat (1620 m / 12,55 – 13,30 h).
Innen már egy jó laza futamodás volt a Zernyesti szoroson keresztül a
Botorog forrásig, ahol Szeró már várt ránk (820 m / 15,10 h).
Fotók:
