Június másodikán, vasárnap, a Lakócára sétáltunk fel Lehel barátommal.
Immár kezdett szokássá válni, hogy évente egyszer felmegyünk a Lakócára és ott
elfogyasztjuk ebédünket. Ezután igyekezni fogok, hogy hagyományos kirándulás
legyen.
Autóval a Nagy Bászka-völgyön felmentünk egészen az Ölyves erdészházig,
ahonnan kezdődött a gyalogtúránk (1150 m / 8,40 h). Kék pont jelzésen haladtunk
egy széles szekérúton. Különben ezt az utat használják terepjáró autókkal is,
akik ezt az alkalmatosságot választják Háromszék legmagasabb csúcsának
meghódítására. A Kövesorr gerincen mentünk fel, egy tehéncsorda tarkította az amúgy is szép kilátást. E gerinc válsztja
el a Hagymás patakot a Nagy Bászka völgytől. Kényelmesen és folyamatosan
emelkedtünk, balra kezdett kilátszani a Háromszéki havasok egyik jellegzetes
csúcsa, a Zernye-havas. Egy idő után a fenyvesben kalauzolt az utunk, kisebb
tisztásokkal tarkítva. Egyikről meg is pillantottuk a mai célpontot, a Lakócát.
Egy rövid pihenő után továbbálltunk, folytattuk a kényelmes kirándulást. Pillanatokon
belül el kezdett szemerkélni az eső, de láttuk, hogy nem lesz hosszú életű, így
megvártuk amíg eláll, egy fa alatt. Ezek után kiértünk a piros sávval jelzett
Kárpátok főgerincére (1690 m / 10,15 h), ahonnan észak felé vettük az irányt. Kisebb-nagyobb
tisztások rálátást engedtek az egyre közeledő Lakócára. Mi több, minél fennebb
érve, egyre jobban látszottak a távolabbi hegységek is.
Felértünk Háromszék legmagasabb csúcsára (1777 m / 11,00 h). A felhősödés
ellenére szép kilátásban volt részünk. Délre egészen a Pintillőn keresztül a
Csukásig lehetett ellátni. Sajnos a Bucsecs, Királykő, Fogaras felhőfüggönnyel
volt borítva. Keletre a Vráncsai-hegység kiemelkedő csúcsai látszottak a
Gór-havassal együtt. Keletre egész Háromszéket szemügyre lehetett venni, míg
északra a Nemere, de még a Hargita is jól kivehető volt. A csúcson találkoztunk
egy kézdivásárhelyi csapattal, akik terepjárókkal rótták a környéket. Lassan megebédeltünk
odafent, hála Istennek ez idő alatt megkímélt az eső.
Ebéd után jobbnak találtuk gyorsan továbbállni, hiszen tisztán látszott az
eső közeledte (1777 m / 12,10 h). Ugyanazon az úton ereszkedtünk vissza,
amelyen feljöttünk. Hamarosan ömlött is nyakunkba az eső, de ez nem érdekelt
különösképpen, hiszen ezért volt az esőköppeny. A gyors tempónak köszönhetően,
hamar visszatértünk az autóhoz (1150 m / 13,20 h) és Sepsiszentgyörgyre való
hazatérés alkalmával e nap második ebédjét is elfogyaszthattuk.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése