2013. július 1., hétfő

Bucsecs: Légpárkány, jún 30



10-en indultunk Busteniből, az Alpin menedékháztól egy turázásnak megfelelő szombat reggelen (900 m / 5,55 h). A társaság nagy részén látszott némi izgalom, hiszen egy nagyon szép útvonalat tűztünk ki célul, a Bucsecs platójának elérése a Légpárkányon- és a Fehér-völgy-gerincen keresztül. A többség számára ismeretlen volt az útvonal, ígyhát nagy lelkesedéssel vágtunk neki. A Malaiesti felé tartó piros háromszög jelzésen normális ütemben és folyamatosan mentünk felfele. Majd jelzetlen ösvényre térve, a Kostila menedékhely felé vettük utunkat. Útközben megtekintettük egy nagy sziklatömbre elhelyezett több turista emléktábláját, majd felfrissülhettünk a közeli forrás vízéből. Rögtön a Kostila-völgy előtt letértünk a menedékhely felé vezető útról és a Légpárkány felé kanyarodtunk. A menedékhely csak egy töpésre volt tőlünk, de nem volt értelme átmenni érte, úgyis csapatunk nagyon jó erőben volt. Fűvel felnőtt ösvényen kacskaringóztunk felfele, az utat jól lehetett követni. Ahogyan közeledtünk a sziklákokhoz egyre meredekebben kapaszkodtunk. Hamarosan a Sziklás-völgyben találtuk magunkat (Valcelul Stancos), amelyet a Leshelyig követtünk (La Panda). Itt nagyobb pihenőt tartottunk, reggeliztünk, hiszen az utunk nehezebb fele ezután következett (1900 m / 8,10 – 8,40 h).
A Leshelytől rögtön felfele tartottunk egy sziklás kuloár következett. A kuloár közepétől felfele láncokkal volt biztosítva, ez jól jött hiszen teljesen nedves és csúszós sziklát találtunk. A nagyon élvezetes mászás után megtekintettük a 30 évvel ezelőtt elhunyt gyergyói hegymászók emléktábláját. Az emléktáblától egy kissé kitett helyen harántoztunk egészen a Policandru-völgy széléig. Utunk ezentúl e völgyben vagy mellette haladt felfele egészen a Légpárkány bejáratáig. Kisebb szöktetőket hagytunk magunk után, majd egy hosszabb mászás következett szintén láncokkal biztosítva. Aztán egy sűrű törpefenyvesen verekedtük át magunkat és megérkeztünk a Légpárkány bejáratához (2100 m / 9,40 h). Sajnos amire ideértünk teljesen befödött a köd mindent. Az idő kellemes volt, eső sem veszélyeztetett minket, de ahonnan az egyik legszebb kilátásban kellett volna részünk legyen, a köd beborított mindent. Vártunk is jó negyedórát, hátha valamit megmutat a hegy magából. Hát nagyon kis „ablak” nyílt ki pár pillanatra előttünk ezalatt vajmi keveset megtekinthettünk a Fehér-völgy aljából.
 A pihenő után nekivágtunk a Légpárkánynak. A keskeny sziklaösvény láncokkal van biztosítva, így nem okozott problémát senkinek az áthaladás. Sőt nagyon élveztük ezt a rövid sétát, a párkányon való lépéseket. Kiérve a Fehér-völgy-gerincére ismét leültünk és vártuk, hátha megsajnál a természet és a hegy is megmutat valamit magából. Várakozásunk nem volt hiába, hiszen ha nagyon kevés pillanatra is, de a Kostila-völgyből valamennyire felszállt a köd, aztán tőlünk nem messze épp egy zergecsalád pihent és figyeltük egymást. Persze igyekeztünk amennyire lehet lefotózni őket.
Az utunkat a Fehér-völgy-gerincen folytattuk a plató irányába. Nem siettünk, időnk volt bőven, sajnos a kilátással nem volt nagy szerencsénk. Ebbe lassan mindenki belenyugodott, de hát az előrejelzések sem voltak túl biztatóak, úgyhogy meg lehettünk elégedve azzal amit láttunk. És persze felfogadtuk, hogy még eljövünk. A Kostila-övet elhagyva, a Gelepeanu-kéményen keresztül értük el a Kostila-csúcs alatti platót (2450 m / 11,30 – 12,30 h). A kellemes időre való tekintettel hosszabb pihenőt iktattunk be, ebédeléssel összekötve.
Pihenő után csoportképet készítettünk és megkezdtük vándorlásunkat a Caraiman-kereszt felé. Először kikerültük a Kostila-csúcsot, majd ráálltunk a piros kereszt jelzésre, amely a Caraiman-csúcson keresztül a kereszthez vezetett. Ezen a szakaszon már jobb kilátásban részesültünk, főleg a kereszttől megláthattuk az előbbi útvonalunk részleteit. Innen a Caraiman-övön végigmenve a hasonló nevű menedékházhoz ereszkedtünk (2025 m / 14,20 h). Utunk során többször megálltunk pár perces pihenőkre, sietségre nem volt okunk. A menedékháztól a kék kereszttel jelzett közismert Jepi-völgyön ereszkedtünk le Busteni-ig (900 m / 16,20 h).
Nagyon szuper és jókedvű társasággal jártuk  végig az egész kirándulást, köszönet érte. A sziklatúra sorozat folytatódik, úgyhogy lehet készülődni a következőre.

Fotók:

1 megjegyzés:

  1. Nagyon szép leírás. Így achilles operáltan kicsit lehetett ábrándozni. Köszönöm. sp

    VálaszTörlés