Április 8-án, szerda este indulunk Sepsiszentgyörgyről négyen. Az ötödik
utas Brassóban ül fel és robogunk is Innsbruck felé, ahová 17 órai utazás után
érkezünk. Megszállunk egy hostelben és másnap reggel kipihenve felautózunk
Söldenbe. A kisvárost is magunk mögé tudjuk, majd hamarosan parkoljuk az autót
a Windach-völgy bejáratánál.
Beöltözünk a túracuccba és indulunk is a völgyön felfele (1450 m / 10,00
h). A mai célunk feljutni a Hildesheimer menedékház téli szállásáig. Széles,
kényelmes ösvényen haladunk enyhén felfele a völgyön. A Nap hétágra süt,
gyönyörű idő kísért mindvégig bennünket. 4 km gyaloglás után megérkezünk a
Fiegl menedékházhoz, amely ilyenkor zárva van (1960 m / 11,30-12,30 h). Itt
hosszadalmasan megpihenünk, csodáljuk a tájat és napozunk.
A lazsálás után útnak indulunk, még 3 km-t kell követni a völgyet amíg azt
el nem hagyjuk és következik a meredek emelkedő. Még kényelmesen haladunk, a hó
viszonylag kemény, nem süppedünk nagyon bele. Egy hatalmas lavina maradványain
is át kellett másznunk. Megérkezünk a ponthoz ahol el kell hagynunk a völgyet
(2122 m / 13,30 – 14,00 h).
Az Aschenbrenner utat követjük a Hildesheimer menedékház felé. A Nap erősen
süt, a hó is kezdett meglágyulni. Már a
meredek emelkedő elején térdig-combig süppedünk a hóban, nagyon lassan
haladunk, természetesen tudjuk, hogy „csekély” 800 m szint választ el a
boldogságtól. Na de nincs mit tenni, lassan de biztosan gyúrjuk a havat.
Megváltás volt, amikor száraz sziklaszigetet kaptunk el, azon úgy haladtunk
mintha repültünk volna. Na de a kitartó haladásnak megvolt a gyümölcse és
megvoltunk elégedve a teljesítményünkkel. Kb 2700 m-en lehetünk, amikor egy jó
nagy völgy állja utunkat, amelyre nem számítottunk. Nagyon keserű szájízzel
vesztettünk jó 150 m szintet és sok időbe került amíg visszanyertük azt. Az
utolsó 200 m nagyon lassan ment, nagyon mély havat kellett törni. Kifáradva,
elcsigázva de boldogan érkezünk meg a Hildesheimer menedékházhoz (2900 m /
19,30 h). Most megtudtuk, hogy miért nem járja senki téli-tavaszi időszakban
ezt az utat. Nagyon meredek, túrasízésre sem alkalmas, gyalogolni pedig a nyugati turisták nem szoktak a mély hóban.
A menedékház téli szállása tiszta, összkomfortos hely. 12 férőhelyes kényelmes
ágyakkal, matraccal és pokrócokkal. Hálózsák nem kell. Megtalálható minden
konyhai felszerelés, a kályha mellett tűzifát is találtunk. Rögtön neki is
látunk havat olvasztani víznek és teának. Vacsora után nem kellett ringatás,
mély álomba merülünk reggelig.
Április 11, szombat reggel 4,45. Felkelés után harapunk valamit és ahogy
pirkad indulunk a Cukorsüveg-csúcs (Zuckerhütl) felé (2900 m / 6,00 h). A
menedékháztól csak hármasban indulunk. Két társunk úgy döntöttek, hogy nem
tartanak velünk az előző napi fáradalmak miatt. A napot egy 150 m-es
szintvesztéssel kezdjük, de erre már számítottunk. Ismét tiszta égboltunk volt,
jó fagyos reggel, tehát megszűnt egyelőre a mély hó kálváriája. Csodálatosak
voltak a környék hegyei, többször megálltunk fotózni. A Pfaffen-gleccseren
sétálunk fel az azonos nevű nyeregig, több mint 3200 m-re. Innen a
Sulzenau-gleccser felső régióját keresztezzük hosszadalmasan a Wilder Pfaff- és
a Cukorsüveg csúcsok közötti nyeregig. Itt már találkozunk más turistákkal is,
akik a Stubai völgyből jönnek fel kényelmesen felvonóval 3200 m-ig, majd
túrasível sétálgatnak a gleccsereken. A nyeregből egy nagyon meredek emelkedő
vezet ki a Cukorsüveg-csúcsra. Azonban a hágovas és a jégcsákány szokás szerint
jó szolgálatot tesz és problémák nélkül ketten érjük el a csúcsot. A harmadik
társunk úgy látta jónak, hogy a meredek emelkedő közepénél megfordul. A
csúcsról fantasztikus a kilátás (3507 m / 10,30 -11,00 h). Főleg nyugat és dél
felé volt kilátásunk, más irányból kezdett ködösödni. A Stubai- és az
Ötz-völgyi Alpok csúcsainak sokaságát láthattuk.
Megkezdtük az ereszkedést a csúcsról. Eleinte még könnyedén ment, de már a
Pfaffen-gleccserre érve ismét felmelegedett az idő és a hó kezdett lágyulni.
Innen már az ereszkedés is nehézkesen ment, nagy havat törve. Ne is beszélve a
Hildesheimer menedékház előtti 150 m-es emelkedő, amely a nagy melegben és
vizes hóban egyenesen kimerítő volt. Na de nagyon kitartottunk és szerencsésen
visszatérünk a menedékházhoz (2900 m / 14,00-15,00 h). A másik két társunk már
délelőtt lement az autóhoz. Mi megebédeltünk, összepakoltunk és indultunk
lefele. A mély hóban lassan, de biztosan ment az ereszkedés, néhol kipróbáltuk
a gatyaféket is. Viszonylag hamar elértük a völgyet, erre már a beígért csapadékos
időjárás is megérkezett. Na de ezzel nem
foglalkoztunk, inkább a vizes hóval kellett harcot vívni. Még a Fiegl
menedékházig tartott a vizes hó, utána megszabadultunk. Megkönnyebbülve
érkezünk vissza az autóhoz, ahol már vártak a társaink (1450 m / 19,10 h).
A túra után egyből jövünk haza kb 20 óra autózás után.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése