Szombaton hajnalban heten indultunk útnak fejlámpák fényénél a
Német-tisztástól (710 m / 5,40 h). Piros kereszt jelzést követtük a Barkács
menedékház irányába. Eleinte jól meg kellett néznünk hová lépünk, hiszen nagy
volt a sár, aztán amikor rátértünk az erdőkitermelő útról az ösvényre,
megszabadultunk e kellemetlen útszakasztól. Hamarosan kezdett virradni. Laza
iramban haladtunk, sietésre nem is volt ok. Könnyű szerpentinek vezettek
felfele, néha átvágtunk egy új erdőkitermelő úton, amely egészen a
menedékházhoz visz.
A ház előtt nagy a csend, két-három kutya üdvözöl hangos ugatással (1550 m
/ 8,00 – 8,50 h). Kijött a házigazda is, miután megkérdezte a szokásos
humorosságával, hogy „ki kergetett el otthonról bennünket”, beinvitált a házba.
A szürke homályban megreggeliztünk, pihentünk és szemünk sarkával figyeltük a
szépen megvetett ágyakat, milyen jó volna aludni ott most hirtelen. Nem is
csoda, hiszen az időjárás inkább a szundikálós embereket részesítette előnyben.
A háztól hatan folytattuk utunkat a kék pont turistajelzésen, a Feleki-tó
felé. Egyik túratársunk nem vállalta a továbbjövetelt, így a háznál bevárt
minket. A felfele út egyelőre lefele indult. Jó 150 m szintkülönbséget el is
vesztettünk amíg beértünk a Feleki-völgybe. Itt hatalmas erővel fújt a szél szemben velünk, pontosan ahol
kimentünk az erdőből. A szél hatására azonban a fellegek kezdtek oszladozni és
még a Nap is kisütött, ennek nagyon örvendtünk. Két hosszabb emelkedővel
küzdtünk meg, mire megérkeztünk a tóhoz (2007 m / 11,10 – 11,20 h). A jól
leapadt tó partján három sátor is állt. Lefényképeztük a tavat és el is
határoztuk, hogy mivel az idő nem fordult rosszabbra, így felmegyünk a
Ciortea-gerincre is.
Utunkat a főgerincjelzést követve folytattuk nyugat irányba. Egy meredek
emelkedőt másztunk ki egészen hamar a Feleki Ablakig (2178 m / 11,50 – 12,10
h). A nyeregben csodák csodájára a szél is elállt, lehetőséget adva a pihenésre
és kajálásra. Szép kilátásban volt részünk az alattunk levő tóra, néha Ciortea
csúcsaira, amikor épp kibújtak a felhőből.
Pihenő után elhagyjuk a turistajelzést és indulunk a Ciortea-gerincen. Eleinte
kimászunk könnyedén a Tó-csúcsra (2259 m / 12,30 h). Innen lényegesen
keskenyedik a gerinc, néhol éles köveken kellett egyensúlyozni. Elérjük a
hatalmas sziklafal tövét, ennek oldalában kellett utat keresni. Pont ekkor
sajnos az időjárás rosszabbra fordult, a köd belepett minket. Vékony vízréteg
lepte be a sziklákat, nagyon síkossá téve ezeket. Szerencsére tájékozódni jól
lehetett és a nehéz útszakasz felénél járhattunk, ígyhát a visszavonulást
kizártuk. Ismervén is a gerincet, tudtam, hogy a másik oldalon jóval könnyebb
lesz a lejutás. Egyelőre a sziklafal északi oldalában harántoztunk, majd egy
megfelelőnek tűnő alkalomkor hirtelen felmentünk a gerincre. Pontosan a keleti
(nagyobb) és a nyugati (kisebb) csúcsok közé érkeztünk. A gerinc túloldalán
némi kilátásban is volt részünk. A nyugati-csúcs eléréséig egy keskeny sziklás
gerincet követtünk. A kövek nagyon síkosak voltak, fokozott elővigyázatosságot
igényelt az előrehaladás. Főleg a nagyon keskeny helyeken. Na de nyugodt
lélekkel problémák nélkül küzdtük le az akadályokat és boldogan álltunk a
Ciortea keleti csúcsán (2422 m / 14,30 – 14,40 h). Itt találkozunk a piros
kereszt jelzéssel, amely aztán levezet a hegyről a túloldalon. Csoportkép készítése
után indulunk lefele a hegyről.
A Ciortea keleti oldala lényegesen könnyebb mint a nyugati, hamar le is
érünk a Garbova nyugati nyergébe (2140 m / 15,15 h). Itt egy rövid szakaszon
ismét találkozunk a piros sáv főgerinc jellel, ezzel együtt megyünk a Garbova
keleti nyeregbe, majd a Skála-csúcs felé. Az utóbbira már nem megyünk fel,
búcsút intve a főgerincnek a piros keresztet követve, a Skála-hegy oldalában
haladunk tovább. Következett a hosszadalmas ereszkedő a Barkács menedékházhoz. Az
időjárás nem javult, na de ez már nagyon nem is érdekelt, egyszerű turistaösvényt
követtünk. A nehézségeket jóval a hátunk mögött hagytuk. Útközben málnát és
áfonyát találtunk, be is lakmároztunk istenesen belőle. Egyre erősödő esőben
érkeztünk vissza a házhoz, ahol már várt az ottmaradt társunk (1550 m / 17,20 –
18,10 h).
Jólesett a meleg leves elfogyasztása, majd a pihenő és a csoportkép
elkészítése után elbúcsúztunk a házigazdától és indultunk lefele. Erre már az
eső is elállt. Jó iramban haladtunk lefele, ennek köszönhetően idejében
leérkeztünk a Német-tisztáshoz, ahol autóink vártak (710 m / 19,40 h).
Hazaindulás előtt még megnéztük a tenyésztett szarvasokat és őzeket, majd
elbúcsúztunk egymástól.
Fotók itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése