Kimondottan szerencsés választás volt elhalasztani kirándulásunkat a
többnyire rossz időjárással bővelkedő márciusról, április 3-ra, vasárnapra.
Ezen a napon olyan időjárás volt jellemző, ahogyan szokták mondani – „álmodni
sem lehetett volna szebbet”. Ennek meg is termett a gyümölcse, hiszen délelőtt
10 óra környékén, amúgy özönlöttek a Kovászna megyei autók a Cenk sétányára. Ekkorra
113-an gyűltünk össze, majd egy család nagyobb késéssel érkezett, de utánunk
jött, így a teljes létszám 116 személy volt, ebből 51 gyerek.
A felső sétányon indultunk, hosszú sorban a sárga háromszög jelzésen a
Gabonyi-lépcsők felé. Meglepően jól haladtunk, igaz, amire a lépcsőkhöz értünk,
a társaság egy kisebb része leszakadt. Sebaj, bevártunk mindenkit, majd a
sziklalépcsők leküzdése következett, ahol a gyerekek nagyon jól teljesítettek. A
lépcsők utáni kis tisztást szinte teljes mértékben elfoglalta csapatunk, egy
megérdemelet hosszabb déli pihenőt iktattunk be. Szép rálátásunk volt az
alattunk elterülő Rakodó- és Noa negyedre, Négyfalura, a Keresztény- és
Nagykőhavasra, de még a Csukásra is. A pihenő alatt természetesen a gyerekek
nagyrésze hancúrozást és a fára mászást választották.
Indultunk tovább már jóval könnyebb terepen, kellemes erdőben. Hamarosan a
felvonó felső állomása mellett voltunk, innen kimentünk a „Brassó” felirathoz,
majd a Cenk-csúcsára. Csodálatos kilátásban volt részünk az Óvárosra és
nemcsak.
Miután beteltünk a látnivalóval leereszkedtünk a Cenk-nyeregbe, ahol ismét
egy jó másfél órás pihenőt tartottunk, természetesen azért, hogy a gyerekek
tudjanak játszadozni. Ki is használták rendesen ezt az időt. Indulás előtt
csoportképet is sikerült készítenünk, pedig eredetileg le is mondtam erről,
hiszen a nagy társaságot nehéz összeszedni. Köszönet érte Mesinek, hogy rávett
a csoportkép elkészítésére, természetesen megígérte segítségét az emberek
csoportba való összehívásában.
Vissza a kék sávval jelölt Lovagok-útján jöttünk. Problémák nélkül, egy-két
kis esést begyűjtött néhány gyerek, de ez normális. Visszatérve a Cenk alatti
sétányra elbúcsúztunk és véget vetettünk egy igazán szép napnak.
Köszönet minden gyereknek és szülőnek, hogy ilyen nagy számban együtt
lehettünk. Ezen kívül köszönöm Melkuhn Andrea Gizellának, hogy elvállalta a
leghátulsó ember szerepet. Köszönöm Máthé Emesének és a kis Bartha Rózának és
szüleinek, hogy segítettek Uzonkával amikor én a csoport irányításával voltam
elfoglalva. Méder Mesi neked már megköszöntem fennebb... :)
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése