Kisbakancs-túra a Rétyi Nyírbe, ápr 16

2016 április 16-án, szombaton a Rétyi Nyír parkolójában gyűlt össze társaságunk. Eleinte 83 személlyel számoltunk, de egy család később érkezett, így 86-ra bővült csoportunk. Ebből 39 gyerek volt. Viszonylag rövid, de kitartóan esős időszak után ez a szombati nap igen kedvezett a kirándulásnak. Hiszen még nem volt nagyon nagy meleg sem, ezért kényelmesen élvezhető volt az áprilisi Nap melengető hatása.

10 órára volt a találkozó, természetesen az indulásunk időpontja jó fél órával elhúzódott. Nem is lehetett volna másképp. A mai kirándulásunk célja nem a teljesített távolság volt, hanem a résztvevő gyerekek maximális szórakozása. Ígyhát tudtam is hol lesz az első állomás, ahol nagyobb szünetet tervezünk. Az indulásunktól alig egy óra sétával elértünk egy homokkal teli oldalt, ahol letelepedtünk. Ennek az oldalnak és még egy kis tócsának hatalmas sikere volt a gyerekek körében, kedvükre kiszórakozták magukat.

Már a dél is jócskán elmúlt, amikor indultunk tovább. A Nap már magasra hágott, teljes áprilisi erejével ontotta melegét. A tervezett útvonalunk felénél ismét hosszabb szünetet tartottunk. Itt már nagyobb tócsák és homokkal teli gödrök csábították a gyerekeket. Néhányan a tócsát próbálták ki, „homokfürdő-terápiát” végezve, mások inkább a gyíkokat keresték a homokos talajban elég sok sikerrel. Szemmel láthatóan jól érezték magukat a gyerekek, remélem ezáltal a szüleik is. Indulásunk előtt csoportképet készítettünk.

Visszafele kellemesen erdő között vitt az utunk, majd széles tisztásokon kanyarogtunk a parkolóban hagyott autóinkhoz. Eközben néhány társunk lemorzsolódott, volt akinek hamarabb kellett hazamennie. Szerencsésen érkeztünk vissza az indulási pontunkhoz, mindenkitől szívélyesen elbúcsúztunk. A családunk számára csodálatos időtöltésben volt részünk Veletek.

Köszönjük mindenkinek a kiránduláson való részvételt.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1146353382063597&type=1 

Mátrabérc Teljesítménytúra, ápr 9

2016 április 8-án, pénteken este 20 óra körül érkeztünk meg a magyarországi Sirokra, hogy résztvegyünk az egyik legrangosabb teljesítménytúrán a Mátra hegységben. Három távolság közül lehetett választani. Puskás Melinda és Barna Lehel a 35 km-es szakasszal próbálkoztak, én az 55 km-el. Érkezésünk után már este regisztráltunk és kényelmes fekhelyet készítettünk magunknak a helyi sportcsarnokban. Egy erdélyi vendéglőből felpakolt miccset és szalmakrumplit nagy előszeretettel tömtük magunkba kint a sportcsarnok előtti kispadon. 23 órára elaludtunk, elméletileg is felkészülve a másnapra.

Április 9 – szombat reggel 4,30 óra. Én már ezelőtt egy félórával törölgettem a csipáimat, alig vártam az indulás pillanatát. Felébred mindenki, már jóval az 5 órai ébresztő előtt, pakolunk és kimentünk a sportcsarnok elé, ahonnan indult az autóbusz Sirok-Kőkútpusztára, a rajt színhelyére. Elbúcsúztam Melindától és Leheltől, mivel ők egy másik busszal a Kékes-tetőig mentek. A 6 km-es buszozás hamar eltelt, aminek már nagyon örvendtünk. Bejelentkeztem a rajtnál, felírták az időt és jó utat kívántak (6,00 h / 158 m / 0 km).

Erre a napra esőt jósoltak a meteósok, ami be is vált. Szerencsére az útvonalam első szakaszát a Kékesig megúsztam szárazon, de onnan végig esett. Lett is sár jócskán ami nagyon megnehezítette az előrehaladást. Célom az volt, hogy befejezzem az 55 km-es távot problémák nélkül, nem számított a teljesített idő. Mivel elég régóta nem gyalogoltam egy nap ennyit és edzést sem csináltam, ezért nem is lehetett nagyobb kívánságom. Elindulok egy nagy csapat emberrel, ki gyorsabban, ki lassabban haladva. Én jól éreztem magam, igyekeztem is a lehető leggyorsabban talpalni felfele az erdőben. A terep nem volt nehéz, mint ahogyan számítottam erre. Persze voltak nagyobb ereszkedők-emelkedők, de nem okoztak semmilyen gondot. Szép erdőben haladtam, helyenként viszonylag jó kilátásokkal. Sajnos az idő egyre romlott és ködössé vált, így a tájképekben nem lelhettem örömöket. Na de a rossz időnek is megvolt az előnye, az hogy a lehető leggyorsabban mehettem. Elhaladok egy frissitő pont mellett, majd pecsételek az első ellenőrző pontban és folytatom utamat a Kékes felé. Ugyanaz a ritmusom, nem is gyorsulok, nem is lassulok. Néhány nagyobb emelkedő után, amely igen megosztja a nagy társaságot felérkezek Magyarország legmagasabb pontjára a Kékes-tetőre (9,35 – 9,50 h / 1014 m / 19,4 km).

Finom meleg teát iszok és kekszet majszolok a frissítő pontban, készítek néhány szürkehomályos fotót és indulok tovább. Jól érzem magam, kezdek bizakodóvá válni, hogy teljesíthető lesz a kiszemelt táv. Egyre jobban és gyakrabban kezd szemerkélni az eső, de rá sem hederítek, inkább a meneteléssel foglalkozom. Még nem kellett elővennem az esőköppenyt sem. Egy erős ereszkedő után aszfaltos útra érkeztem, majd eltértem a Galyatető irányába. Elhaladok ismét egy ellenőrző pont mellett, majd egy frissítő pont mellett, de itt már annyira szakad az eső, hogy muszáj volt felvennem az esőkabátot, ha nem akartam bőrig ázni. Ez aztán ki is tartott szinte a túra végéig. Hamarosan a Galyatetőn vagyok, a negyedik pecsételő pontnál (11,50 h / 925 m / 29,4 km).

A takaros turistacentrumtól egy obszervatórium irányába megyek felfele kiépített kavicsos úton. Természetesen nem lett volna semmi értelme felmenni a magas építményre, mert kilátás úgysem volt. Egy hosszabb szakaszon lejtő következett, itt nyújtott lépésekkel haladhattam, ami kifejezetten jólesett. Egyetlen problémát az egyre nagyobb sár jelentette, nagyon csúszott, fokozottan oda kellett figyelni. Ez csakhamar meglátszott mások hátsó felén, akik nem voltak annyira figyelmesek. Ismét ellenőrző pontot és frissítő állomást hagyok magam után, majd érkezek a gyorsított tempómmal az Ágasvár-csúcs alá, amelyet megmászok. Közvetlenül a csúcs alatt, úgy 38 km után utolérem kedves barátaimat – Melindát és Lehelt – akik a Kékesről indultak a Hanák Kolos TT-n, a 35 km-es távon. Itt úgy döntöttem, hogy a túra hátralevő részét nem a gyorsított tempóval teszem meg, hanem együtt folytatjuk utunkat tovább. Habár Lehel kitartóan nyaggatott, hogy az én ütememben haladjak, de nekem úgysem az volt a célom. Aztán néhány kilométer után valahogy beletörődött. Az Ágasvár keskeny csúcsán pecsételünk, nagyon szakad az eső, nem irigyeljük a kuporogó pecsételőket, akik egész nap az esőben egy helyben ültek. Aztán a csúcsról egy ismét hosszabb ereszkedő kínálkozott egészen Mátrakeresztesig, ahol frissítő pont és a hetedik ellenőrző állomás volt (15,00 – 15,30 h / 392 m / 42 km).

A szakadó esőnek köszönhetően rengetegen kiszálltak a TT-ből, nem volt kedvük a folytatásra. Nekünk ez meg sem fordult a fejünkben. Én meglepő módon jól éreztem magam, nem fájt semmi, így nem is panaszkodhattam. A barátaim is így voltak. Benyomtunk néhány zsemlét bocisajttal és már kapaszkodtunk a Muzslának. Még 6 km emelkedő és 7 km ereszkedő volt hátra. Tehát összesen 13 km. Lassan de kitartóan egyre közeledünk a csúcshoz, ahol az utolsó ellenőrző állomás van. Még mindig esik eső, elérjük a pecsételő pontot, majd egyet szusszanunk és kezdődik az utolsó ereszkedő (17,10 h / 805 m / 48 km).

A hosszadalmas ereszkedő sáros ösvényének köszönhetően nagy elővigyázatosságot követelt. Ennek a nagy figyelmességnek meg is volt a látszatja, hiszen csak a túracipőnk volt rettenetesen sáros, más nem. Jónéhány résztvevőn azonban teljes mértékben látszottak különböző esések nyomai. A túra végéhez közeledve bemegyünk egy bozótos ereszkedőn egy völgybe, majd kimászunk a nagyon csúszós emelekedőn. Elérünk egy földútat, amelyet „Nagy Sáros Pályának” nevezném. Ez bevezetett Szurdokpüspökibe, pontosan az iskolához, ahol befejeztük a kirándulásunkat (19,12 h / 143 m / 55 km).

Természetesen erre az eső is elállt. Megkapjuk az oklevelet és a kitűzőt. Hátul az udvarban a világ legjobb töltöttkáposztáját fogyasztottuk el. Aztán én kellett siessek, mert indult a busz vissza Sirokra, ahol az autónkat hagytuk. Lehelék maradtak az iskolánál hiszen az esti szállásunk itt volt. Én felülök a percre pontosan érkező buszra és már megyünk is Gyöngyösön keresztül vissza Sirokra. Azaz Sirok-Kőkútpusztára, ahonnan rajtoltunk a reggel. Na ez nem volt a legkellemesebb meglepetés, hiszen megtudtam, hogy a busz csak a reggeli rajthoz megy vissza. Én még az 55 km után búnuszban legyalogoltam 6 km-t az autóig. Szerencsére a buszban benyomtam három sportszeletet, így a töltöttkáposztával keverve igen jó energiabombát képezett a testemben. Sok helyen szaladva és boldogan érkeztem vissza az autóhoz. Visszavittem az autót Szurdokpüspökibe a sulihoz, találkozván ismét barátaimmal. Egy kellemes éjszaka után vasárnap reggel 6 órakor keltünk és egy kis reggeli után pakoltunk és várt ránk a 750 km-es autóút.

Nagyon szép eseményen vehettünk részt, köszönöm Melindának és Lehelnek, hogy eljöttek velem.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1196974513660902.1073741910.100000450948657&type=1&l=81ceba4486

Kisbakancs-túra a Cenkre, ápr 3

Kimondottan szerencsés választás volt elhalasztani kirándulásunkat a többnyire rossz időjárással bővelkedő márciusról, április 3-ra, vasárnapra. Ezen a napon olyan időjárás volt jellemző, ahogyan szokták mondani – „álmodni sem lehetett volna szebbet”. Ennek meg is termett a gyümölcse, hiszen délelőtt 10 óra környékén, amúgy özönlöttek a Kovászna megyei autók a Cenk sétányára. Ekkorra 113-an gyűltünk össze, majd egy család nagyobb késéssel érkezett, de utánunk jött, így a teljes létszám 116 személy volt, ebből 51 gyerek.

A felső sétányon indultunk, hosszú sorban a sárga háromszög jelzésen a Gabonyi-lépcsők felé. Meglepően jól haladtunk, igaz, amire a lépcsőkhöz értünk, a társaság egy kisebb része leszakadt. Sebaj, bevártunk mindenkit, majd a sziklalépcsők leküzdése következett, ahol a gyerekek nagyon jól teljesítettek. A lépcsők utáni kis tisztást szinte teljes mértékben elfoglalta csapatunk, egy megérdemelet hosszabb déli pihenőt iktattunk be. Szép rálátásunk volt az alattunk elterülő Rakodó- és Noa negyedre, Négyfalura, a Keresztény- és Nagykőhavasra, de még a Csukásra is. A pihenő alatt természetesen a gyerekek nagyrésze hancúrozást és a fára mászást választották.

Indultunk tovább már jóval könnyebb terepen, kellemes erdőben. Hamarosan a felvonó felső állomása mellett voltunk, innen kimentünk a „Brassó” felirathoz, majd a Cenk-csúcsára. Csodálatos kilátásban volt részünk az Óvárosra és nemcsak.

Miután beteltünk a látnivalóval leereszkedtünk a Cenk-nyeregbe, ahol ismét egy jó másfél órás pihenőt tartottunk, természetesen azért, hogy a gyerekek tudjanak játszadozni. Ki is használták rendesen ezt az időt. Indulás előtt csoportképet is sikerült készítenünk, pedig eredetileg le is mondtam erről, hiszen a nagy társaságot nehéz összeszedni. Köszönet érte Mesinek, hogy rávett a csoportkép elkészítésére, természetesen megígérte segítségét az emberek csoportba való összehívásában.

Vissza a kék sávval jelölt Lovagok-útján jöttünk. Problémák nélkül, egy-két kis esést begyűjtött néhány gyerek, de ez normális. Visszatérve a Cenk alatti sétányra elbúcsúztunk és véget vetettünk egy igazán szép napnak.

Köszönet minden gyereknek és szülőnek, hogy ilyen nagy számban együtt lehettünk. Ezen kívül köszönöm Melkuhn Andrea Gizellának, hogy elvállalta a leghátulsó ember szerepet. Köszönöm Máthé Emesének és a kis Bartha Rózának és szüleinek, hogy segítettek Uzonkával amikor én a csoport irányításával voltam elfoglalva. Méder Mesi neked már megköszöntem fennebb... :)

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1138762269489375&type=1