Egy hosszabb hétvégére kirándulást terveztünk eredetileg Ausztriába, az
Enns-völgyi Alpokba. Mivel az elmúlt időszakra rossz időt jósoltak oda, így
elővettünk egy másodfokú tervet. A Sas-útra esett a választás a Lengyel
Tátrában.
Autóval indultunk négyen Sepsiszentgyörgyről: Kovács Gábor, Zsók Enikő,
Száraz Levente és én. Június 17-én pénteken délben érkeztünk Zakopanéba,
Lengyelország egyik legismertebb hegyi üdülőtelepére. Érkezésünk napján
hatalmas erejű szél fogadott, a hegyet rendesen mosta is az eső. Szerencsére az
eső minket elkerült, de a szélben nem bizonyult egyszerűnek a sátorállítás. A kempingben
való berendezkedés után városlátogatásra indultunk. A szél estére
lecsendesedett az égbolt is kezdett tisztulni, jó reményt adva másnapra.
A Sas-út: Szombaton június 18-án reggel nem kellett korán kelni,
mert a felvonó csak 8 órakor indult a Gáspár-csúcsra. A kempingtől kb 3 km-t
gyalogoltunk a felvonóig, majd egy elég hosszú sor után mi is felkerültünk rá. Két
szakaszban vitt fel rövid időn belül a Gáspár-csúcs alá (1950 m). Az idő
gyönyörű volt, épp túrázni való. Kényelmes, széles ösvényen kezdtük utunkat,
egészen a Svinica-nyeregig laza túrában volt részünk. Innen meredek és hosszú
kapaszkodóval értük el a Svinica-csúcsot (2301 m), túránk legmagasabb pontját.
A Sas-út egy viszonylag éles gerinc 2100 – 2300 m magasan húzódik. Gyönyörűszép
tájakon vezet, végig sziklás terepen. Különleges és részletes leírásssal nem is
igyekszem, hiszen ezt látni kell. Nehéz is volna szóról szóra mindent leírni,
hiszen számtalan csúcsot másztunk meg utunk során és így első alkalommal
sokszor azt sem tudtam melyik csúcson vagyunk, mivel nem követtük térkép
szerint. Rengeteg segédeszköz áll a turista rendelkezésére, éspedig szinte
végig láncok vannak a falban, de a létrákból sincs hiány. Ezért minden
kirándulónak ajánlom aki rendszeresen túrázik és jó erőben van. Természetesen nem ajánlott
tériszonnyal küszködőknek. A gyönyörű táj csábít a sok fényképezésre és
bámészkodásra, de ügyelnünk kell, mert ez egy csapda. Folyamatosan kell
haladni, rövid fényképező- és bámészkodó szüneteket kell beiktatni. És fontos,
hogy ne a leglassúbb tempóban haladjunk. Ennek megittuk a levét mi is, hiszen
lassan mentünk, ezért az útszakasz kb 20 %-áról le kellett mondjunk. Így is
este 9 órára értünk vissza a sátorhoz, másképp a sötét éjszaka útolért volna.
Tehát a Sas-út bejárásának titka: korai indulás, folyamatos enyhén gyorsabb
menetelés.
Szalóki-csúcs: Vasárnap június 19-én összeszedtük a sátorfánkat és
indultunk hazafelé iráányban. Persze a jó időnek köszönhetően még valamit
akartunk a Tátrától. Megálltunk a lengyel-szlovák határon, ott közölték, hogy a
Tengerszem-csúcs felé vezető út parkolója tele van. Így túl sokat kellett volna
gyalogolni aszfalton, ezért továbbálltunk. Bejöttünk Ótátrafüredre és a
Szalóki-csúcsot néztük ki. Nagyon időszűkében voltunk, ezért igénybe vettük a
siklót a Tarajkára. A Tarajkáról csak hárman megyünk tovább: Gábor, Szeró és
én. Enikő a Rainer menedékház felé sétált. Nagyon időszűkében voltunk, hiszen a
tábla 4 óra 45 percet ír a csúcsig és már délután fél 1 volt. Így nem is
gondolkodtunk, a lehető leggyorsabb iramban indultunk. Az ösvény eleinte
erdőben megy, majd törpefenyők között szerpentinezik. A végén tartja a gerincet
a csúcsig. Semmi nehézség nincs az útvonalon, nagy kirakott köveken kell jó
hosszan haladni. Szeró ezt meg is unta, a csúcs alatt 200 m-el inkább az alvást
választotta. Mi Gáborral nem adtuk fel és rövid időn belül egy nagy lengyel
csapat társaságában a csúcson álltunk (2452 m). A gyors menetelésünknek
köszönhetően 2 órával hamarabb érkezünk fel a csúcsra, mint ahogy a táblán
mutatta. A Sas-úton is így kellett volna haladjunk. Fent a csúcson köd volt, de
amíg majszoltunk valamit gyorsan elszállt és kilátásunk volt főleg a Rabló
menedékház felé a völgyben. Lefele felköltjük Szerót és egy picit enyhített
ütemben visszajövünk Ótátrafürdere, ahol Enikővel is találkozunk. Benyomunk Laci
bácsinál ki-ki egy levest, egy lángost, autóba ülünk és este 8 óra felé
hazaindulunk. Hétfő reggel érkezünk haza 9 órakor.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése