Királykő gerinctúra, júl 14-15

2016 július 14-15 között csütörtökön és pénteken kétnapos Királykő gerinctúrán vettem részt Tibor barátommal. Már elég nagy meleg fogadott a Botorog-forrás melletti parkolóba való érkezéskor. Igaz későn is indultunk csütörtökön délelőtt (820 m / 9,00 h). Az erdőben nagyon jól haladtunk, a fák tökéletes árnyékot tartottak a Nap tűző sugarai ellen. A menedékháznál viszonylag kevesen voltak, ahová hamar megérkeztünk (1470 m / 10,30 – 11,00 h). Valamit faltunk, majd vizet vettünk fel az elkövetkező időszakra. Indultunk is tovább a Hasadék-nyereg irányába, ahonnan már rövid szakasz választott el a Torony-csúcs alatti sziklákig. Innen aztán egészen a Pásztor-csúcsig ki voltunk téve a napsugarak könyörtelen erejének. Természetesen inkább örvendtünk a kánikulának, mint rossz idő legyen. A csúcsra való felmenetel nem bizonyult ennek ellenére sem nehéznek, inkább a nehéz hátizsákok akadályoztak helyenként. Fentről csodálatos kilátásban volt részünk a szélrózsa minden irányába (1923 m / 12,30 h).

Rövid szünet után megkezdtük a Királykő gerincének lejárását. A Pap-nyeregig még néha védtek a fák, onnan azonban végig a Nap „társaságában” haladtunk. Laza tempót vettünk fel, igazából nem is volt hova sietni. A Hegyes-csúcs melletti menedékhely szomszédságában falatoztunk, pihentünk és bámultuk a tájat (2150 m / 14,00-14,30 h). Néhányan meg is fordultak ezen a helyen, bizonyítva ezáltal, hogy vakációs időszakban vagyunk.

A Hegyes-csúcs és a Pásztor-csúcs közötti gerincszakaszt szép lassan jártuk le, szinte minden csúcson időztünk egy keveset pihenésképpen no meg kilátás szempontjából is. Sokszor jólesett amikor egy árnyékos helyet elkaptunk, azt gyorsan kihasználtuk. A nagy melegben még zergéket sem láttunk, ők is behúzódtak a kánikula ellen. Problémák nélkül bandukoltunk végig az északi gerincen, majd a Pásztor-csúcson örvendezhettünk a sikerünknek (2238 m / 18,00 h). Hosszabb pihenőt be is iktattunk, csúcsfotó is következett. Majd lesétáltunk a Grind-nyeregben található menedékhelyhez, ahol töltöttük éjszakánkat. Erre már a nagy meleg is megenyhült és a szél is felkelt. Vacsora közben arra lettünk figyelmesek, hogy két zergecsalád is meglátogatott bennünket. Nahát nem győztük fényképezni őket.

Egy kellemes éjszaka után másnap gyönyörű felhőtengeres reggelre ébredtünk. Mindent megérő kilátásban volt részünk, egyáltalán nem bántuk a fent alvást. A zergék is velünk éjszakáztak, most is a menedékhely körül láthattuk őket. Az 5 órai felkelést követően reggeliztünk, összepakoltunk és indultunk a kunyhótól (2200 m / 5,45 h). A Grind-csúcs után egy csodálatos napfelkeltét láthattunk. Szerencsére ma felhők is voltak az égen, így sokkal kellemesebbnek bizonyult a gerincvándorlásunk. A kánikula nem zavart többé. A Hosszú-gerinc után egyre lejjebb ereszkedtünk és egyre könnyebbé vált a terep is. Most sem siettünk egyáltalán habár jobban haladtunk mint az előző nap az északi gerincen. Vagyis nem álltunk annyiszor meg. Később következett a törpefenyős útszakasz amely jól megnehezítette a sorsunkat. A déli gerinc végét a Hátsó-nyereg jelentette, ahonnan már visszafele fordult az utunk (1850 m / 9,00 h).

A nyeregből kék háromszög jelzést követtük kényelmes ösvényen lefele a Hátsó-tisztásig, majd észak irányba fordulva a Vladuska-forrásig meg sem álltunk. Itt friss vizet fogyasztottunk és jól bekajáltunk (1480 m / 10,30 – 11,00 h). A hátralevő útszakaszt a Zernyesti-szoroson keresztül gyors lépésekkel tettük meg. Megérkezéskor nagyon jólesett a hideg patakban lemosni magunkról az út porát (820 m / 13,20 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1277190632305956.1073741916.100000450948657&type=1&l=9a669b4a9d