Csukás-túra, nov 26

2016 november 26-án szombaton, egy csodaszép kora reggelen öten indultunk útnak a Bratocsa-hágóból (1250 m / 7,10 h). Rövid erdei séta után kiértünk egy tisztásra, ahonnan a napfelkeltében gyönyörködtünk. Innen kezdve egy jókora kaptató következett a Bratocsa gerincére, amelyet könnyedén küzdtünk le. Egészen a főcsúcs előtti újabb kapaszkodóig egy nagyon kényelmes útszakaszon sétáltunk, eközben alig tudtunk betelni a látvánnyal. Főleg a Bucsecs-Királykő-Fogaras irányába volt lenyűgöző a kilátás. Ezek után felkapaszkodtunk a csúcsra, de sokat nem időztünk mivel szeles volt az idő (1954 m / 10,15 h). Az útvonalunk eddigi része jóformán teljesen hómentes volt, viszonylag meglepő ebben az időszakban.

A csúcsfotó után leereszkedtünk egy darabon, majd egy szécsendes és napsütötte helyen elfogyasztottuk az ételünket (1900 m / 10,30 – 11,15 h). Evés után folytatuk utunkat a sziklaformációk között a Csukás menedékház felé. Ez az útszakasz nagyon jeges volt, lényegesen megnehezítette az előrehaladást és fokozott figyelemmel közlekedtünk. Mostanára felszállt a pára északi irányba is, ezáltal rálátásunk nyílt a Pintillőre, majd a múlt heti kirándulásunk alkalmával bejárt Lakócára és Zernye havasra. Ezekkel az élményekkel érkeztünk meg a hatalmas menedékházhoz, amely inkább egy szállodának felel meg (1550 m / 12,30 h). Sokat nem is időztünk, inkább megkezdtük az ereszkedést a Berii völgyön. Az ereszkedő első szakasza jól megdolgoztatja a térdeket a meredeksége miatt, majd később kényelmes útszakasszá változik. Alig egy órai gyaloglás után megérkeztünk a Brassó – Cheia műútra. Innen a kirándulásunk egy kellemetlenebb szakasza következett. És a kellemetlenség nem abban állt, hogy egy jókora emelkedőt kellett legyúrjunk a Bratocsa hágóig, hanem az erdőben eldobált szemét látványa volt lehangoló. Mivel a műút szerpentineit lerövidítettük az erdőben, sok helyen szemét sokaságával találkoztunk. Szerencsére nem tartott sokáig, hamar átkeltünk ezen a szakaszon. Még a Bratocsa-hágó előtt aztán alkalmunk adódott tobozokat, fenyőágakat gyűjtögetni az adventi koszorúnkra. Csodálatos nappal és szuper társasággal zártuk a túrát visszatérve az autóhoz (1250 m / 14,40 h ).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1433093550048996.1073741922.100000450948657&type=1&l=a00c9a2ba4 

Lakóca, nov 20

November 20-án, vasárnap a Háromszéki-havasok legmagasabb pontjára – a Lakócára kirándultunk. Reggel fél 9-kor a Kis-Gelence völgyéből indultunk. Azelőtt lennebb az autókat félrehúztuk, hiszen a jeges erdőkitermelő úton nem igazán volt szerencsés tovább vezetni. Összesen nyolcan voltunk és mindegyikünk számára újdonságnak számított a hegy megközelítése ebből az irányból. Rendelkeztünk egy GPS-nyomvonallal, amely lényegesen megkönnyítette a dolgunkat. A gyaloglásunk tehát egy két km-es erdőkitermelő úttal kezdődött, majd hirtelen jobbra egy meredek patakvölgyön folytattuk, szerencsére nem sokáig. Később kiderült, hogy e patakmedret kikerülhettük volna. Utunk kivezetett a patakból, majd továbbá folytattuk a Zernye-havas oldalán felfele kaptatva. Az erdőben csak hófoltokat találtunk, annak ellenére, hogy nemrégiben jelentősen havazott. Minél jobban nyertük a szintkülönbséget, a terep meredeksége enyhült. Nemsokára pontosan a Zernye-havas alatt találtuk magunkat, azon a gerincen amelyen Kovásznáról vagy Zaboláról is fel lehet jönni. Közvetlenül a gerincre való érkezés előtt régi romokat találtunk, amelyekről azt mondják, hogy egy néhai fafeldolgozó üzemnek a maradványai. Ennek még utánajárunk.

Innen már jelzett úton és ismerős terepen folytattuk utunkat. Egy gyönyörű erdei séta után a Kóróbérc-tisztásra érkeztünk. Hétágra sütött a Nap, nagyon kellemes időben volt részünk. Megtaláltuk a piros sáv főgerincjelzést, amelyen dél irányba fordultunk. Ettől kezdve utunk folyamatosan emelkedett egészen a Lakóca csúcsáig a Szélkapun keresztül. Ebben a felsőbb régióban a hó jobban megmaradt, sokkal összefüggőbb képet alkotott mint eddig. A csúcsra pontosan délben érkeztünk meg. Gyönyörű kilátás nyílt mindenfelé. A Nagyhagymástól a Hargitán keresztül, majd a Csukástól egészen a Fogarasig minden hegycsúcs látszott. Letelepedtünk és kényelmesen elfogyaszthattuk ebédünket.

Visszafele ugyanazon az úton jöttünk, vagyis szinte ugyanazon. Hiszen egyik túratársunk javasolta a Zernye csúcsára való felmenetelt. Ezt meg is ejtettük és nemhiába, hiszen innen is csodás kilátásban gyönyörködhettünk. A Zernyéről igen gyorsan visszaereszkedtünk a Kis Gelence völgyébe, de a patakos völgyet amelyen a reggel kimásztunk most kikerültük. Kiderült, hogy ez jobb választás.

Köszönet minden résztvevőnek, hogy együtt lehettünk a túrán.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1427014070656944.1073741921.100000450948657&type=1&l=1cb0d8afc8 

Kisbakancs-túra a Dihámhoz, nov 5

Gyönyörű őszi időjárás fogadott bennünket, a Bucsecs-hegység lábánál összegyűlteket. 48-an vettünk részt a kiránduláson, ebből 24 gyerek. A túra kiindulópontja a Gura Diham fogadó parkolója volt. Csípős reggelen kezdtük utunkat eleinte meredekebb hegyoldalon. Az árnyékban fagyos volt a terep, de ahol már a Nap sugarai „megnyaldosták” a földet, ott biza kezdett sár lenni. A kapaszkodó után egy kényelmes erdei ösvényt követtünk a Forrás-réti menedékház irányába (Poiana Izvoarelor). Erdei sétánk alatt egy kiváncsiskodó róka figyelgetett bennünket nagyon közelről, lehetőséget adva nekünk e szép példány lefotózására. Természetesen a gyerekek ujjongtak a látványért. Egyre fennebb érve kezdtük észrevenni az elmúlt napok havazásának megmaradt foltjait. A gyerekek már ezt is nagyon kezdték élvezni, mindvégig az alig néhány centis hóban akartak sétálni. A Forrás-réti menedékház környékén egy hosszabb pihenőt iktattunk be, hiszen a napsütötte havas oldalt a gyerekek kihasználták hóember építésre és szánkózásra.

A menedékháztól a Vörös Őrszem (Pichetul Rosu) irányába mentünk, innen majd a Dihám-menedékház felé kanyarodtunk. A sötét fenyvesben kész élvezet volt menni, a pár centis hó ropogása tetszetősen hangzott a talpunk alatt. Itt már többnyire lefele folytatódott az utunk, ilyenkor egy-egy szaladást is beiktattak a gerekek. A Dihám-menedékháznál nagy volt a tömeg, de így is megkapta mindenki a maga helyét. Főleg kint a napsütéses időben igen kellemes volt az időtöltés. Indulásunk előtt csoportképet készítettünk.

Lefele utunk előre egy kis emelkedővel kezdődött, majd egy kényelmes makadámúton folytattuk immár ténylegesen lefelé. Egy idő után letérünk a Predeál felé vezető útról és megkezdjük az ereszkedést a Gura Diham felé. A széles erei ösvényen jól lehetett haladni, habár egyre lennebb a szép havas tájat a sár váltotta fel. Na de mielőtt autóinkba beültünk volna, a hideg vízű patakban le tudtuk mosni magunkról az út sarát. Jó hangulatban ért véget az idei utolsó kirándulásunk.

Köszönöm mindenkinek, hogy részt vettetek a kiránduláson és találkozzunk jövőben is!

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1302037456495188&type=1