Jubileumi túra a Bucsecsben, máj 27-28

2017 május 27-én szombaton reggel 14-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson. Majd később még két személlyel gyarapodott a társaságunk, így 16-ra bővültünk. A kétnapos túra célja ugyanazon útvonal bejárása mint 25 évvel ezelőtt, amikor beiratkoztam a háromszéki EKÉ-be és részt vettem akkoriban az első túrán az egyesületen belül. Természetesen a hegyhez való utazás is retró stílusban történt, éspedig vonattal ugyanúgy mint akkor.

Predeálról indultunk baróti, kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi túratársakkal (1000 m / 6,50 h). Egy 6 km-es gyaloglás következett Paraul Rece felé a műúton. Ez könnyedén és gyorsan ment a friss erőnek köszönhetően. Letértünk a műútról és a Dihám menedékház felé tartottunk, eleinte egy köves erdei úton, majd egyre sárosabb turistaúton. Na de gondok nélkül érkeztünk meg az előbb említett menedékházba, ahol bent kellemes meleg fogadott (1350 m / 9,15 – 10-30 h). Reggeliztünk, pihentünk és élveztük a ház kényelmét.

A menedékháztól a Forrásrét (Poiana Izvoarelor) menedékház irányába indultunk. E két épület között nagyon kopott jelzéseket találtunk. Erőss kaptatóval indultunk neki a hegynek, majd egy erdei úton folytattuk. Jelzések hiányában egy picit hamarabb tértünk le erről, de nem okozott semmi problémát, mert a későbbiekben megtaláltuk a rendes turistautat. Egy tisztásról gyönyörűen látszott a Bucsecs keleti része, felhővel a tetején és napsütötte oldalával. Megérkeztünk a Forrásréti-menedékházhoz, ahová nem mentünk be (1450 m / 11,30 h).

Továbbálltunk és hamarosan a Vörös Őrszemhez (Pichetul Rosu) érkeztünk, egy túracsomóponthoz. Itt már sötétebb felhők kezdtek leereszkedni, sőt egy kis jégeső is esett, de hamar elállt. A Tache Ionescu-féle nyári úton mentünk a Malaiesti-menedékház irányába. E kényelmes turistaösvényen igen jól haladtunk, a Nagy Buksoj-völgy kereszteződésénél igen szép kilátásban volt részünk a fejünk fölé magasodó sziklákkal. Egy meredekebb emelkedő leküzdésével megérkeztünk a La Prepeleac nevű kilátóhelyhez, mai útvonalunk legmagasabb pontjára (1850 m / 13,10 – 13,30 h). A Barcasági medencére volt kilátásunk és a Keresztényhavas felől jövő hatalmas esőfelhőre, amely egyre jobban közeledett felénk. Fantasztikus látvány volt megfigyelni ezt a jelenséget. Előkészítettük az esőköppenyeket és folytattuk utunkat tovább. Közben eleredt az eső is, de jóval komolyabbra számítottunk. Na de ezmiatt nem búsultunk. A menedékház felé egy ereszkedő következett, majd megérkeztünk a szálláshelyünkre (1720 m / 14,30 h).

A Malaiesti menedékház elég üresen fogadott, meglepetésünkre csak a mi csapatunk volt jelen. Későbbiekben még jött egy kislétszámú csoport. Úgyhogy az egész menedékházat magunkénak éreztük az elkövetkező órákban. Óriási meglepetésben volt részem itt, hiszen ez évforduló alkalmából murkos tortát készített nekem és felcipelte a hegyre Melkuhn Andrea. György Sándor meg finom gyomorkeserűvel lepett meg. Meg sem tudtam jóformán szólalni, csak hümmögni. Mindenki kapott a finom süteményből és páleszból. A délután és este további része nagyon jó hangulatban telt, köszönet érte a baróti barátainknak (Molnos Zoli és Gazdag Álmos) akik rengeteg vicceikkel szórakoztattak. Ki is érdemelték a menedékházas komédiások nevű szerepet.

Másnap reggel ködös időre ébredtünk. Már 6 órakor volt az ébresztő, hogy idejében tudjunk indulni. Reggeliztünk, összecsomagoltunk, rendet raktunk a szobában és indultunk (1720 m / 7,15 h). Már az indulás egy jó kaptatóval kezdődött fel a Padina Crucii-gerincre. Onnan egy kényelmes ösvény vezetett a Cigány-tóig. Sajnos a köd miatt nem sokat láttunk. A tótól átharántoztunk a Cigányok-nyergébe, a menedékhely mellé (2180 m / 9,30 – 9,45 h). Itt más turistákkal találkoztunk, akik még pihentek odabent, de a mi nagycsapatunk megérkezésekor kénytelenek voltak felkelni. Folytattuk utunkat a Létrás-csúcs (Scara) felé. A táj egyre havasabb volt. A köd most sem engedett fel egyáltalán, amit nagyon sajnáltunk, hiszen csodálatos kilátásban lett volna részünk főleg ezen a szakaszon. A Létrás oldalában eljegesedett szakaszokon mentünk át, fokozott elővigyázatossággal. Ezekután megszűntek az úgymond tehnikaibb szakaszok és a gyephavasra kerültünk. A csúcs mellett mentünk el, majd beereszkedtünk a Malaiesti-kéményeknek a nyergébe. Innen egy hosszadalmasabb de könnyű emelkedő következett az Omul-menedékházig (2507 m / 11,20 – 12,15 h). Finom zöldséglevest ettünk, majd saját ételeinket is fogyasztottuk és pihentünk az amúgy hideg ebédlőben. Sokat nem is lehetett pihenni a hideg miatt, igyekeztünk továbbállni.

Csúcsfotó, csoportkép után megkezdtük a hosszú ereszkedést a Szarvasok-völgyén (Valea Cerbului). Problémamentes ereszkedés volt nem túl gyors iramban. Néhány zergét is megfigyelhettünk utunk során. Két síző használta ki a völgy utolsó hófoltjait. A Kostila-tisztásról egy erős ereszkedővel jöttünk be a Busteni-Gura Diham útjára. Ezen már egy utolsó sétával legyalogoltunk Busteni vasútállomásra (800 m / 16,20 h).

Hála és köszönet e csodálatos csapatnak akik eljöttek velem e megemlékező, számomra nagyon fontos túrára. Nagyon jó csapat verődött össze és igen jó hangulatban voltunk. Két nap alatt rengeteget kacagtunk, szerintem néhány évvel tovább fogunk élni emiatt. Én személy szerint merem garantálni, hogy az eljövendőben is lesznek hasonló túrák, ahová mindenkit szeretettel várok. Még egyszer köszönöm, szuperek voltatok!

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1711506992207649.1073741942.100000450948657&type=1&l=5b5f2125e9 

Kisbakancs-túra a Keresztényhavason, máj 21

Már a Brassó Pojána felé utazás egy kicsit „nyakatekert” volt, hiszen Brassóban egy maratonfutás rendeződött, így a Pojána felé vezető utat lezárták. Aztán Barcarozsnyó felől közelítettük meg az üdülőtelepet, emiatt egy órás késéssel indultunk útnak a gyalogtúrára.

35 résztvevő, ebből 16 gyerek vágott neki a nehéz gyerektúrának (1100 m / 10,00 h). Egy jó meredek emelkedővel kezdtük a napot egészen a Dreszter-tisztásig, ahol kifújtuk magunkat (1305 m / 10,40 – 10,55 h). A pihenő után még egy belevaló kapaszkodó következett, majd egyre pihentetőbbé vált az útvonalunk. Azaz pihentetőbb volt remélem a többiek számára, mert a mi kis Csongink a Dresztertől egészen a Ruja-tisztásig a hátihordozóban ordított rendíthetetlenül, hiába adtunk neki bármit. A fülem is sípolt belé. Aztán a későbbiekben kiderült, hogy a pelusból kifolyt a pisije és gondolom csípte is őt keményen. Biztosan emiatt fázott is, mert még a menedékházban is reszketett.

Na de visszatérve a Ruja-tisztáshoz, ott valahogy belealudt a bőgésbe a Csongi, így csendben folytattuk utunkat a csúcs felé. A gyerekek kivétel nélkül nagyon ügyesen kapaszkodtak felfele a meredek sípályán, majd onnan ki a csúcsra (1799 m / 13,10 – 13,30 h). Az idő változékony volt, hol sütött a Nap, hol beborult és fújt a szél. Szerencsére az esőt megúsztuk.

Lefele jóval gyorsabban haladtunk és megérkeztünk a Julius Römer menedékházhoz (1605 m / 14,10 – 15,30 h). Itt volt aki kint a teraszon foglalt helyet, volt aki bent a menedékházban. Jó gyerekbarát hely, játékokkal, kisággyal. Itt a Csongi fiúnk is rendbejött, száraz cuccba raktuk, szerencsére visszatért a kedve a normális kerékvágásba. Ezen úton is köszönjük Tamás Leventének és Orosz Fekete Eszternek meg családjának a hatalmas segítséget a száraz cuccal kapcsolatosan.

Lefele a Vörös-úton jöttünk le. A könnyű sípályán gondok nélkül ereszkedtünk be, majd a Fenyő-sípálya felé fordultunk, egy kényelmes erdei úton. Ezen értünk vissza az autóinkhoz, a túránk kiindulópontjához (1100 m / 17,10 h).

Köszönet minden gyereknek és szülőnek, hogy részt vettetek a túrán. És elnézést a reggeli kellemetlenségért, ami az odautazást illeti.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1512120812153517&type=1

Erőss Zsolt TT - 50, máj 20

2017 május 20-án személyesen immár második alkalommal volt szerencsém részt venni e rangos teljesítménytúrán. Kora reggel felautóztunk Gyergyószentmiklósra, a Salamon Ernő gimnázium elé, ahonnan indultunk. Regisztráltunk, majd a köszöntőbeszédek- és koszorúzás után irány a Gyergyói-havasok (810 m / 7,00 h / 0 km).

Átszeltük a várost, majd folyamatosan emelkedtünk. Hátunk mögött egyre szebb kilátás volt a medencére. Az Alsó Visszafolyó-patak medrét követtük ezek után, majd a Kovács-kútjához kapaszkodtunk. Még egy szekérút következett és máris az első ellenőrző pontnál álltunk, a Borzóka-tetőn (1100 m / 8,15 h / 6,7 km). Pár perc erejéig szétnéztünk és a Görgényi-, illetve a Hargita-hegység kúpjait szemléltük.

Gyorsított lépésekkel folytattuk utunkat az Olt forrása felé. A Sípos-kő tetejéig kitartó emelkedőben volt részünk. Ez egyáltalán nem okozott gondot, főleg így friss erőkkel. A társainkkal való beszélgetések során jóformán észre sem vettük, hogy elhagytuk a tetőt. Majd amikor megkezdtük az ereszkedést, akkor tapasztaltuk a Sípos-kőtől való eltávolodást. Na de ennyi baj legyen, egy meredekebb ereszkedővel meg is érkeztünk a második ellenőrző ponthoz, az Olt forrásához (1220 m / 9,38 h / 14 km). Jót ittunk a híres forrásból és igyekeztünk is tovább.

Kereszteztük Kovácspéterben a Balánbánya – Gyergyószentmiklós megyei utat, majd folytatjuk tovább. Néhol csodálatos kilátásban van részünk a Nagyhagymás-hegység irányába. Az utunk laza, enyhe fel-le szakaszokkal amit nagyon élvezünk. A Felső Meggyes-pusztán találkozunk a Kárpátok főgerincének jelzésével amely a Nagyhagymás irányából jön és a Pongrác-tető felé tart. Ezt követjük mi is pontosan a harmadik ellenőrző pontig, amely a Pongrác-tetőn volt kihelyezve (1250 m / 11,16 h / 23,2 km). Itt nagy nyüzsgés fogadott, hiszen találkoztunk a más útvonalakon induló résztvevőkkel is. Finom hagymás-zsíroskenyeret ettünk, borvízzel csillapítottuk szomjunkat.

Egy igen rövid szakasz következett a négyes ellenőrző pontig. Széles erdei úton el is értük hamarosan a Nyerges-nyakban található pontot. Itt elhagytuk a főgerincjelzést is (1380 m / 12,01 h / 26 km).

A főgerincről letérve enyhe ereszkedőben volt részünk, majd szintén egy nagyon enyhe emelkedőt követtünk. Talán az egész teljesítménytúrának ez volt a legpihentetőbb 8 km-es szakasza. Egész jó iramban haladtunk, közben még fényképeztük a néha kitáruló tájat. Biciklis résztvevők nagy része is elhagyott bennünket. A Likas-tető alatt „suhantunk” el mi is, majd a Vinkli-puszta és a Cseh-temető következett. Lassan elénk tárult a Vit-havas sziklatömbje és a távolban a Csalhó impozáns alakja. A Vit-havas alatt találtuk az ötödik ellenőrző pontot (1410 m / 13,34 h / 34,5 km).

Innen kelet felé fordultunk egy erdei úton. A Lapos-kapu, majd a Lapos-hegy oldalában kényelmes úton haladunk. Többnyire lefele vezet utunk. Feltűnik az előttünk álló Csurgó-tető, ahol a következő ellenőrző pont kellett volna legyen a túraleírás szerint. Ennek ellenére a hatodik pont a csúcs előtti nyeregben volt. Ezt a későbbiekben fedeztük fel, amikor a térképet böngészve tapasztaltuk, hogy a hatodik pontból lefele kellett volna induljunk, ehelyett egy jó kapaszkodót kellett legyúrjunk (1350 m / 14,40 h / 40 km).

Az ellenőrző pont után tehát felkapaszkodtunk a Csurgó csúcsára, majd egy jó ereszkedő következett egészen a Lapos-patakáig.  A szalagjelzések elég hiányosak voltak, valaki lehetséges letéphette őket, mert találtunk darabokat az útvonalon. Szerencsére jó idő volt, mert másképp például ködben nagy tévelygések lettek volna e szakaszon. Átkeltünk a patakon és egy megerőltetőbb emelkedő után elértük a Kupás-gerincet, a hetedik ellenőrző pontot (1280 m / 15,40 h / 43,2 km).

Az utolsó szakasz, egy nem túl nehéz ereszkedővel kezdődött, beértünk a Kupás-patak völgyébe, majd onnan hamarosan kiértünk a Békás-szoros – Gyergyószentmiklós műútra. Ezen folytattuk felfele egészen egy gyorsított sétával pontosan a célig, a Gyilkos-tavi Napsugár villához (980 m / 16,46 h / 47,1 km). Megkaptuk az oklevelet és a kitűzőt, majd egy finom tokánnyal tettünk pontot a teljesítménytúra végére.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1701555179869497.1073741941.100000450948657&type=1&l=94be79c9a1