2017 május 27-én szombaton reggel 14-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi
vasútállomáson. Majd később még két személlyel gyarapodott a társaságunk, így
16-ra bővültünk. A kétnapos túra célja ugyanazon útvonal bejárása mint 25 évvel
ezelőtt, amikor beiratkoztam a háromszéki EKÉ-be és részt vettem akkoriban az első
túrán az egyesületen belül. Természetesen a hegyhez való utazás is retró
stílusban történt, éspedig vonattal ugyanúgy mint akkor.
Predeálról indultunk baróti, kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi
túratársakkal (1000 m / 6,50 h). Egy 6 km-es gyaloglás következett Paraul Rece
felé a műúton. Ez könnyedén és gyorsan ment a friss erőnek köszönhetően. Letértünk
a műútról és a Dihám menedékház felé tartottunk, eleinte egy köves erdei úton,
majd egyre sárosabb turistaúton. Na de gondok nélkül érkeztünk meg az előbb
említett menedékházba, ahol bent kellemes meleg fogadott (1350 m / 9,15 – 10-30
h). Reggeliztünk, pihentünk és élveztük a ház kényelmét.
A menedékháztól a Forrásrét (Poiana Izvoarelor) menedékház irányába
indultunk. E két épület között nagyon kopott jelzéseket találtunk. Erőss kaptatóval
indultunk neki a hegynek, majd egy erdei úton folytattuk. Jelzések hiányában
egy picit hamarabb tértünk le erről, de nem okozott semmi problémát, mert a
későbbiekben megtaláltuk a rendes turistautat. Egy tisztásról gyönyörűen
látszott a Bucsecs keleti része, felhővel a tetején és napsütötte oldalával. Megérkeztünk
a Forrásréti-menedékházhoz, ahová nem mentünk be (1450 m / 11,30 h).
Továbbálltunk és hamarosan a Vörös Őrszemhez (Pichetul Rosu) érkeztünk, egy
túracsomóponthoz. Itt már sötétebb felhők kezdtek leereszkedni, sőt egy kis
jégeső is esett, de hamar elállt. A Tache Ionescu-féle nyári úton mentünk a
Malaiesti-menedékház irányába. E kényelmes turistaösvényen igen jól haladtunk,
a Nagy Buksoj-völgy kereszteződésénél igen szép kilátásban volt részünk a
fejünk fölé magasodó sziklákkal. Egy meredekebb emelkedő leküzdésével
megérkeztünk a La Prepeleac nevű kilátóhelyhez, mai útvonalunk legmagasabb
pontjára (1850 m / 13,10 – 13,30 h). A Barcasági medencére volt kilátásunk és a
Keresztényhavas felől jövő hatalmas esőfelhőre, amely egyre jobban közeledett
felénk. Fantasztikus látvány volt megfigyelni ezt a jelenséget. Előkészítettük az
esőköppenyeket és folytattuk utunkat tovább. Közben eleredt az eső is, de jóval
komolyabbra számítottunk. Na de ezmiatt nem búsultunk. A menedékház felé egy
ereszkedő következett, majd megérkeztünk a szálláshelyünkre (1720 m / 14,30 h).
A Malaiesti menedékház elég üresen fogadott, meglepetésünkre csak a mi
csapatunk volt jelen. Későbbiekben még jött egy kislétszámú csoport. Úgyhogy az
egész menedékházat magunkénak éreztük az elkövetkező órákban. Óriási
meglepetésben volt részem itt, hiszen ez évforduló alkalmából murkos tortát
készített nekem és felcipelte a hegyre Melkuhn Andrea. György Sándor meg finom
gyomorkeserűvel lepett meg. Meg sem tudtam jóformán szólalni, csak hümmögni.
Mindenki kapott a finom süteményből és páleszból. A délután és este további
része nagyon jó hangulatban telt, köszönet érte a baróti barátainknak (Molnos
Zoli és Gazdag Álmos) akik rengeteg vicceikkel szórakoztattak. Ki is érdemelték
a menedékházas komédiások nevű szerepet.
Másnap reggel ködös időre ébredtünk. Már 6 órakor volt az ébresztő, hogy
idejében tudjunk indulni. Reggeliztünk, összecsomagoltunk, rendet raktunk a
szobában és indultunk (1720 m / 7,15 h). Már az indulás egy jó kaptatóval
kezdődött fel a Padina Crucii-gerincre. Onnan egy kényelmes ösvény vezetett a
Cigány-tóig. Sajnos a köd miatt nem sokat láttunk. A tótól átharántoztunk a
Cigányok-nyergébe, a menedékhely mellé (2180 m / 9,30 – 9,45 h). Itt más
turistákkal találkoztunk, akik még pihentek odabent, de a mi nagycsapatunk
megérkezésekor kénytelenek voltak felkelni. Folytattuk utunkat a Létrás-csúcs
(Scara) felé. A táj egyre havasabb volt. A köd most sem engedett fel
egyáltalán, amit nagyon sajnáltunk, hiszen csodálatos kilátásban lett volna
részünk főleg ezen a szakaszon. A Létrás oldalában eljegesedett szakaszokon
mentünk át, fokozott elővigyázatossággal. Ezekután megszűntek az úgymond
tehnikaibb szakaszok és a gyephavasra kerültünk. A csúcs mellett mentünk el,
majd beereszkedtünk a Malaiesti-kéményeknek a nyergébe. Innen egy
hosszadalmasabb de könnyű emelkedő következett az Omul-menedékházig (2507 m /
11,20 – 12,15 h). Finom zöldséglevest ettünk, majd saját ételeinket is
fogyasztottuk és pihentünk az amúgy hideg ebédlőben. Sokat nem is lehetett
pihenni a hideg miatt, igyekeztünk továbbállni.
Csúcsfotó, csoportkép után megkezdtük a hosszú ereszkedést a Szarvasok-völgyén
(Valea Cerbului). Problémamentes ereszkedés volt nem túl gyors iramban. Néhány zergét
is megfigyelhettünk utunk során. Két síző használta ki a völgy utolsó
hófoltjait. A Kostila-tisztásról egy erős ereszkedővel jöttünk be a
Busteni-Gura Diham útjára. Ezen már egy utolsó sétával legyalogoltunk Busteni
vasútállomásra (800 m / 16,20 h).
Hála és köszönet e csodálatos csapatnak akik eljöttek velem e megemlékező,
számomra nagyon fontos túrára. Nagyon jó csapat verődött össze és igen jó
hangulatban voltunk. Két nap alatt rengeteget kacagtunk, szerintem néhány évvel
tovább fogunk élni emiatt. Én személy szerint merem garantálni, hogy az
eljövendőben is lesznek hasonló túrák, ahová mindenkit szeretettel várok. Még egyszer
köszönöm, szuperek voltatok!
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése