2018. december 10., hétfő

Lakóca, dec 9


Problémamentesen lehetett felautózni Kommandóig, majd onnan az Ölyves vadászházig. Odafent 1000 méter magasságban szép téli táj fogadott, habár a hó vastagsága igen csekély. 23-an vettünk részt a túrán, a résztvevők között üdvözölhettük a 9 éves Borót, aki aktív kisbakancsos turista is.

A köszöntő után indultunk tehát az Ölyvestől (1150 m / 9,00 h). Vastag szürkehomály borított bennünket, az időjósok által beharangozott felhőfelszakadozás déltől volt várható. Nem siettünk, a Köves gerincen folyamatosan lépegettünk. Minél fennebb egyre téliesebb arcát mutatta a táj, a hó vastagsága is fokozatosan nőtt. Enyhe szélmozgás volt jelen, de egyáltalán nem zavart. A hőmérséklet is túrázáshoz megfelelő értéket mutatott. Kényelmesen megérkeztünk az újonnan épített menedékhelyhez, ahol kis pihenőt tartottunk. Gyönyörűszép tisztáson helyezkedik el a létesítmény, 1700 méter magasságban. A magas fenyőfák felvették téli „köntösüket”, a talajt itt már vastag hóréteg borította. Mesebeli táj vett körül tehát. Innen már csak egy karnyújtásnyira volt a célunk éspedig a Lakóca teteje.

Odafent jóval zordabb arcát mutatta a tél. Erős szélben érkeztünk meg a csúcson található meteorológiai állomás mellé (1777 m / 11,15 – 11,30 h). Mivel sokan voltunk nem is próbáltunk bemenni, hiszen a kis szobába úgysem fértünk volna be. Na de a ház keleti oldalában, pontosan a bejáratnál szélmentes övezetet találtunk, így sikerült elfogyasztani néhány csúcsfinomságot és elkészítettük a csoportképet is. Két hatalmas kutya is szórakoztatott bennünket az ottlétünk alatt.

Sokat tehát itt nem időztünk, visszamentünk a tisztáson levő menedékhelyhez, ahol sokkal barátságosabb időben ebédszünetet tartottunk (1700 m / 12,00 – 12,40 h). Ezalatt pontosan itt találkoztunk egy másik csapattal, akik egy jóval merészebb tervet, a Gór-havast választották úticélul. Evés közben még beírtuk nevünket a turistafüzetbe. A két nagy kutya is lekísért bennünket a házikóig, többen is fotózkodtak velük. Indulás előtt itt is csoportképet készítettünk és elindultunk lefele.

A beígért időjárásjavulás kezdett megérkezni, mire lennebb kiértünk az erdőből egyre szebb táj mutatkozott körülöttünk. Igyekeztünk megörökíteni a nemmindenapos látványt, így fotózás közben észrevétlenül vissza is értünk az autóinkhoz (1150 m / 14,00 h).

A túra véget ért, de még nem búcsúztunk egymástól, mert úgy döntöttünk, hogy Kommandón betérünk a Katinka vendéglőbe egy-egy jó levesre, vagy főételre. Összetoltunk négy asztalt és öröm volt nézni, hogy mindannyian együtt voltunk és igen fegyelmezetten vártunk a kiszolgáló nénire. Nagyon finom húsos zöldséglevest lehetett enni és bécsi szeletet szalmapityókával. Társaságunk a teljes leveskészletet elfogyasztotta annyira finomnak bizonyult.

A kellemes időtöltés után elbúcsúztunk egymástól és indultunk hazafele. Köszönöm mindannyiatoknak, hogy eljöttetek és egy újabb csodálatos napot tölthettünk együtt. Külön köszönet Borónak, aki bevállalt egy felnőttekkel való kirándulást és jól szorakoztatott bennünket, mindahogyan szokta más alkalmakkor is.

Fotók itt

2018. november 25., vasárnap

Clabucet - Susai-túra, nov 25


Ismét egy csodálatos vasárnap reggelen gyűltünk össze, pontosan mint egy héttel ezelőtt Busteniben. Ezentúl Predeálon volt a találka a vsútállomás mellett, november hó 25-én. Kilencen köszöntöttük egymást jókedvvel, már alig vártuk, hogy kissé megmozgassuk végtagjainkat (1000 m / 9,00 h). Gyönyörű időjárásnak néztünk elébe és jó esélyünk volt, hogy havat is tapossunk, természetesen épp ilyen télkezdésnek megfelelőt.

Nos el is indultunk szapora léptekkel a műút mentén, majd jobbra tértünk a Clabucet-sípálya irányába. Reggeliben egy szálloda előtt igen hangos zene kísért egy darabig bennünket, habár nem értettük ennek értelmét, hiszen rajtunk kívül senki sem volt. Letértünk az aszfaltos útról és a sípálya szélén kezdtük a kaptatót. Egy darabig kék háromszöget követtünk, amely megfelelő állapotban található a fákon. A kaptató ellenére meglepően jól haladtunk a laza tempónak köszönhetően. Egy széles erdei ösvényen hagytuk el rövid időre a sípályát és egy jóval enyhébb útszakaszt követtünk felfele. Amikor ismét a sípályára értünk, egy utolsó – de nagyon meredek – kapaszkodó leküzdése után máris fent álltunk sziporkázó napsütésben a Clabucet felvonó felső állomásánál (1440 m / 10,20 – 11,00 h).

Tízóraizás közben kémleltük a tájat. Fantasztikusan látszott a Bucsecs szinte kézzel elérhető tömbje. Minden völgy és sziklaél tisztán kirajzolódott előttünk. Még az Omul-csúcs tetején levő meteoállomás is jól kivehető volt. Ezen kívül a Királykő teljes gerincét láttuk, majd északra a Keresztény- és Nagykőhavas párosban gyönyörködtünk. Az utóbbi két hegy között a háttérben a Hargita vonulata zárta a láthatárt.

Mindezekután egy csoportképet készítettünk és indultunk tovább. A Kakas-sípályán való ereszkedés következett, amely eleinte meredeken lejtett, majd fokozatosan enyhült. Egy jó szintkülönbségvesztés után elhagytuk a sípályát és egy nyeregben kék kereszt jelzést követve gyönyörű fenyőfák között lépdestünk. Jókora macinyomok ékesítették előttünk a csillogó havat, amely arra következtetett, hogy gyakran jár errefelé a „málnapásztor”. Ezen a szakaszon néhányan igyekeztünk beszerezni a közelgő adventi ünnepekre készülő koszorú alapanyagait. Éspedig tobozokat, zuzmót, fenyőágakat. A nyereg után fokozatos emelkedőben volt részünk és az ösvényünk bal oldalán megtaláltuk a már jólismert régi határkövet. Megérdemelt egy csoportfotót, majd folytattuk felfele utunkat.  Nemsokára a Susai-menedékház napsütötte teraszára érkeztünk, ahol lepakoltunk, pihentünk és ettünk (1450 m / 12,45 – 13,40 h).

Hát most inkább szálloda mint menedékház, a turisták nagyrésze autóval közelíti meg. Az árak is jóformán duplája az elmúlt heti Dihám menedékházban tapasztaltnak, de ez éppen nem állított meg, hogy megkóstoljuk levesüket vagy kávéjukat. Jó hangulatban ettünk, élveztük a napsütést, egyébb nem is kellett.
Lefele út következett egészen Predeálig, a piros sáv főgerincjelzés mentén. Nem volt okunk sietni, beszélgetések közben észrevétlenül érkeztünk meg az ország legmagasabban fekvő városába. Az aszfalton még legyalogoltunk az állomásig, ahol pontot tettünk túránk végére (1000 m / 15,15 h).

Egy nagyon szép napot töltöttünk, csodálatos társaságunkkal Predeál környékén. Ezt köszönöm Nektek!

Fotók itt

2018. november 19., hétfő

A Bucsecs alja, nov 18



2018 november 18-án 15-en gyűltünk össze Busteniben az Alpin menedékház mellett. Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről, Brassóból és Sepsiszentgyörgyről voltunk jelen. Az elmúlt napok zimankós időjárása után csillogó égbolttal kecsegtetett a mai vasárnap.

Az egybegyűltek köszöntése után el is indultunk (800 m / 9,15 h). Pontosan induláskor fantasztikusan jól látszott a Caraiman és Kostila tömbje, igyekeztünk is  minden részleteit beazonosítani. A piros háromszög jelzést követtük az erdőben. Eleinte meredekebb szakaszt kellett leküzdenünk, majd megenyhült a terep. A havas ösvényben jól haladtunk, még csak nem is csúszott lábunk alatt a talaj. A Kostila-tisztás környékén már jelentősebb hómennyiségben gyalogoltunk, a táj egészen téliesre váltott. Elhagytuk a Szarvasok-völgye felé tartó letérőt, mi folytattuk kitartóan a Vörös Őrszem felé. A Molnár-völgye szádában a fák között jól észrevehetően pontosan felettünk tornyosultak az impozáns sziklafogak. Havas erdőben meneteltünk, csak a hó vastagsága amely alig volt 20 centi emlékeztetett arra, hogy még nincs tél. Hamarosan a Vörös Őrszemnél álltunk, rövid pihenőt beiktatva (1450 m / 12,00 – 12,15 h).

Kis falatozás után e turistaösvények csomópontjától direkt a Dihám-menedékház felé vettük utunkat, most már piros pont jelzésen. A sűrű fenyőfák között szibériai táj varázsolódott elénk, hiszen északi oldalban voltunk, ahová nem süt be a Nap. Az egész táj egységesen fehér köntöst öltött magára. Ennek árnyékában észrevétlenül érkeztünk a menedékház közelébe, amelynek nagy tisztásáról volt mit bámészkodni a Bucsecs irányába. Teljes pompájában mutatkozott a Nagy Buksoj és a Molnár-gerinc tüskés fogai.

A menedékházhoz érve szokásunkhoz hívően meleg ételt fogyasztottunk és a többség kint napozott (1350 m / 13,00 – 14,00 h). Jó hangulatú pihenés után csoportképet készítettünk és indultunk Busteni irányába. Kék háromszögön hamar leértünk a Dihám torkolatánál található vendéglőhöz, ahonnan aszfaltos úton meneteltünk Busteni felé. A város előtt rövidítésképpen ismét erdőben kapaszkodtunk felfele egy keveset, amelynek eredményeképpen máris az Alpin-menedékház melletti autóinknál találtuk magunkat (800 m / 16,20 h).

Nagyon jó társasággal és sikeresen jártuk végig a kitervezett útvonalat. Köszönjük a részvételt! Új embereket ismertünk meg, akik Brassóban egy új hostelt üzemeltetnek. Kedvesen meghívtak a túra után bennünket hozzájuk egy italra és volt is aki eleget tudott tenni a meghívásnak. Ezt ezen az úton is megköszönjük nekik. És kívánjuk, hogy a brassói Zozo hostelben minél több turista szálljon meg!

Fotók itt