2018. november 25., vasárnap

Clabucet - Susai-túra, nov 25


Ismét egy csodálatos vasárnap reggelen gyűltünk össze, pontosan mint egy héttel ezelőtt Busteniben. Ezentúl Predeálon volt a találka a vsútállomás mellett, november hó 25-én. Kilencen köszöntöttük egymást jókedvvel, már alig vártuk, hogy kissé megmozgassuk végtagjainkat (1000 m / 9,00 h). Gyönyörű időjárásnak néztünk elébe és jó esélyünk volt, hogy havat is tapossunk, természetesen épp ilyen télkezdésnek megfelelőt.

Nos el is indultunk szapora léptekkel a műút mentén, majd jobbra tértünk a Clabucet-sípálya irányába. Reggeliben egy szálloda előtt igen hangos zene kísért egy darabig bennünket, habár nem értettük ennek értelmét, hiszen rajtunk kívül senki sem volt. Letértünk az aszfaltos útról és a sípálya szélén kezdtük a kaptatót. Egy darabig kék háromszöget követtünk, amely megfelelő állapotban található a fákon. A kaptató ellenére meglepően jól haladtunk a laza tempónak köszönhetően. Egy széles erdei ösvényen hagytuk el rövid időre a sípályát és egy jóval enyhébb útszakaszt követtünk felfele. Amikor ismét a sípályára értünk, egy utolsó – de nagyon meredek – kapaszkodó leküzdése után máris fent álltunk sziporkázó napsütésben a Clabucet felvonó felső állomásánál (1440 m / 10,20 – 11,00 h).

Tízóraizás közben kémleltük a tájat. Fantasztikusan látszott a Bucsecs szinte kézzel elérhető tömbje. Minden völgy és sziklaél tisztán kirajzolódott előttünk. Még az Omul-csúcs tetején levő meteoállomás is jól kivehető volt. Ezen kívül a Királykő teljes gerincét láttuk, majd északra a Keresztény- és Nagykőhavas párosban gyönyörködtünk. Az utóbbi két hegy között a háttérben a Hargita vonulata zárta a láthatárt.

Mindezekután egy csoportképet készítettünk és indultunk tovább. A Kakas-sípályán való ereszkedés következett, amely eleinte meredeken lejtett, majd fokozatosan enyhült. Egy jó szintkülönbségvesztés után elhagytuk a sípályát és egy nyeregben kék kereszt jelzést követve gyönyörű fenyőfák között lépdestünk. Jókora macinyomok ékesítették előttünk a csillogó havat, amely arra következtetett, hogy gyakran jár errefelé a „málnapásztor”. Ezen a szakaszon néhányan igyekeztünk beszerezni a közelgő adventi ünnepekre készülő koszorú alapanyagait. Éspedig tobozokat, zuzmót, fenyőágakat. A nyereg után fokozatos emelkedőben volt részünk és az ösvényünk bal oldalán megtaláltuk a már jólismert régi határkövet. Megérdemelt egy csoportfotót, majd folytattuk felfele utunkat.  Nemsokára a Susai-menedékház napsütötte teraszára érkeztünk, ahol lepakoltunk, pihentünk és ettünk (1450 m / 12,45 – 13,40 h).

Hát most inkább szálloda mint menedékház, a turisták nagyrésze autóval közelíti meg. Az árak is jóformán duplája az elmúlt heti Dihám menedékházban tapasztaltnak, de ez éppen nem állított meg, hogy megkóstoljuk levesüket vagy kávéjukat. Jó hangulatban ettünk, élveztük a napsütést, egyébb nem is kellett.
Lefele út következett egészen Predeálig, a piros sáv főgerincjelzés mentén. Nem volt okunk sietni, beszélgetések közben észrevétlenül érkeztünk meg az ország legmagasabban fekvő városába. Az aszfalton még legyalogoltunk az állomásig, ahol pontot tettünk túránk végére (1000 m / 15,15 h).

Egy nagyon szép napot töltöttünk, csodálatos társaságunkkal Predeál környékén. Ezt köszönöm Nektek!

Fotók itt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése