2018. február 25., vasárnap

Bucsecs-hegység déli része, feb 25



2018 február 25-én vasárnap, magashegyi túrát szerveztünk a háromszéki EKE körében a Bucsecs-hegység déli részére. Igazi téli időjárásban volt részünk egész nap. Sőt egész télen nem volt ilyen szép hótakaró mint most, a fák amúgy roskadoztak a hó súlyától. Egy erdei szakaszon körülbelül 1,2 m-es hóréteget mértünk a túrabottal. Ennek ellenére meglepően könnyen lehetett haladni, persze valami régebbi nyomok mégiscsak segítettek bennünket.

A szinajai vasútállomás mellett gyülekeztünk (800 m / 7,50 h). 15 résztvevő közül voltunk Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről, Uzonból, Sepsiszentgyörgyről. Ezen kívül egy stuttgarti német fiatalember is velünk tartott a túrán. A túra ismertetése után hamar megtörtént a bemelegítés, hiszen jónéhány lépcsőt hagytunk magunk mögött a városban. Ezen a szakaszon picivel gyorsabb ritmust tartottunk, amíg kiértünk a városból. Az erdőben jóval visszafogottabb ütemben mentünk, de nem is volt sietségre ok. Régebbi nyomokon haladtunk, nem okozott gondot az előrehaladás.

Felértünk az Alpin-szálló mellé (1400 m / 10,00 – 10,30 h). Sízők tömkelegével találkoztunk. Habár jóval kevesebben voltak, mint a Keresztény-havas lejtőjén. Bementünk a felvonóállomásba, hogy a reggelit épp ne a mínusz 11 fokban fogyasszuk el. Mindezekután folytattuk utunkat felfelé.

A sípályát követtük, majd picit fennebb a téli út ösvényét választottuk, megszabadulva a téli sportok szerelmeseitől. Itt egy régebbi nyomvonalat lehetett követni, de már a  hó vastagsága az 1 métert is meghaladta. Persze ebbe teljesen nem süllyedtünk bele, köszönhetően a régi nyomnak. Az erdőből kiérve muszáj volt követni újból a sípályát. Egyre jobban a szélén mentünk, hogy ne zavarjuk őket. Az utolsó kapaszkodó alatt ismét megszabadultunk a sízőktől, igaz egy jóval meredekebb emelkedőt kellett leküzdenünk. Felértünk a legfelső felvonóállomás mellé és a szomszédságában levő hegyimentők házába tértünk be melegedni, falatozni. Készségesen befogadtak, nagyon jól esett nekünk (2000 m / 12,40 – 13,20 h).

Pihenés után elbúcsúztunk a hegyimentőktől, akik már az ottlétünk alatt is egy riasztásnak tettek eleget. Visszafele ugyanazon az úton jöttünk mint fel. Természetesen jóval könnyebben és gyorsabban. Mindenki jó kedvvel ereszkedett lefele, beszélgetve az épp mellette levő társával. Visszaértünk az Alpin-szálló mellé, majd az erdei ereszkedő sem okozott gondot egyáltalán. Pontosan kiszámított időre érkeztünk vissza Szinaja vasútállomása mellé, ahol autóink vártak (800 m / 15,20 h).

Köszönöm mindenkinek a részvételt, nagyon jó társaság voltatok, kár, hogy ilyhamar vége lett a túrának. De remélem még találkozunk más alkalmakkor is.

Fotók:

2018. február 11., vasárnap

Farsangi-túra, feb 10



2018 február 10-én szombaton, Gajdó Éva tagtársunk vezetésével, egy igen jó hangulatú farsangi kiránduláson vettünk részt, amelyen 32-en voltunk jelen. Helyszín a Bodzai-hegység nyúlványán található 1223 m-es Dobollói Piliske volt. Már indulás előtt jónéhányan elővették a farsangi időszakhoz illő álarcukat, érdekes hangulatot varázsolva Dobolló falujában. Túravezetőnk jókedv-módban ismertette a kirándulás információit és indulhattunk is (600 m / 9,00 h).

A falu patakán átívelő keskeny hídon kezdtük az utunkat, ahol meg is történt a népszámlálás. Egy hosszú tisztáson viszonylag meredek emelkedőben volt részünk, amelyet a szerpentines út enyhített. Az első kapaszkodó után szép rálátásunk volt az alattunk elterülő falura. Célunkat csak sejteni lehetett, hiszen a ködös időjárásban nem igazán akarta mutatni havas tetejét a Piliske. Egyre fennebb haladva, nőtt a hóréteg vastagsága. Laza tempóban jártuk végig amúgy az egész kirándulást, bőséges pihenőkkel tűzdelve. A ködben néha-néha kinyílt egy „ablak”, amelyen keresztül pontosan a Fogarasi-havasok gerincrészlete látszott.

A csúcs előtt már jó lábszárközépig lehetett a friss hóban járni, igazi téli kondíciók között. Pontosan fent a csúcson – mire a társaság minden tagja megérkezett – már ropogott is a tűz (1223 m / 11,00 – 12,30 h). Aki eddig nem volt álarcban, most elővette sajátját és beöltözött. Jóformán mindenki nagyon érdekes jelmezben volt, a többség saját kezüleg készítette el. Csúcsfotó után előkerültek a finomabbnál-finomabb falatok, sütésre felkészítve. Időközben kisütött a Nap is, sugarai ereje olvasztotta a fák hegyén lerakodott havat, amelyet bőségesen ontott ránk és ételeinkre. Természetesen egyáltalán nem zavart, sőt hangos nevetésekkel zártunk minden egyes hózuhatag részletet.

Evés után a csúcsról lennebb jöttünk egy tisztás szélére, ahonnan gyönyörű kilátásunk volt a havas erdőkre, a Bodzai-hegység egy részére. Egy másik tisztáson mókás hóembert készített a társaság, büszkén fotózkodva vele az elvégzett munka után. Lefele jövet jól lehetett érezni a Nap erejét, elég hamar olvasztotta az egyre kisebb hóréteget. Kilátásban nem szűkölködtünk, hiszen az Alsó Háromszéki-, illetve a Barcasági-medencék szépen látszottak a településeikkel együtt.

Hamarosan visszatértünk az autóinkhoz 13 km gyaloglás után (600 m / 14,20). A kirándulás véget ért, de nem a társaság együttléte. Uzonban egy csárdában telepedtünk le, ahol levezetésképpen mindenki elfogyaszthatta étkét-itókáját hangulatos beszélgetés közepette.

Köszönjük Évának a szervezést, mindenkinek a kellemes társaságot. A túra alatt érződött a tenni akarás a Háromszéki EKE berkeiben is, remélem beérik ennek gyümölcse. Van jövőnk!

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2063826483642363.1073741962.100000450948657&type=1&l=800cec23f3

2018. február 5., hétfő

Keresztény-havas-túra, feb 4



2018 február 4-én vasárnap, 19-en gyűltünk össze Alsó Tömösön a vasútállomás mellett (600 m / 8,30 h). Kézdivásárhelyről, annak környékéről és Sepsiszentgyörgyről voltak a résztvevők.  A túraismertető után kék kereszt jelzésen indultunk a Nagy Lámba-völgy irányába. 4 km-en keresztül egy erdőkitermelő utat követtünk a szűk völgyben. Az út felétől az addig latyakos útszakaszt, havas táj váltotta. Szerencsénkre valaki megjárta előttünk néhány nappal a völgyet lefele irányban, így nekünk nem volt egyáltalán nehéz dolgunk az előrehaladásban.

Az erdőkitermelő út enyhén emelkedett, azonban ennek végétől egyre jobban kellett kapaszkodnunk a kanyargós erdei ösvényen. Egyáltalán nem siettünk, volt időnk bőven. Az erdei ösvény utolsó szakasza ismét kellemes sétává változott, majd hamarosan kiértünk a gerincre (1450 m / 10,45 – 11,15 h). Itt bevártuk a társaság minden tagját. Közben az időjárás eléggé zimankóssá változott, ideje volt felvenni a szélkabátokat is.

A gerincen hamarosan a Ruja-tisztás szélét értük el, ahol sízők tömegével találkoztunk. Egy sípálya szélén mentünk fel, igyekezvén nem zavarni a téli sportok kedvelőit. Sajnos ködös időjárásban volt részünk, így kilátásban nem reménykedtünk. A felvonók alatt mentünk tovább, majd egy utolsó kapaszkodó után a csúcsot is elértük (1799 m / 12,30 h). Kis időt töltöttünk fent, hiszen a köd miatt egymáson kívül nem láttunk semmit.

Visszatértünk és ereszkedésünk során a Julius Römer-menedékházba tértünk be (1605 m / 13,15 – 14,30 h). Óriási tömeg volt a ház előtt és természetesen bent is. Várokoztunk és türelmünknek meg is volt az eredménye, hiszen jóformán mindannyian kaptunk helyet. Így már kellemesebb volt a pihenés és jóízűen fogyasztottuk el az elemózsiánkat.

Indulás előtt csoportképet készítettünk, majd a piros kereszt turistajelzésen elindultunk lefele. Igyekeztünk inkább a turistaösvényt követni, hogy kerüljük a sízőket. Lennebb érve kiértünk a ködből és csodálatos kilátásban volt részünk Feketehalom felé. Nem mentünk le teljesen, hanem a Fenyő-sípálya felé harántoztunk Brassó Pojána felett. A működő hóágyúk mellett sokszor teljesen megteltünk hóval, de ezt élvezetesnek tartottuk. A sípályákat elhagyva Brassó Pojána alsó részét megkerülve a Gunesch-úton jöttünk le a Salamonkőhöz. Innen egy pár perces sétával a városi buszállomás végéhez értünk, ahol pontot tettünk e szép nap végére (600 m / 17,20 h).

Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek aki eljöttek a túrára. Nagyon jó hangulatot teremtettetk és máskor is szeretettel várunk Benneteket.

Fotók: