2018 február 4-én vasárnap, 19-en gyűltünk össze Alsó Tömösön a
vasútállomás mellett (600 m / 8,30 h). Kézdivásárhelyről, annak környékéről és
Sepsiszentgyörgyről voltak a résztvevők.
A túraismertető után kék kereszt jelzésen indultunk a Nagy Lámba-völgy
irányába. 4 km-en keresztül egy erdőkitermelő utat követtünk a szűk völgyben.
Az út felétől az addig latyakos útszakaszt, havas táj váltotta. Szerencsénkre
valaki megjárta előttünk néhány nappal a völgyet lefele irányban, így nekünk
nem volt egyáltalán nehéz dolgunk az előrehaladásban.
Az erdőkitermelő út enyhén emelkedett, azonban ennek végétől egyre jobban
kellett kapaszkodnunk a kanyargós erdei ösvényen. Egyáltalán nem siettünk, volt
időnk bőven. Az erdei ösvény utolsó szakasza ismét kellemes sétává változott,
majd hamarosan kiértünk a gerincre (1450 m / 10,45 – 11,15 h). Itt bevártuk a
társaság minden tagját. Közben az időjárás eléggé zimankóssá változott, ideje
volt felvenni a szélkabátokat is.
A gerincen hamarosan a Ruja-tisztás szélét értük el, ahol sízők tömegével
találkoztunk. Egy sípálya szélén mentünk fel, igyekezvén nem zavarni a téli
sportok kedvelőit. Sajnos ködös időjárásban volt részünk, így kilátásban nem
reménykedtünk. A felvonók alatt mentünk tovább, majd egy utolsó kapaszkodó után
a csúcsot is elértük (1799 m / 12,30 h). Kis időt töltöttünk fent, hiszen a köd
miatt egymáson kívül nem láttunk semmit.
Visszatértünk és ereszkedésünk során a Julius Römer-menedékházba tértünk be
(1605 m / 13,15 – 14,30 h). Óriási tömeg volt a ház előtt és természetesen bent
is. Várokoztunk és türelmünknek meg is volt az eredménye, hiszen jóformán
mindannyian kaptunk helyet. Így már kellemesebb volt a pihenés és jóízűen
fogyasztottuk el az elemózsiánkat.
Indulás előtt csoportképet készítettünk, majd a piros kereszt
turistajelzésen elindultunk lefele. Igyekeztünk inkább a turistaösvényt
követni, hogy kerüljük a sízőket. Lennebb érve kiértünk a ködből és csodálatos
kilátásban volt részünk Feketehalom felé. Nem mentünk le teljesen, hanem a
Fenyő-sípálya felé harántoztunk Brassó Pojána felett. A működő hóágyúk mellett
sokszor teljesen megteltünk hóval, de ezt élvezetesnek tartottuk. A sípályákat
elhagyva Brassó Pojána alsó részét megkerülve a Gunesch-úton jöttünk le a
Salamonkőhöz. Innen egy pár perces sétával a városi buszállomás végéhez értünk,
ahol pontot tettünk e szép nap végére (600 m / 17,20 h).
Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek aki eljöttek a túrára. Nagyon jó
hangulatot teremtettetk és máskor is szeretettel várunk Benneteket.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése