2018. február 5., hétfő

Keresztény-havas-túra, feb 4



2018 február 4-én vasárnap, 19-en gyűltünk össze Alsó Tömösön a vasútállomás mellett (600 m / 8,30 h). Kézdivásárhelyről, annak környékéről és Sepsiszentgyörgyről voltak a résztvevők.  A túraismertető után kék kereszt jelzésen indultunk a Nagy Lámba-völgy irányába. 4 km-en keresztül egy erdőkitermelő utat követtünk a szűk völgyben. Az út felétől az addig latyakos útszakaszt, havas táj váltotta. Szerencsénkre valaki megjárta előttünk néhány nappal a völgyet lefele irányban, így nekünk nem volt egyáltalán nehéz dolgunk az előrehaladásban.

Az erdőkitermelő út enyhén emelkedett, azonban ennek végétől egyre jobban kellett kapaszkodnunk a kanyargós erdei ösvényen. Egyáltalán nem siettünk, volt időnk bőven. Az erdei ösvény utolsó szakasza ismét kellemes sétává változott, majd hamarosan kiértünk a gerincre (1450 m / 10,45 – 11,15 h). Itt bevártuk a társaság minden tagját. Közben az időjárás eléggé zimankóssá változott, ideje volt felvenni a szélkabátokat is.

A gerincen hamarosan a Ruja-tisztás szélét értük el, ahol sízők tömegével találkoztunk. Egy sípálya szélén mentünk fel, igyekezvén nem zavarni a téli sportok kedvelőit. Sajnos ködös időjárásban volt részünk, így kilátásban nem reménykedtünk. A felvonók alatt mentünk tovább, majd egy utolsó kapaszkodó után a csúcsot is elértük (1799 m / 12,30 h). Kis időt töltöttünk fent, hiszen a köd miatt egymáson kívül nem láttunk semmit.

Visszatértünk és ereszkedésünk során a Julius Römer-menedékházba tértünk be (1605 m / 13,15 – 14,30 h). Óriási tömeg volt a ház előtt és természetesen bent is. Várokoztunk és türelmünknek meg is volt az eredménye, hiszen jóformán mindannyian kaptunk helyet. Így már kellemesebb volt a pihenés és jóízűen fogyasztottuk el az elemózsiánkat.

Indulás előtt csoportképet készítettünk, majd a piros kereszt turistajelzésen elindultunk lefele. Igyekeztünk inkább a turistaösvényt követni, hogy kerüljük a sízőket. Lennebb érve kiértünk a ködből és csodálatos kilátásban volt részünk Feketehalom felé. Nem mentünk le teljesen, hanem a Fenyő-sípálya felé harántoztunk Brassó Pojána felett. A működő hóágyúk mellett sokszor teljesen megteltünk hóval, de ezt élvezetesnek tartottuk. A sípályákat elhagyva Brassó Pojána alsó részét megkerülve a Gunesch-úton jöttünk le a Salamonkőhöz. Innen egy pár perces sétával a városi buszállomás végéhez értünk, ahol pontot tettünk e szép nap végére (600 m / 17,20 h).

Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek aki eljöttek a túrára. Nagyon jó hangulatot teremtettetk és máskor is szeretettel várunk Benneteket.

Fotók:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése