Egy úgymond profi csapat – akik minden héten akár többször is járnak
túrázni – összetalálkozott egy humoros társasággal, akiknek „főnöke” minden
alkalommal meg tudja nevettetni a kirándulásain való résztvevőket. Hát ebből a
„kombinációból” csakis egy igen szuper turistacsoport verődhetett össze a
Bucsin tetőn, 2018 szeptember 16-án. Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából,
Bölönből, Uzonból, Kézdivásárhelyről és Szovátáról gyűltünk össze (1287 m /
7,30 h).
Kissé magasan járt a Nap, amikor elindultunk a Bucsin tetőről, hiszen az
eddig vezető autóútunk egy picit hosszabbra „sikeredett”, annak ellenére, hogy
rövidíteni szerettünk volna. Felfedező túrának számított a kirándulásunk hiszen
a 19 résztvevőből csak egy társunk járt itt, ő is öt évvel ezelőtt. Természetesen
azóta a táj is változhatott, tehát neki sem lehetett könnyű dolga. Térképpel a
kezemben és iránytűvel a nyakamban, ebben a „felszerelésben” voltam én is egész
útvonal során. A Görgényi-havasok legmagasabb csúcsára, a Nagy Mező havasra
készültünk.
Megtaláltuk a beindulást, amelyet kék sáv jelzéssel láttak el, de azután
szünet ami a jelzéseket illeti. Észak-nyugat irányba kellett tartanunk, de jobb
út inkább észak-kelet felé tartott és követtük is egy darabig, abban a
hiszemben, hogy majd csak visszavezet az általunk áhítatott irányba. Persze nem
így volt, ezért le kellett térnünk a mi irányunk felé, amelynek
következményeképpen egy erdőírtáson való keresztülmenetelést tapasztaltunk. Hát
itt a magas vizes fűnek köszönhetően alaposan be is áztunk, de ez most a
legkevesebbett érdekelt. A lényeg az, hogy rátaláltunk a rendes útra, ahol
megjelent a semmiből egy piros háromszög jelzés. Térkép szerint ezt kellett
követnünk egy jó darabig.
Útvonalunk egyre egyértelművé kezdett válni, széles erdei utat követtünk. A
Ferenci láza oldalán kerültünk fel a kráter szélére, amelyet egyelőre nem
tudtunk belátni a magas fák miatt. Leereszkedtünk egy nyeregbe, ahol egy ősrégi
kék kereszt jelzést találtunk, amely be kellene vezessen a kráter aljába. A mi
utunk azonban folytatódott a kráter szélén és egy enyhébb kapaszkodó után a Szovátáról érkező piros pont jelzésbe
futottunk bele. Ez már lényegesen jó jelzés volt, sőt viszonylag új. Bátran
meneteltünk a helikopterleszálló tisztásáig, ahol megpihentünk és falatoztunk
(1640 m / 10,00 – 10,20 h).
Egy szintén ősrégi keskeny és hosszú tábla mutatja a vadon felé az irányt,
amelyet érdemes követni, ha a kráter aljába be szeretnénk látni. Ha a kényelmes
erdei utat választjuk a Nagy Mező-havas csúcsára, akkor a tető szélessége miatt
nem látunk be a kráterbe. Megtaláltuk utunkat a vadonban, egy keskeny ösvényt
követtünk, amely mindenféle bokor benőtt. Nagyon megnehezítette
előrehaladásunkat, szerencsére bőven találtunk áfonyát, amelyből maximálisan
bezabáltunk menés közben. Aztán végre megnyílt előttünk a táj. Csodálatos
kilátásban volt részünk a kráter aljába. Bő 500 méterrel voltunk felette és
impozáns ugyanakkor fantasztikus érzés volt elképzelni e vulkán aktív
időszakát. Elmélkedés után a sűrű bokros vidéken megtaláltuk a csúcsra vezető
utat és hamarosan oda is érkeztünk (1776 m / 11,40 – 12,30 h).
Csoportképet készítettünk, megebédeltünk, közben nagyon jó volt a hangulat
a különböző vicceknek köszönhetően. Felhők vettek körül a Nagy Mező-havas
csúcsán, emiatt kissé hűvös időben volt részünk. Pihenésünk után szedtük a
sátorfánkat és indultunk visszafele. A helikopterleszálló tisztásig az úgymond
rendes jelzett úton mentünk, immár kényelmes útszakaszon. Jóval gyorsabban
haladtunk mint felfele, megszabadultunk a sűrű bokroktól. Aztán vissza a Bucsin tetőig ugyanazon az
úton jöttünk mint felfele, pihenések közben alig győztük dézsmálni a bőséges
áfonyatermést. Egy idő után megváltunk két társunktól, akik egy másik irányba
mentek el rádióhullámsávokra vadászni. Elbúcsúztunk tőlük, mi visszajöttünk
immár tévedések nélkül a Bucsin tetőre, ahol a Hazajárók által bemutatott
panzióban fogyaszthatta el ki-ki kedvenc italát (1287 m / 15,45 h).
Természetesen igen vidám hangulat közepette. Búcsúzás pillanata is
elkövetkezett és egy új út élményével térhetett mindenki haza.
Köszönöm e bevállalós társaságnak, hogy eljöttetek és együtt felfedezhettük
a Nagy Mező-havas szépségeit. Külön köszönet Kertész Csaba Zoltánnak, aki
részvételével segített a tájékozódásban és a túra előkészítésében.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése